Park/ az Aréna

7 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Liliana Castellano on Vas. Júl. 16, 2017 8:46 pm

Az első eredményhirdetés kezdetét ugyanolyan trombitaszó jelezte, mint az öldöklés kezdetét, majd a roxfortos igazgatónő hangja töltötte be az egész arénát. Akkor már rég az búvőhelyemen voltam, amit sikerült kifejezetten otthonosan kialakítanom.
- Üdvözlöm az összes bajnokot! Elérkezett az első nap vége, így az eredményeket is megtudjátok!
Gyorsan elővettem a pálcámat, hogy egy papírt keresve le tudjam írni, hogy kinek hány pontja volt. Magamnak aláhúzogattam azokat, akik veszélyesek lehetnek, mert úgy ismertem meg őket, vagy, mert magas (30+) pontszámuk volt.

Charlize Brown 36
Jevgenyij Chekov 23
Natasha Horne 46

Delphine Pâquer. 21
Antoinette Del. 31
Céline Lepetit 20

Anthony Lewis 45
Matthew Hunter 25
Rosemary Coy 7

Alexej Chekov 25
Pavel Raiszja 10
Borja Luzsina 5

Jabari Adeyemi 16
Nomusa Adeyemi 27
Zaire Adeyemi 49

Liliana Cast. 38
Mariano Guillermo 25
Sepphira Ainhoa 23

Miyazano Natsuko 59
Nohara Kaname 17
Tsunematsu Kaori 19

Joshua Bugg 26
Patrik Fiskbo 19
Krasimir Vaszil 29

Az meglepett, hogy a durmstrangosok ilyen rosszul teljesítettek, azt gondoltam volna, hogy a párbajozás az ő kenyerük lesz, viszont az feldobott, hogy én is az élmezőnyben szerepeltem. Azzal a gondolattal aludtam el, hogyha most Mr Solomon lát, akkor biztos, büszke rám. Remélem, hogy időközben megérkezett, mert, bár azt ígérte, hogy az első próba előtt itt lesz, nem volt sehol ma reggel…

***

- LILIANA! LILIANA! - kiabálásra ébredtem. A hang ismerős volt, de amíg teljesen fel nem ébredtem, nem jöttem rá, hogy kihez tartozott. - LILIANA!
- Mr Solomon? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Kinéztem a levelek közül, hogy megnézzem, hogy csak álmodok-e.
- LILIANA! - valóban ő volt az. Ott sétált a fa alatt. Lehet, hogy most érkezett meg, s rögtön idejött hozzám? De hogyhogy beengedték? Nem foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, hanem inkább leugrottam a földre, közvetlenül a háta mögött értem földet. Ahogy megfordult, teljesen lesápadtam: hosszú vágások voltak keresztül a mellkasán, s a pálcája törötten volt a zsebében. Arca hófehér volt, az inge vértől vörös. - Liliana…
Ahogy rámnehezedett, alig tudtam megtartani, úgyhogy inkább csak tompítottam az esését. A combomra fektettem a fejét, miközben a pálcámat előszedtem a tartójából.
- Ne… Ne aggódjon, Mr Solomon, mindjárt segítek! - kapkodtam a levegőt. Már késő lett volna felmenni a kenőcsökért, úgyhogy egyelőre a mágiára voltam utalva. - Hippokrax! - de nem történt semmi, a sebei nemhogy nem forrtak be, de mintha még jobban véreztek volna. - Hippokrax! HIPPOKRAX!
- Liliana… Hagyjad… - hörögte. - Mind a ketten tudjuk…, hogy nem vagy képes rá… Mind a ketten tudjuk…, hogy nem vagy képes többre…, mint játszani az eszedet és mások szívével… Ha tanultál volna rendesen… Akkor nem… halnék meg… miattad…
- Ne, ne, ne…! - sírtam. - Ne, ne, ne! Fel… Fel tudok menni a kenőcsért… És meg tudom menteni! Ne hagyjon itt! Kérem!
- Már késő, nem érted?! Inkább menj! - próbált ellökni magától, de túl gyenge volt hozzá, így csak a felsőmet rángatta. - Így is elég szégyent hoztál rám, az iskolára, Brazíliára, s a varázsvilágra… - hörögte, s lehet, hogy folytatta volna még további is, de ekkor a szeme fennakadt, s a keze, amivel eddig a pólómat szorongatta, leesett az ölembe.
- Nenenenenenene… - rángattam zokogva, s ráborultam a testére. - Kérem, ne…
S ekkor tudatosult bennem valami. Mr Solomon sosem mondott volna ilyet, akkor sem, ha igaz, különösen akkor nem, ha haldokolt volna. Ez egyet jelenthet: mumus.
Hisztérikus nevetésben törtem ki, s letoltam a holttestet magamról.
- Komolyan?! KOMOLYAN?! - nevettem, majd a pálcámat a mumus-Mr Solomonra fogtam. - Commikulus!
A holttest átváltozott egy zombiszerű lénnyé, ami pink tütüt viselt.
- Remélem, jól érzi magát a kedves publikum! - tártam szét a karomat nevetve mit sem törődve a könnyes arcommal vagy a botladozó zombival. - S gondolom, ha már úgysem tartjuk tiszteletben egymás lelkivilágát, akkor nem gond, ha kiiktatom véglegesen ezt a mumust! Levicorpus! Reducio! Defodio! Piroinito!
A mumust fejjel lefelé fellógattam, amitől felcsúszott a tütüje (nem tudom, hogy a látvány ettől viccesebb vagy ijesztőbb lett), majd miután összement kb 10 cm magasságúra, majd egészen addig eresztettem rá a tüzet, míg abba nem hagyta a vinnyogást, s hamuvá vált. Ezután meghajoltam, majd visszamentem aludni.
avatar
Liliana Castellano
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2017. Jul. 10.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Vas. Júl. 16, 2017 8:37 pm

Falevelek agresszív zizegése és zihálás riasztott fel zavaros bóbiskolásomból. Egy Lumossal fényt gyújtottam és értetlenkedve meredtem lefelé. Nem kellett sokkal lejjebb néznem, ugyanis megpillantottam a zaj okozóját: Borja állt egy szintén embervastagságú, stabil és vízszintes faágon, remegő karokkal kapaszkodott a fa törzsébe, és vízkék szemeivel felfelé meredt, egyenesen az én értetlen és kissé rémült tekintetembe.
-Öh… Borja… Segíthetek… valamiben? -kérdeztem, miközben azon tanakodtam, hogy mennyit kéne mozdulnia, hogy átlépje az egyméteres határt. Körülbelül ötven centin múlott a dolog. A lány sokat gyalogolhatott, mire ideért, mert a pólója több helyen is szakadt volt, zilált hajában pedig különböző levelek és bogáncsszerű termések díszelegtek. A pálcám fényénél észrevettem, hogy az arca könnyektől fénylett. Egy pillanatra lenézett ő is, csak hogy felmérje az alatta uralkodó további jópár méter mélységet, majd újabb fogást keresett a fatörzsön és a jobb kezében egy fémes tárgy csillant: valami régebbi típusú, hagyományos, mugli pisztoly. Megszorította, majd élesre állította.
-Mit művelsz? -kérdeztem rémülten.
-Elegem van. Véget vetek ennek az egésznek. -ezek a mondatok gyakran el szoktak hangozni alány szájából, de ennyire komoly szituációban még soha.
-De… Állj már le! Nyugi, biztosan van mód arra, hogy ha fel szeretnéd adni, kiszállhatsz! -elhiszem, hogy kiborult, hiszen ő állt a rangsor legalján, csekély öt ponttal.
-Nem erről van, Merlin áldjon meg! Nem kell a hülyét tettetned! -csattant fel, hangjából már a hisztéria és a begolyózás volt kivehető. -Egész idáig tetteted, hogy hülye vagy, meg vak is, meg süket, meg mit tudom én! Kilenc éven keresztül!
Pár másodpercig értetlenül pislogtam le rá, fél karommal átölelve a fa törzsét. Lassan, de biztosan kezdett világossá válni, hogy miről is beszél.
-Szerinted van annál megalázóbb, ha egy lány koslat valaki után, de leszaráson kívül semmit sem kap válaszként?! -eszelős tekintete és hangszíne kezdett komolyan félelmetessé válni. - Ja meg, ó, igen… A szegény árva Alexejke be tudta sajnáltatni magát mindenki szívébe, kiépítetted a saját kis világod a Szent Katrinba, de életed első barátját meg ki lehetett dobni a szemétbe, ugye?!
Megmarkoltam a pálcám, de ekkor tudatosult bennem, hogy a lövedék valószínű fittyet hány a mágikus pajzsra. Vagy ér valamit? Merlinre is, ne kelljen kipróbálnom. Mindenesetre rászegeztem a pálcám.
-Borja, kérlek, higgadj le, miattam megbeszélhetjük a dolgot, de azt áruld el, hogy miért itt és most? Ne csinálj hülyeséget! -próbáltam magam védeni ezzel a kissé közhelyes dumával a legrosszabbtól.
A lány könnyes tekintetével rámeredt a pisztolyra, majd helyettem a saját halántékához szorította.
Egyszerre vert ki a víz és sápadtam hullafehérre. Most rajtam múlik az élete, ha nem tévedek.
Merlin nyilába, tudom már! -Commiculus! -dühösen ráeresztettem a bűbájt, és a gyanúm beigazolódott. A lány lezuhant, de esés közben egy barbie-babává változott és halk nyekkenéssel ért földet, majd szétproladt. Íme a várva várt éjszakai szívatás: a mumus.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Vas. Júl. 16, 2017 8:33 pm

Hatalmas erőfeszítések árán bírtam csak ébren tartani magam, hiszen ki kéne bírnom minimum a pontállás hirdetéséig. A hely, ahol dekkoltam jelenleg, csak elég nagy jóindulattal lehet búvóhelynek nevezni, ugyanis egy vaskos és magas, teljesen vízszintes faágon trónoltam törökülésben, olyan két-három emelet magasan. Pár védőbűbájjal burkot vontam magam köré, de aki figyelmesen felfelé nézve sétálgatna erre, valószínű észrevenne.
Azért meglephettek volna egy táskába rejtett instant kávéporral, vagy valami más koffeintartalmú dologgal… Hogy ébren maradjak, azon gondolkodtam, hogy a közvetítést hogyan oldhatják meg, és a pontszámlálást. Egyelőre mi sem tudjuk, hogy mire jár, esetleg mire vonnak el tőlünk. Hatalmas szervezést igényelhetett ez az egész parádé a Roxforttól, el nem tudom képzelni, hogy mi hogyan lennénk képesek erre a Szent Katrinban… Mágia ide vagy oda, akkor is figyelni kell, és mindent ki kell előre találni. Gondolatfolyamom követkető állomása Pavel volt, és hogy vajon mi történhetett vele eddig, hány párbajba keveredhetett? Szegényem, hiába zseni a bájitalok világában, ha például egy fia üvegcséhez nem jutott a hátizsákok révén… Hfuh, jobb is nem belegondolnom, mit szerencsétlenkedhetett, ha egyszer csak valaki betoppant az egyméteres körzetébe…
A pontállás kihirdetése után kissé felélénkülve, (kevesebb pontra számítottam) nekiláttam, hogy az Ilvermorny-s legyőzött lány hátizsákjában talált kötelekből, terepszínű vászondarabból és gyűrűkből, kapcsokból egy függőágyat fabrikáljak magamnak, ha már egyszer ezt a makimajom-életmódot választottam. Előtte persze lemásztam a fáról, és belőttem egy helyet, amit, akárhogy nézegettem felfelé, tényleg nem lehetett látni. Így aztán oda rögzítettem végül barkácsolgatásom eredményét. Miután elhelyezkedtem, valami kaja után kezdtem kutatni, de egy zacskó mazsolán kívül semmivel sem rendelkeztem. De jó, utálom a mazsolát. Sőt mi több, gyűlölöm. El is ment az étvágyam, és inkább a szintén a portyázott zsákban talált növényhatározót nézegettem. Vártam valamire, de magam se tudtam, hogy mire. Valami még egészen biztosan lesz itt éjjel, elvégre elég furfangos egy feladatkörbe csöppentünk…
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Charlize Brown on Szomb. Júl. 15, 2017 11:39 pm

A japán lánnyal való találkozás után a nap további része kifejezetten szerencsésen alakult. Még három párbajba keveredtem, ebből kettőt megnyertem, egyet pedig elveszítettem az egyik Durmstrang-os srác ellen, de az az egy vesztés nem zavart, mert valami gyökeresen megváltozott. Nevezetesen - én is meglepődtem, de -, olyan érzéseket tapasztaltam, amit előtte még soha - élveztem, hogy boszorkány lehetek. Ez egyik felemet felszabadította, valamint mérhetetlenül boldoggá és erőssé tette, másik felemet viszont lényem legeslegmélyéig megbotránkoztatta, elkeserítette és megrémítette.
De nem volt időm ezekkel az új érzésekkel foglalkozni, mivel igyekeznem kellett. Amikor éppen nem harcoltam, hasznos növényeket gyűjtöttem - gyógyító főzetekhez, illetve a felújított robbanógránátokhoz. Amikor úgy ítéltem meg, hogy immár megfelelő mennyiségű és minőségű zöldet gyűjtöttem össze, visszamásztam a fámra, bevackoltam magam a búvóhelyemre, és újonnan szerzett huzalommal, valamint a növények segítségével elkezdtem fabrikálni. Ez valahogy segített visszatalálni régi Charlie-hoz. Miközben ujjaim az ismerős mozdulatokat végezték, megnyugtatóan hümmögtem magamnak egy régi altatódalt, amit egy óvodai olvasókönyvben olvastam, és egy óvodástársam énekelte el nekem. Emlékszem, annak idején először kifejezettem furcsának találtam, hogy emberek ilyen bugyutaságokkal töltik az idejüket. De aztán a dallam megragadt. Nekem pedig valahogy ez jutott eszembe, ahogy az első, növényekből készített robbanógránát kikerült a kezeim közül.
Még mindig a huzallal bütyköltem, amikor az első nap eredményei kihirdetésre kerültek. Tulajdonképpen nagyjából ugyanazok a pontok születtek, mint amikre számítottam, de nem különösebben érdekelt. Egyelőre saját egyéni sikereimnek örültem - a növény-robbanógránátnak, illetve a két nyertes küzdelemnek. Amikor már nem volt elég fény a bütyköléshez, ezeknek a sikereknek az édes ízével a nyelvemen hajtottam álomra a fejemet, és vártam az új napot.

***

- Char, kelj fel! - énekelte-kacagta a fülembe egy hang.
Talán fel sem keltem volna (az alvás SZENT. Mondom, SZENT. Nem érdekel, milyen varázslóháború kellős közepén vagyok), ha nem a saját hangom suttogott volna a saját fülembe. Amint ez tudatosodott bennem, még mindig becsukott szemmel keserűen elnevettem magam.
- Már megint te, mi? Nem tudsz békén hagyni - sóhajtottam fel fáradtan, és felülve álomittasan megdörzsöltem a szememet. - Nem gondoltam, hogy mumusokat is bevetnek majd - nyitottam ki végre-valahára a szemem, és keserűen mosolyogva néztem szembe a tükörképemmel.
Másik-Charlie fültől fülig érő vigyorral méregetett. Hosszú, hullámos haját a varázspálcája köré csavarva kontyba rögzítette, rózsaszín rágógumit csattogtatott, a roxforti talárt, és a kedvenc vasbetétes csizmámat viselte. Tekintete egy kaján vigyor kíséretében siklott végig rajtam. Meztelenre vetkőztette a lelkemet, belelátott minden gondolatomba, minden érzésembe. Én pedig, ahogy szoktam, csak hagytam. Mert valamennyire én is ő voltam, ahogy ő én.
- Char, olyan kis elcsigázottnak tűnsz! - nézett a szemembe lebiggyesztett ajkakkal, de tekintenének gonosz csillogásából láttam, hogy kifejezetten jól mulat rajtam.
- Ne mondd - kucorodtam mellé sóhajtva. - Végtére is egy varázslóversenyen vagyok, vagy mi a szösz - néztem végig a fák lombkoronája fölött a holdfényben fürdő tájon.
Vajon a többiek is kaptak mumust, vagy csak én vagyok ilyen "szerencsés"?
- Ja, nem tudom, miért neveztél be. Végül is olyan béna vagy a varázslásban, és itt mindenki fényévekkel jobb nálad. Nem tudom, mit gondoltál - fújt egy buborékot a rágógumijával, majd kipukkasztotta, és újra vigyorogva nézett rám.
- Most éppen ki vagy? - nem néztem rá, csak hallgattam a szavakat, amelyek annyiszor megfordultak a fejemben, hogy már csak egy test kellett ahhoz, hogy tényleges valósággá váljanak.
- Fizikaprofesszor a Cambridge-n, mint anyu. Nagyon jó kis állás - jól fizetnek - büszkélkedett. - És felfedeztem a legkisebb részecskét az Univerzumban! - kacsintott rám.
- Na, ez nem semmi - bólintottam, keserű szájízzel. Valahogy ez a lehetőség már nem tűnt annyira kecsegtetőnek a mai nap eredményei után. - Varázslattal csináltad? - érdeklődtem, bár már tudtam a választ.
- Ó, Char - nézett rám lesajnálóan a Másik-Charlie. - Te hiszel még ebben a humbugban? Nem, a varázslatot abban a másodpercben elfelejtettem, amint kiléptem annak a semmirevaló Roxfortnak az ajtaján. A pálcámat kettétörtem - pöckölt le egy, az alkarján felfelé mászó vörös bogarat. - Nincs szükségem a varázslatra - düllesztette ki a mellkasát önelégült mosollyal az arcán.
- És így elégedett vagy? - kérdeztem meg tőle halkan.
- Ó, nem! Nagyon is rosszul érzem magam a bőrömben! - nevetett fel. - De kit érdekel, nem igaz? Végtére is, végre megfeleltem a szüleimnek, és a világom visszaállt a rendes, megmagyarázható kerékvágásba.
- Csak...? - kúszott az ajkamra egy lassú mosoly.
- Csak kár, hogy nem volt nálam a pálcám, amikor Eric-et és a szüleimet megtámadta és megölte pár varázsló - de tudod, ezeket gyorsan elfelejti az ember, ha Exmemoriam-mal kezelik - legyintett nemtörődöm módon.
A lélegzetem elakadt, a szívem megállt, majd hirtelen megint meglódult.
- Nahát, ezt még sosem mondtad - nyögtem ki, miközben egy hatalmas gombóc formálódott a torkomban, amitől nyelni is alig tudtam.
- Meg akartalak kímélni a szaftos részletektől - fújt még egy rágó-lufit. - De tudod, ez az egész már régen nem érdekel. A szüleimet nem ismertem, Eric pedig... Ugyan, kit érdekel egy ilyen kis varázsló-söpredék, amikor én a tudománnyal foglalkozom? - igazgatta meg a roxfortos talárját.
Én pedig előhúztam a saját, ép pálcámat.
- Sajnálhatod, hogy soha nem leszek olyan, mint te - fogtam rá a pálcát, de közben remegett a kezem és a hangom. - Eric a barátom, és soha, de soha nem fogom így elfelejteni, és ócsárolni. És mindig ott leszek, ha segítségre van szüksége, és ha kell, meg is halok érte! - meredtem hasonmásomra szikrázó szemekkel, aki csak lesajnáló félmosolyra húzta a száját, és még egyszer, jó alaposan végigmért.
Beleborzongtam a pillantásába, de továbbra is kihúzott derékkel ráfogtam a pálcát. Csúfondáros tekintete egy kis ideig elidőzött a varázseszköz hegyén, majd csak hátravetett fejjel, röviden, élesen felkacagott.
- Oh lá lá, micsoda nagy szavak! - nevetett gúnyosan. - Szegény, pici Char, mennyit nem tud még a világról, pedig olyan okosnak képzeli magát! - ez úgy hatott, mint egy gyomros. - Na és a szüleiddel mi lesz? - olyan erősen ráharaptam az alsó ajkamra, hogy kiserkent a vérem. - Csak nem gondolod, hogy most szeretnek? Hogy így többet foglalkoznak velem? Hogy valaha is vették volna a fáradságot, hogy megismerjenek? Ó, ugyan, Char, olyan kicsi vagy még! És még a születésnapodat sem ünnepelték meg soha!
- Itt az idő, hogy eltűnj innen! - sziszegtem.
- És mint mindig, most is az ostoba varázslattal tüntetsz el - emelte unottan az égre a tekintetét; mozdulatában és a hanghordozásában fájdalmasan magamra ismertem. - Ó, ismerlek én téged, Char - mosolygott, és fújt még egy labdát. - Én mindig ott leszek benned. Mert én te vagyok, és te vagy én. Nem élhetünk egymás nélkül - kacsintott rám.
- Commikulus! - lendítettem meg a pálcám, Másik-Charlie pedig eltűnt, és egy Hello Kitty-s tükörré változott.
Remegő kezekkel vettem fel. Amikor megpillantottam benne maszatos, véres, elcsigázott és riadt tekintetű tükörképemet, meglendítettem az öklömet, és bezúztam a sima felületet. A bütykeimről szinte azonnal elkezdett csordogálni a vér, de szinte nem is éreztem.
- Reducto! - suttogtam, a tükör pedig ezer darabra robbant szét.
Mikor visszafeküdtem aludni, még mindig az ő hangját hallottam a fejemben.
avatar
Charlize Brown
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 135
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Jev Chekov on Szomb. Júl. 15, 2017 10:48 pm

Két nyert és egy vesztett párbaj után, azaz mindössze egy rövidke eszméletlen időszakkal, kissé fáradtan vánszorogtam vissza a búvóhelyemre, hogy egyrészt közelebbről megvizsgálhassam a fosztogatásaim eredményét, másrészt hogy megjavítsam az elromlott szemüvegemet és hogy biztos helyről hallgathassam meg az első nap eredményhirdetését. Mosolygós gyilkosként terítettem le egy brazil, törött pálcájú fiút és egy (talán) orosz csajt, de egy francia lánykával nem bírtam. De nem is akkora tragédia, hiszen három remek táskát zsákmányoltam: az egyik egy nagyítót, egy rovarhatározót és élelmet rejtett, a másik drótokat, szigszalagokat és egyéb, ezermesterkedéshez szükséges holmit, a harmadik pedig bájital-alapanyagokat és egy mini üstöt tartalmazott. Épp visszapakoltam volna az üvegeket katonás rendben, mikor még valami keménybe ütközött a kezem, amire nem számítottam: egy lapos, kicsi kőedény volt, cikornyás fedéllel. Óvatosan kinyitottam és tátva maradt a szám: egy merengő kicsinyített, de igencsak működőnek tűnő verziója állt előttem három apró kőlábon. Tovább kotorászva, a táska egy kis zsebében öt apró üveg koccant egymáshoz: emlékek pókhálószerű, félig folyékony, ezüstös szálai csillantak meg benne. Megborzongtam a felismeréstől, és remegő kézzel összecsuktam, és a vackom legbiztonságosabb sarkába dugtam. Ehhez vissza kell térnm az éjjel folyamán! De vajon másnak is jutott egy ilyen apró csoda? És kinek az emlékei? Uram Merin, még sosem használtam merengőt, mi lesz velem?
*
Valószínű elnyomott az álom eredményhirdetés után, ugyanis mikor kipattant a szemem és feltornásztam magam ülő helyzetbe, jópár levelet kirázva a hajamból, már vaksötét volt. Ólomsúllyal ereszkedett rám a párás, nehéz és sűrű éjszakai levegő. Vaksin pislogva kezdtem követni egy halvány, de széttartó, homályos fény forrását az éjszakában, ami kicsalt a menedékem bejáratán.
Az egyik vaskos fa göcsörtös törzsét egy zilált kinézetű, zombiszerű, tépett hajú és bevérzett szemű nő markolta, és szemmel láthatóan elszántan követhetett valami nyomot idáig, valakit keresve. Szemöldökömet ráncolva mértem végig, nem tudtam hova tenni. Szólásra nyitottam volna a számat, de egy halk, elcsukló nyikkanásnál többet nem tudtam kiadni magamból: a torkom teljesen összeszorult. Zavartan járattam végig a tekintetemet rajta újra meg újra. Ismerős volt, de mintha sosem láttam volna. Bizonytalanul kapkodta a fejét ide-oda, de mintha mégsem fogta volna fel a jelenlétemet. Úgy nézett ki, mint aki alkohol vagy drog hatása alatt áll. Vagy egyszerűen csak egy pszichopata, sőt, inkább biztos. Kínos lassúsággal teltek a másodpercek, de nem tudtam sem mozdulni, sem szólni. Félelmetes felismerés kúszott lassan a tudatomba. Ez a nő hasonlít rám. A szemszínében, az arcvonásaiban és hajában a sajátomat véltem felfedezni, még a nyúzottság, fáradtság és jópár év különbség maszkján keresztül is. Eluralkodott rajtam a pánik, és remegve oldalazni kezdtem egy hatalmas bokor felé, de ekkor az alak zombiszerű állapota ellenére, vadul elindult felém, szinte tizedmásodpercek alatt beért, és csontos, kemény ujjaival durván a vállamba markolt.
-Gyere fiam, mostantól velem lakhatsz… Ugye jó lesz? -szólalt meg, rekedt, láncdohányosra valló hörgéssel. A nőalak annyira törékeny és vámpírszerűen halvány volt, hogy attól féltem, mentem összerogyik és elterül a földön. Úgy nézett ki, mint aki az összes elképzelhető betegséget és káros szenvedélyt magáénak tudhatja.
-Ho… Mi… -szótagokon kívül nem futotta többre tőlem, csak rémülten hátráltam, és keztem tényleg betojni. Ösztönösen előhúztam a pálcámat, hogy rászegezzem, de képtelen voltam bármit megtenni. Éreztem, hogy rövidesen letaszít a blokkolás, ám erre nem volt időm: a nő egy szempillantás alatt egy ocsmány, girhes vérfarkassá változott.
A végre jelentkező józan eszemnek köszönhető  felismerés először nagyon fájt, és elszégyelltem magam, de nem vesztegettem az időt, és ordítva felpattanatam a földről:
-Commiculus!
A vérfarkas mondhatni, atomjaira hullott, és egy apró, masnis, ocsmány ölebbé változott és vinnyogó csaholással a semmibe foszlott.
Na jó, a mumus beiktatása igencsak szemét dolog volt, de hát mit várjak, ez mégiscsak a Tusa… Visszagondolva, eddig mindössze kétszer kellett szembenéznem a mumusommal, harmadévben, mikor tanultuk ellene a védekezést. De akkor az még teljesen más volt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az igazi anyám fog megjelenni bármilyen formában is az életemben.
avatar
Jev Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Szomb. Júl. 15, 2017 9:40 pm

Amikor a farkas nem árulta el azonnal pontos helyemet, megváltoztattam a véleményem, és úgy döntöttem, később szállok szembe Anthony Lewis-szal, ha majd a Sors újra összehoz bennünket. Így tökéletesen nesztelen lépteimmel hátráltam egy métert, majd átváltva gepárd-alakomba, igyekeztem minél hangtalanabbul elhagyni a helyszínt, majd további, könnyebb ellenfelek ellen néztem.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Szomb. Júl. 15, 2017 12:03 am

A ketrec eltűnt körülünk, így én Floyddal a nyomomban odébbotorkáltam egy puha mohákkal borítotto kőre, hogy rendbe rakjam a sérüléseimet. Most jól jött a ragtapaszokat tartalmazó zsákocska, bár először a viszonylag nagy alapterületű textilzsebkendőket használtam el, leitatni a vért a lábamon éktelenkedő piranha-harapásoknál. Elmerengve néztem végig egy pillanatig a lábamon. Érdemes egyáltalán foltozgatni a sebeket? Nem voltak durvák, de négy öt felületi, és igencsak vérző. Épp a kötések biztonságosabb rögzítésén tanakodtam, mikor az eddig nézelődő farkas váratlanul odaügetett hozzám és felrakta az ölembe az egyik mellső lábát és teljesen némán a szemembe nézett. Tehát valaki igencsak a közelben jár...
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Pént. Júl. 14, 2017 11:56 pm

Éppen gepárd alakomban lopakodtam végig az arénán, amikor dulakodás hangjait hallottam a közeli vízforrás felől. Korábban már jártam itt, de akkor egy teremtett lélekkel sem találkoztam, csak ellenőriztem a víz minőségét. Most azonban határozottan harcolt itt valaki, és a hangok hirtelen elhallgatásából arra következtettem, hogy a csata már a végére is ért.
Mérlegeltem. Nem szerettem volna egy ismeretlen ellenfél ellen kiállni, de kétségtelenül csábító volt a lehetőség, hogy a győztes bajnokot valószínűleg már kellően kifárasztotta az iménti nagyvolumenű küzdelem, így elképzelhető, hogy könnyebben fogok majd tudni végezni vele.
Ahogy beleszimatoltam a levegőbe, meg kellett állapítanom, hogy a szél nem nekem dolgozik - éppen mögülem fújt, így sajnos szag alapján sem tudtam megállapítani, vajon ki lehet a folyónál. Szerencsére más embernek a környéken nem volt olyan jó szaglása, mint nekem, így valószínűleg az én szagomat még nem szúrta ki senki.
Őszintén szólva ma nem akartam még egy csatát kockáztatni. A lehetőség azonban túl kecsegtető volt ahhoz, hogy ellenálljak neki. Legyengült ellenfél nem ellenfél szokta mondani Zaire. És szívesen szereztem volna még pár pontot az iskolámnak. Így hát nesztelenül, gepárd-alakomban suhanva hangtalanul megközelítettem a terepet.
Csak amikor egy húsos levelű növény rejtekéből kipillantva Anthony farkasával néztem farkasszemet, jöttem rá, hogy hatalmasat hibáztam.
A farkas ugyan még nem jelzett gazdájának, de a szagomról rögtön felismert; gepárd-alakomban ugyanis más állatoknak jóval feltűnőbb volt a szagom. Azonban tudtam, hogy a nem várt jelzés leadása már nem tarthat sokáig. Így hát visszaváltoztam emberré, és az ujjaimat megtáncoltatva készültem a szinte elkerülhetetlennek tűnő küzdelemre.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 11:32 pm

Hála a sokévnyi sportolásnak, nem okozott gondot a levegő nélkül maradás, viszont egypár piranha fogaival találkoztam, amire rátetézett a sós víz csípése is, de nem érdekelt, kibírtam én már rosszabbat is. És kizárt, hogy Natasha megúszta harapások nélkül. A ragadozó halak nem válogatósak.
A hoppanálást találtam az egyetlen járható útnak én is, bár sajnos soem voltam az az igazi őstehetség benne. Elhatároztam, hogy a lánnyal szembe szeretnék megérkezni, közel a láthatatlan ketrecünk határához, de a következő századmásodpercben arra eszméltem fel, hogy közvetlenül mögötte állok. Épp hárapördült volna, hatalmas adag vizes hajat csapva az arcomba, de én gyorsabb voltam, és félig védekezésképp, de félig (na jó, háromnegyedig) egy határozottat ütöttem a tarkójára. Összecsuklott, de kezemmel megakadályoztam és jórészt letompítottam az esését, így gyakorlatilag lesegítettem a sziklára, megspórolva neki egy  nyaktörést vagy agyrázkódást.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 11:19 pm

Megragadtam a karját az egyik kezemmel, a másikkal a pólóját és teljes erőmből hanyatt vágtam magamat magammal rántva a folyóba. Mivel arra számított, hogy benne szeretnék megkapaszkodni, hogy ne essek bele a vízbe, még a kezem alá is játszott. Tudtam, hogy valahol a közelben van a fal, úgyhogy azért óvatos voltam. A folyó mélyebb volt, mint ahogy gondoltam, ami egyben jó és rossz is volt. Próbáltam lent tartani Anthony-t ameddig csak lehetett, viszont ezzel nekem is fogyott a levegőm, nem csak neki, és a halak is éhesnek tűntek (három meg is harapott), úgyhogy kihopponáltam a folyó egyik közeli kövére, amin fél órával ezelőtt ugráltam, s azt láttam, hogy a kutyus éppen nekiment a fal túloldalának.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 11:08 pm

-Ó, azt hiszed, pincsikutyák vére folyik benne? -kérdeztem egy gúnyos horkantással, a körülményekhez képest próbáltam gyorsan feltápászkodni, és közben felmérni, hogy milyen messze hajította a pálcáinkat. Floyd szerencsére nem hagyta magát, mivel kiváló úszó, felszegett fejjel kikormányozta magát, és vad rúgásokkal próbált minél kevesebb halat közel engedni. Hamarosan kiugrott a partra, agresszíven megrázta a bundáját, így a farkáról kettő szép példány is agyonütődött a köveken. Majd, mint akit puskából lőttek ki, vágtatott a pálcák irányába. Honnét a fenéből tudja, hogy arra vannak? Néha még nekem is tud meglepetést okozni...
-Hoppá, vigyázz, eléggé csúszós a part... -jegyeztem meg gúnyosan, mivel a földön birkózás közben valóban elég közel táncoltunk a parthoz. Majd realizálódott bennem, hogy egy erőteljesebb mozdulatomba kerülne, hogy meginduljon a síkos, sáros és leejtős parton, egyenesen a vízbe. Oké, most vagy soha.
Egy nagy lendülettel meglöktem a bal vállánál fogva, a víz irányába.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 10:54 pm

- Te... Te... - s minden józan eszem ellenére újra a fiúra vetettem magamat, aki úgy néz ki, még mindig nem teljesen fogta fel, hogy milyen hülyeségekre vagyok képes. Elkezdtem az öklömmel ütögetni a fiút, miközben azon voltam, hogy essünk el minél hamarabb (nem jött össze), de közben kicsavartam az ő és a saját pálcámat is a kezéből, s így a kettőt szegeztem rá a mögöttem lévő kutyára. A fiú próbált elrántani, de még így sikerült a farkaskutyust eltalálnom az egyik pálcából kilövellő varázslattal. - Protego!
Viszont ahogy a fiú elrántott, elestem, magammal rántva őt. Ennek ellenére még gyorsan ellőttem egy újabb varázslatot, amint meghallottam a csobbanást, ahogy a kutyus a vízbe csúszott.
- Oppungo! - ezúttal a piranha barátaimat szólítottam, s mindkét pálcát bedobtam messzire a bokorba, mert tudtam, hogy nem sokáig maradhattak volna nálam.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 10:44 pm

A lány váratlan ugrása meglepett, valahogy nem néztem ki belőle ennyire random dolgot.
-Csavaros megoldás... -nyögtem a hirtelen rám nehezedő súly alatt, majd megtántorodtam, és ledobtam a lányt, de előtte még kitéptem a kezéből a pálcámat, amire épp abban a pillanatban fonódtak volna az ujjai. -Sajnálom, de ilyen hirtelen terhelésre még nincsenek kifejlesztve a trapézizmaim. Capitulatus! -gyorsan magamévá tettem a pálcáját, amíg a földön fetrengett, bár egész szerencsésen esett, nem lesz nagy baja. -Nem támogatom az állatkínzást, de valamit valamiért. -közöltem, és egy gyors mozdulattal egy hosszú tűzsugarat küldtem a madárraj felé, ami szegény Floydot vette célba.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 10:35 pm

- Hát, majd eldönti magának. Viszont én átmegyek kezet fogni, mert úgy illik. Szerinted nekifutásból át tudom ugrani? - nevettem, s elkezdtem futni a folyó felé, miközben halkan elsuttogtam egy Oppungo!-t közvetlenül azelőtt, mielőtt hopponáltam volna, amivel ráküldtem a kismadaraimat a farkasra. Én pedig közvetlenül a fiú feletti fán találtam magam egy szempillantással később. - Capitulatus! - suhintottam a pálcámat Anthony felé, majd a vállára ugrottam, meg sem várva, hogy sikerült-e elvenni tőle a pálcát vagy sem.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 10:30 pm

-Most biztos megsértődne, mint az igazi lányok, ha azt mondanám, hogy nem, nem érdekel különösebben. Ezért inkább azt mondom, hogy ha ő is kíváncsi rám, miért ne. -hárítottam, de már kezdtem unni a szókaratét. Szemmel láthatóan Floyd is, ugyanis morogva, lassú, kiszámított lépéssekkel megindult Natasha felé.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 10:18 pm

- Há, mondtam, hogy kíváncsi rám! - hallatszott az "énmegmondtam" hangsúlyban a fák közül.
- Diplomatikus választ adott, te hologram... - motyogtam, majd a fiú felé fordultam. - Én pedig Natasha Horne vagyok. Mondanám, hogy fogjunk kezet, de nem szeretném megvárni, amíg ezek itt felkelnek, vagy amíg a szellemke be nem hálóz teljesen. Szóval, csak gyorsan, rendben? Vaaagy,
megismerkedhetnél kedves szellem barátnőmmel is, ha szeretnél.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 10:12 pm

-Így van. -feleltem kimérten, a bóktól még mindig egy halvány mosoly maradékával. -Antony Lewis. -mutatkoztam be, bár lehet, hogy már tudta a nevem, és szándékosan nem úgy hívott. Bemutatkozni viszont eddig biztos nem mutatkoztam be neki, mert az elmúlt hetekben nem voltam valami ismerkedős kedvemben, a roxfortiakat pedig pont leszartam, úgyis itt fognak nyüzsögni körülöttünk még pár hónapig. És amúgy sem sokkal érdekesebbek, mint mi, amerikaiak.
-Miattam kezet is foghatunk, nem bánom. -tettem hozzá. Már tényleg ki voltam éhezve egy rendes csatára szócsata helyett. -Ja, és a házi szellemedről addig nem alkotok véleményt, amíg nem láttam.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 10:06 pm

- Á, tudtam, hogy valami nem stimmelt azzal, hogy ketten jöttetek felém - csaptam a homlokomra (nem a pálcás kezemmel, persze). - Akkor te vagy a helyes srác a farkassal, nem igaz?
- Ó, flörtöl a csatatéren... Olyan hamar felnőnek... - hallatszott a szipogás a fák közül. - Hé, Hófehérke, neked van barátod, nem?
- Hűséget fogadtam, nem vakságot - legyintettem, majd körbenéztem, hogy átadhassam az üzenetet Michaelnek. - Szeretlek amúgy, de te is láttad, hogy helyes.
- Mindegy, a lényeg az, hogy én szingli vagyok.
- Biztos vagyok benne, hogy a szellemek nem az esetei. Anthony, ugye? Mi már találkoztunk párszor, ha nem csal a memóriám.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 9:59 pm

-Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nincs olyan különleges képességem, hogy értem az oposszumok nyelvét. -nem igazán értettem, mire akart ezzel utalni, de a szellem persze leesett, valaki ücsörög egy fán fölöttünk, valamerre. De miért társalog vele? -És amúgy egy ragadozó állattal vagyok, akit kifejezetten, nos... idegesítenek a kicsi, szőrös, rohangáló emlősállatok. Úgyhogy lehet, hogy a keleti irányt kerülöm. -közben magam elé képzeltem a térképemet egy pislogásnyi idő alatt, és nyugtáztam, hogy pár búvóhelyen kívül semmi érdekes nincs abban az irányban.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 9:52 pm

- Unatkozol, huh? Ha innen kelet felé haladsz, au! - véletlenül megütöttem a kezemmel a lebegő alakot, aki sóbálványként kifejezetten... kemény volt. - Szóval, ha keletre tartasz, akkor találkozhatsz pár tök jó fej oposszummal, egy élmény velük beszélgetni, komolyan. Vagy szerezhetsz magadnak egy háziszellemet, mint én. Tele van velük az erdő. Nem valami hasznosak, de jó társaság.
- Mi az, hogy nem vagyunk hasznosak?! - jött a felháborodott hang az erdőből. - Ki fog téged felébreszteni, ha valami veszély közeledik, ha nem én?
- Szerintem van vagy ötven önként jelentkezőm! - intettem a körülöttem lévő madarak felé, s ahogy csípőre tettem a kezemet, a pálcát kicsúsztattam a kezembe, de úgy, hogy a hátam mögött legyen, majd a fiú hangja felé fordultam. - Jobban belegondolva... Kerüld el a szellemeket. De az oposszumok tényleg jófejek.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 9:45 pm

-Micsoda problémák... -jegyeztem meg szemforgatva, a szájfény említésére. -Hazám nincs, és mondhatni, unatkozom. -közöltem vállvonogatva. Nem hiszem, hogy ártottam volna magamnak azzal, hogy elárultam, hogy nincs búvóhelyem, mert talán el sem hinné senki, hogy ennyire idióta vagyok, hogy ezzel sem törődöm. Lopva ellenőriztem, hogy a pálcám tényleg a farzsebemben lapul-e.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 9:41 pm

- Ó, én pedig azt hittem, hogy csak én hallom ezeket a szellemeket beszélni... - nyitottam nagyra a szemeimet. - De amúgy amiatt mondta, mert a folyón énekelve keltem át a félszáz madárkámmal. És fekete a hajam, a számon pedig még többnyire fent van a vörös szájfény, bár lehet, hogy beperelem a céget, mert ez nem hosszantartó hatás, az biztos. És te mi járatban erre? Portya vagy hazafelé?
A folyó kifejezetten nyugodtnak tűnt, a halacskák sem látszottak. Mindenki csak hallgatózott körülöttünk ezek szerint...
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 9:37 pm

Floyd már jó előre jelezte, hogy útba fog esni nekünk valaki, de úgy döntöttem, nem kerülök, végre itt az ideje valami kihívásnak.
-Hófehérke? Ezt hogy kell érteni? -rikkantottam már viszonylag közelről, de még egy nagy fa eltakart. Direkt későbbre időzítettem a megjelenésemet, és pár lépés múlva már a lány közelebb volt, mint öt méter.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 9:33 pm

Alig fordultam meg, a tükröcském újabb alakot mutatot - vészesen gyorsan közeledve. Pontosabban kettőt. Hogyan tudnak mozogni, ha ilyen közel vannak egymáshoz?
Visszamentem a folyó túloldalára a két ájulthoz (az egyik még mindig lógott) a madárseregemmel, hogy egy kicsit érdekesebb terepről lássam a közeledőt, s biztos ne kerüljünk egy méteres közelbe, hacsak nem akarja. Biztonság kedvéért tettem egy-egy sóbálvány átkot raktam az ájultakra, nehogy felkeljenek nekem itt közben, miközben egy hang szólalt meg az ágak közül.
- Mi van, Hófehérke, elkerül a szerencse? - kacagott a brazil lány tisztes távolságból.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 8:59 pm

Elhatároztam, hogy körbejárom Floyddal a terepet, és próbálok kiépíteni az agyamban egy térképet, hogy átlássak mindent, és ne tévedjek el soha. A farkas komoly képpel, orrát a földnek szegezve ügetett mellettem, és feltartott farokkal, épp csak nekem hallhartó morgással jelezte, ha valakinek az álcázott búvóhelyét felfedte. Fogalmam sincs, melyik érzékszervével fedezi fel ezeket, de mindenesetre hálás vagyok érte. Úgy döntöttem, hogy egyelőre nem bíbelődök én is egy meghitt kis fészek építésével, ugyanis feltételezem, hogy Floyd úgyis talál valami alkalmas búvóhelyet, ha szükséges lesz. Alig pár perccel múlt el kilenc, azaz életbe lépett a párbajozósdi, mikor úgy döntöttem, hogy megállok, a farkast beállítom őrnek, és gyorsan készítek egy térképvázlatot az csuklóm belső részére rajzolva, egy hagyományos, mugli golyóstollal, amit az egyik kistáska rejtett. Természetesen jelöltem a felfedezett búvóhelyeket és a fontosabb tereptárgyakat is.
Közel s távol senkit sem láttam, így még egyszer szemügyre vettem a zsákmányaimat: egy táska tömve volt mindenféle tartósabb kajával, mint például diákcsemegével, palackozott vízzel, kekszekkel és hasonlókkal. Komolyan, mintha egy aggódó anyuka csomagolta volna a gyerekének egy osztálykirándulásra. Egy másikban instant sötétségpor, egy közönséges mugli öngyújtó, egy cikesz, néhány ősrégi Reggeli Próféta, összetekerve, valamint egy telefon tartózkodott.  A harmadikban egy random kulcscsomó és pár Weasley Varázsvicc vállalatos cucc, egyelőre haszontalanoknak ítélve, mert nem ismertem őket. A negyedik és egyben utolsó batyu ragtapaszokat, benzint és pár üveg szárított és porlasztott növényt tartalmazott. Mekkora pech, hogy a gyógynövénytan és a bájitaltan igencsak a homályos, vagy akár vaksötétnek is nevezhető tudományterület az életemben.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

7 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.