Park/ az Aréna

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Matt Hunter on Hétf. Júl. 17, 2017 11:11 pm

-Nem számít, fogunk mi itt még csúnyább dolgokat is látni... dünnyögtem, miközben hunyorogva próbáltam felmérni, hogy a messzeségből még hány random szörnyre számíthatunk. De az egyik, irányunkba trappoló sárkány fontosabb feladatot adott. Talán ez volt a legkisebb példány az öt közül, de ez aligha ad okot arra, hogy kevésbé vegyük komolyan, mint például a magyar mennydörgőt.
-Incarcerandus ! -próbálkoztam a kötöző ártással, de csak annyi történt, hogy egy fehér zsineg tekerődött a lény farkára, ami pillanatnyi meglepetést okozott neki.
avatar
Matt Hunter
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2017. Jul. 15.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Hétf. Júl. 17, 2017 11:03 pm

- Hát, mi is csak reméljük, hogy működik. De gondolom, ők is kipróbálják előbb vagy utóbb - mosolyogtam rá.
Igazából nagyon izgultam, s csak reméltem, hogy nem érzi rajtam, mennyire kivagyok a szituációtól. Nem szerettem kelepcébe zárva lenni, itt pedig úgy nézett ki, hogy muszáj lesz - egy darabig legalábbis. Emiatt mondtam mindenféle hülyeséget is.
- Akkor megpróbáljuk azt a nagynövésű tintahalat megtámadni? - kérdeztem, de inkább csak költőinek szántam, mivel már rá is fogtam a pálcámat remélhetőleg arra a lényre, amit ebédnek fogunk hívni. - Levicorpus!
A tintahal kiemelkedett a vízből, nyolc csápja az égben össze volt kulcsolva, mintha megkötözték volna.
- Ez így még ijesztőbb, ha engem kérdezel - sápadtam le egy kicsit.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Hétf. Júl. 17, 2017 10:49 pm

A tóban sikerült lehűteni lángoló lábamat, és az óriástintahal egyik felém nyúló csápját is még időben le tudtam harapni. Ahogy kijöttem a vízből, igyekeztem minél távolabb kerülni a többi bajnoktól, és inkább a sárkányt céloztam meg - ekkor azonban fellángolt körülöttem az egyméteres kör. Abban a pillanatban felborzolt szőrrel szembepördültem támadómmal, készen a harcra - és a tükörképemmel találtam magam szemközt.
A velem szemben álló gepárd a másodperc törtrésze alatt visszaváltozott a vigyorgó Zairévé.
- Hali hugi - mosolygott rám. - Minden oké?
- Miért hoztad létre ezt a párbajkört? - változtam vissza én is, kérdőre vonva ikertestvéremet.
- Mert így valószínűleg védve vagyunk a sárkányoktól - adta meg a választ Zaire.
- Jól van, de én vagyok a párbajgyőztes - kötöttem ki azonnal, majd körbenéztem, Jabari-t keresve.
Ikerfivérem éppen a japán fiúval állt párba - szemmel láthatóan ők is ugyanabból az okból kötöttek ki egymás mellett, mint én és Zaire. Jabari megkeresett engem a szemével, és félénken intett.
- Csak szeretnéd - nevetett fel Zaire, aztán, amikor az egyik roxfortos lány átka egy kör közepéből eltalálta az egyik sárkányt, összenéztünk, és tökéletesen összehangolt mozdulatokkal, ahogy a cirkuszban tanultuk, megközelítettünk egy másik legendás lényt, és igyekeztük kiiktatni őt, ha csak egy rövid időre is sikerül majd. Minden és mindenki mástól védve voltunk a párbajkörön belül.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 46
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Matt Hunter on Hétf. Júl. 17, 2017 10:37 pm

A lány bárbajozási képességeire célzó megjegyzésére csak egy észrevétlen szemrebbenéssel reagáltam, de kár volna rögtön ez alapján elítélni és nagyképűnek tartani. Inkább a feladatra koncentráltam.
-Engem leginkább ott az az abnormális méretű tintahal aggaszt... -mutattam a pálcám hegyével tőlünk balra, ahol a víz és a móló találkozásánál ocsmány, nyálkás karok tapogatóztak kifelé, elég sok, elszórtan ácsorgó, bámuló vagy pánikoló diák felé. -Szerinted rá fognak jönni a többiek is, hogy a legjobb, ha mégis párba állnak?
avatar
Matt Hunter
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2017. Jul. 15.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Hétf. Júl. 17, 2017 10:32 pm

- Tudod, szerintem egyelőre próbáljuk meg - mosolyogtam a srácra. - Nem szeretnék harcolni veled. Nem mintha nem tudnálak legyőzni, de szerintem nincs szükségünk eszméletlen bajnokokra. Hmmm... Kifele tudunk lőni? - tűnődtem hangosan, s megcéloztam egy távolabbi sárkányt (hogyha működik, akkor se jöhessen rá, hogy innen jött a lövés). - Obscuro!
A varázslat sikeresen eltalálta a szóban forgó gyíklényt, akinek egy lepedő nagyságú szemkötés jelent meg a szeme előtt. Nem úgy nézett ki, mint aki örül neki, de nem igazán tudta leszedni magáról. Remélem, hogy ezt ki tudják használni a közelben lévő bajnokok.
- Na, akkor ezek szerint működik ez kifelé. Melyik monstrumot válasszuk? - néztem körbe, amikor észrevettem, hogy nem csak a sárkányok okozhatnak problémát: a vízből is láttam csápokat kinyúlni.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Charlize Brown on Hétf. Júl. 17, 2017 10:26 pm

Amikor egy sárkány (mondom SÁRKÁNY! Ezek ki akarnak bennünket nyírni!) elől menekülve kirontottam a partra, gondolván, hogy ott a víz miatt majd biztonságban leszek a tüzes lángoktól, a meglepetéstől egy pillanatra megtorpantam. Csaknem az összes bajnok ott gyülekezett a parton, és mindőjük különféle legendás állatok ellen küzdött.
- Ó, hogyaza... - tátottam el a számat, aztán gyorsan ismét nyakamba szedtem a lábam, amikor a hátam mögül felhangzott a sárkány üvöltése.
Szóval, összetereltek bennünket. A kérdés immár az, hogy ez jó vagy rossz dolog-e. Mert miközben ez a helyzet minden kétséget kizáróan párbajok egész garmadájához fog vezetni, az egyméteres körbe elvileg semmi és senki nem tud behatolni, nem igaz?
A szememmel gyorsan megkerestem Nat-et, aki éppen az egyik amerikai sráccal egy gömbben állt, de szemmel láthatóan nem párbajoztak, hanem csak beszélgettek, és valószínűleg pontosan azon tűnődtek, amin én.
Aztán hirtelen én is egy körben találtam magam, és meghallottam az ismerős csilingelést.
- Hé, Charlie-chan, szia! - ugrott a nyakamba nevetve a japán lány, és jó szorosan megölelt. - Remélem, hogy így védve leszünk a sárkányoktól - engedett el, majd derűsen mosolyogva nézett a legendás lény felé.
Kétségtelenül kifejezetten fura egy teremtés volt, de mintha kezdtem volna megkedvelni.
avatar
Charlize Brown
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 95
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Matt Hunter on Hétf. Júl. 17, 2017 10:08 pm

-Hát, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs... -meredetem a part felé, tanácstalanul piszkálva a hajam a pálcám markolatával. Próbáltam kisilabizálni, hátha mások is jártak így, és valószínű hamarabb eszi meg őket a sárkány (már ha tudja) mint minket, innét, tisztes távolságból. -Lehet, hogy olyan fifikások az aréna összeállítói, hogy így tényleg biztonságban vagyunk.
avatar
Matt Hunter
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2017. Jul. 15.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Hétf. Júl. 17, 2017 10:02 pm

Hamar rájöttünk, hogy sajnos igazunk volt: valóban egy sárkányt küldtek ránk - aki miután kiszimatolt minket, elindult felénk.
- Váljunk szét! - kiabáltam Lilianának. - Így nagyobb esélyünk lesz.
Ő egy szalutálással jelezte, hogy vette az adást.
Szerencsére nem engem követett a szárnyas gyík, de a biztonság kedvéért futottam még egy darabig - már azt vettem észre, hogy a parton vagyok. Nem baj, itt legalább nem leszek akkora veszélyben - gondoltam naivan. Viszont a part tele volt pánikoló bajnokokkal: kiürgeöntöttek minket, hogy találkozzunk egymással. Három sárkányt láttam csak itt, a parton, akikkel a diákok kétségbeesetten küzdöttek, a polipok is visszajöttek, s olyan teremtményeket is láttam, amikről reméltem, hogy nem azok, amik gondoltam, hogy voltak.
Ennél már csak akkor lettem lelombozottabb, amikor véletlenül beleestem (szó szerint) valakinek az egyméteres körzetébe. Felnéztem, s az egyik amerikai srácot láttam - a nem kutyusosat, aminek hihetetlenül megörültem. Mielőtt még pálcát ránthatott volna, gyorsan szóltam neki:
- Gyorskérdés: Ha itt vagyunk, akkor azok ott nem tudnak bejönni? -
reménykedve abban, hogy a legbiztonságosabb hely közvetlenül egy ellenfél mellett van.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Hétf. Júl. 17, 2017 4:01 pm

Éppen az erdő legmélyén kutattam gyógyító növények után a növényhatározó segítségével (valami felsértette a lábamat a tegnapi nap folyamán), amikor meghallottam egy sárkány ordítását. Szinte azonnal átváltoztam gepárd-alakomba, és beleszimatoltam a levegőbe. A szagok alapján a természetfeletti lény nagyon közel járt hozzám, de további megfigyelésekre már nem volt időm, ugyanis hirtelen egy egész erdőtűz lobbant fel mögöttem egy velőtrázó és földetrengető üvöltés után. Nem vesztegettem arra az időmet, hogy megnézzem magamnak az állatot. A hangja alapján magyar mennydörgőre tippeltem volna, de ebben a pillanatban mindegy volt - túl közel voltam hozzá, és túlságosan ki voltam téve a veszélynek. Így, nesztelenséggel, növényekkel nem törődve, elkezdtem rohanni. Annak ellenére, hogy gepárd-alakomban futottam, a sárkány tartotta a lépést - én pedig alig pár centikkel tudtam elkerülni, hogy egy-egy lángcsóva hamuvá ne pörköljön.
A víz felé vezettem. Arra gondoltam, hogy tüzének ott biztosan nem lesz hatása, hiszen a nedvesség miatt a lángok ki fognak hunyni - amikor azonban kiléptem a partra, rájöttem, hogy fatális hibát követtem el. A homokos fövenyen már csaknem az összes bajnok ott nyüzsgött, mindannyian valamilyen legendás állattal küzdve - azonnal rájöttem, hogy ez is egy új próba. Összetereltek bennünket. Éppen visszaugrottam volna az erdőbe, amikor a sárkány hatalmasat üvöltve újra egy lángcsóvát engedett útjára - alaposan megpörkölve jobb hátsó lábamat. A tűz szinte leégette a bőrt a lábamról. Mérlegeltem. Ha most használhatatlanná válik a lábam, akkor lecsökkennek a túlélési esélyeim. Nem kockáztathattam, így egyenesen a víz felé tartottam, és mélyen belegázoltam a hullámok közé. Amikor a tintahal kiemelkedett a habok közül, a sárkány pedig a többi bajnok felé fordult, tudtam, hogy az előző nap gyerekjáték volt.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 46
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Jev Chekov on Hétf. Júl. 17, 2017 3:41 pm

-MI AZ ÖREG MERLIN HARAGJA, EZ EGY SÁRKÁNY????! -torpant meg az egyik Szent Katrinos srác, asszem Pavelnek hívják, aki így is épp eléggé zaklatottnak tűnt, mivel taktikusan (és pánikszerűen) menekült az emberek elől, hogy még véletlenül se kerüljön egy bajnok közelébe se. Engem épp egy hordányi fura, teknős méretűre nőtt páncélos és tüskés bogár üldözött errefelé. Meghökkenve torpantunk meg,  Pavel pedig elzöldült fejjel pislogott az erdő felé, ahonnét több bajnok is előkerült az ordítozására.
avatar
Jev Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 54
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Hétf. Júl. 17, 2017 2:38 pm

Diadalérzés kerített hatalmába a sikeres mumus-elűzés után, na meg a szerény három megnyert párbaj miatt. Még csak kora reggel volt, de meglepően frissen és tettrekészen ébredtem. Bár állandó bázissal nem rendelkeztem, Floyd meglepett egy kellemes kis barlangocskával, amit egy délutáni kóborlása során fedezett fel. Nem túl nagy védelmet nyújtott, de a célnak megfelelt. Egyébként is nomád életmódot akarok folytatni ebben a hétben, az állandó lakhelyet nem tarttottam túl praktikusnak, a többiekkel ellentétben.
Amint kikászálódtam a legközelebbi ösvényre, na ki fogadott? Na, ki?
-Megöllek, te szemét állat! Azt hiszed, életképtelen maradtam miattad? -Mariano dühösen lendült elő a bozótosból, és rögtön gondoskodott is róla, hogy az egyméteres körzetembe kerüljön a figyelemelterelő dumája alatt.
-Capitu…
-Protego Duo! -kiáltottam nála egy picivel előbb, így pálcával maradtam. A sajátját görcsösen markoló fiút hátralökte az erősített pajzs, és a saját kezére esett, ami kissé fura szögben maradt a sáros talajon.  Gondoltam, elbeszélgetek vele, amíg feltápászkodik kissé kitekert pózából. -Úgy hallottam, nem is teljesítesz olyan rosszul. -állapítottam meg egy csipetnyi gúnnyal, miközben idegesítően járkáltam körülötte, direkt az idegei húzása végett. Éreztem a benne vibráló dühöt és bosszúvágyat, de egyelőre tehetetlen volt.
-Hány ellenfelet terítettél le eddig, a nos, szerzett pálcáddal?
-Kettőt, ha tudni akarod. -felelte feszülten.
-És kinek a pálcáját tisztelhetem a kezedben?
-Teljesen mindegy, nem?! -förmedt rám, és próbált felém evickélni.  -Könnyű így vitézkedn! Ez bárkinek menne!
-Ebben teljesen egyetértünk. -Egy pálcalegyintéssel segítettem neki talpra állni, de a reflexei ismét cserben hagyták: Ugyanis későn vette észre, ahogy Floyd hátulról ráugrik, és a jobb alkarját már össze is zárta a fogai között. Nyöszörögve esett vissza a földre, és a farkas, aki eddig nem sérülést okozva ugyan, de stabilan fogta a kart, elengedte, és most a pálcáját vette a fogai közé, hogy eliszkoljon vele. Épp elért a gömb határáig, mikor egy gyors Stuporral letudtam a párbaj végét. Hát, elég peches ez a gyerek, hiába kapart össze eddig egész jó pontszámot…
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 46
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Liliana Castellano on Hétf. Júl. 17, 2017 1:38 pm

Alig pár másodperce indultam el Antoinette ájult testétől, amikor hirtelen körbezárult a párbajkör körülöttem.
- Megint te vagy az? A Macskanő? - kérdeztem forogva, hátha megpillantom az ellenfelem. - Oh, Hófehérke. Erre nem számítottam. Eskü, próbáltalak többnyire elkerülni.
- Hát, ezek szerint nem sikerült - mosolygott, majd elfordította a fejét. - Úgy nézel ki, mint akit megviselt az éjszaka. Neked is volt...?
- Mumus? Ja - elnevettem magam. Ezek szerint nem csak engem szívattak. - Viszont, ha már itt vagyunk, akár el is kezdhetnénk...
- Igazad van. Deprimo! - közvetlenül előttem robbant fel a talaj, ami óriási porfelhőt kavart. - Stupor!
- Protego! - kiáltottam vele egyidőben, s egy szaltóval odébb ugrottam, így pont láttam, ahogy Hófehérke nekicsapódik a falnak. Viszont mielőtt lerendezhettem volna a párbajt, a föld megremegett, s óriási üvöltés töltötte be az arénát. A földbe ütött lyuk miatt megbotlottam egy kicsit. - Ezek...?
- Sárkányok! - térdelt fel Hófehérke.
- Bocsánat, de ezt muszáj megnéznünk! Stupor! - a vállán találta el a varázslat. Gyorsan kimentem az egyméteres körzetéből, s újra ráfogtam a pálcámat. - Stimula!
Nat nagyokat pislogott, miközben felkelt.
- Ezt muszáj volt? - dörzsölte a fejét.
- Igen. Menjünk, nézzük meg, mivel ajándékoztak meg most minket - indultam el a hang irányába. - És ne gyere közelebb hozzám!
- Oki-doki.
avatar
Liliana Castellano
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2017. Jul. 10.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Matt Hunter on Vas. Júl. 16, 2017 11:50 pm

Nem sok zsákmánnyal büszkélkedhettem, ugyanis a tegnap legyőzött két francia lány közül csak az egyik táskáját szereztem meg, amiben kötszerek és gyógyszernek való alapanyagok lapultak. A saját, eredeti batyum tömve volt mindenféle, normális esetben kirándulásra való kajákkal, és az egyiküknél is egy hasonló volt, de azt hagytam az eszméletlen lány mellett, ne haljon azért éhen miattam. A két párbajt gyorsan és viszonylag fájdalommentesen vezényeltem le. Valahogy nem volt ínyemre ez a muszáj-valakinek-elájulnia-dolog, de hát ez van, én akartam a Tusát.
Kihasználtam a hajnal és az éjszaka közötti kellemesen homályos, és még viszonylag tűrhető klímájú kis időtartamot, hogy felfedezőútra induljak, hátha változott valami az éjjel folyamán az erdőben. Már jó egy negyedórája bandukolhattam, mikor észrevettem egy földön fekvő alakot. Ahogy közelebb mentem, felismertem Alexet, az egyik Szent Katrinos bajnokot, ahogy falfehéren, talán eszméletét is vesztve fekszik olyan pózban, hogy erőtlenül odatartsa az oldalán vérző sebéhez a pólója cafatjait. Gondolkodás nélkül odarohantam hozzá, és melléguggoltam. Nem érdekelt a párbaj kezdetét jelző hang, és a láthatatlan gömb bezáródása körülöttünk, megráztam a vállát, és úgy fordítottam az erőtlen testet, hogy a vérzése ne fokozódjon tovább. Alex magánál volt, kinyitotta a szemét, de mikor realizálódott benne, hogy egy ellenség van a közvetlen közelében, csak üresen meredt rám.
-Adj… adj rám egy Stuport, aztán vidd, amit akarsz… -nyögte alig hallhatóan.
-Dehogy hagylak itt! Itt fogsz végelgyengülésben elpusztulni, ha nem járok erre! Ne mozdulj, bekötöm a sebedet… Invito lila táska! -böktem a szállásom irányába a pálcámmal. Rövidesen meg is érkezett a kért csomag, és nekiláttam, hogy egy stabil, strapabíró kötéssel elállítsam a vérzését és adjak valamennyi esélyt a begyógyulásra. Használhattam volna bűbájt is ugyanerre, de jobban szeretem, ha a saját kezemmel tudom le a sebkötözést, biztonságosabbnak érzem.
-Hát, Alex, nem tudom, hogy fogsz felszakadt oldallal fára mászni… Alex vagy, ugye?
-Aha… -hanyatlott vissza a feje az avarba. Megragadtam a csuklóját, és megfigyeltem a pulzusát. Ez a gyerek alig él. -Te, van egy olyan gyanúm, hogy kaja nélkül maradtál, igaz? És a vércukorszinted a varangy segge alatt van. -Invito kajás táska! -nagy keservesen rávettem, hogy kettő csokibékát megegyen, majd leültem mellé a földre, és némán vártam pár percet. Szervezete kezdett magához térni szép lassan. És most normál esetben párbajoznánk, két, egymáshoz méltó fél, pattognának az átkok, taktikáznánk és kegyetlenek lennénk. De ez a szerencsétlen srác most itt fekszik egy hatalmas sebbel, és teljesen kiszolgáltatott, az idézőjeles párbajunk eldöntött. A táskámból kibányásztam két szendvicset és egy nagy csomag földimogyorót. Ezeket tudom nélkülözni. Letettem mellé, egy kis üveg töklé kíséretében.
-Majd figyelj a folyadékpótlásra. -rászegeztem a pálcát, hogy a szabályoknak megfelelően lezárttá tegyem a párbajt, de nem vitt rá a lélek, hogy beléküldjek egy Stuport, mikor épp most kezd visszatérni belé az élet.
-Relaxo! -színes szikrák pattantak ki a pálca hegyéből. Ez olyan, mintha nem túl erős elektromos impulzust küldenél valakire, átmeneti, bénult érzés keltésére. Ez volt a legkegyesebb átok, ami eszembe jutott. Nem szívesen tettem, de hát ez van. Folytattam az utam.
avatar
Matt Hunter
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2017. Jul. 15.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Vas. Júl. 16, 2017 11:48 pm

A második nap virradatára kezdett kicsit kikészülni a szervezetem az éhségtől, és hiába kecsegtettem magam azzal, hogy szerzek a növényhatározóban kinézett különféle, ehető terméssel rendelkező növényt, alig volt erőm lekászálódni a függőágyamból. A következő kihívást az jelentette, hogy lemásszak a fáról. Pirkadatkor, legyengülten biztonságban lemászni nyolc méter magasról… hát, nincs más lehetőségem, mint megpróbálni. A szokásos fáramászási tempóm töredékével, extra meggondoltan, taktikusan másztam lefelé, minden mozdulatot alaposan megfontolva. Komolyan, kész lassított felvétel lehettem. Az út háromnegyedénél lélegzet-visszafojtva nehezedtem rá egy stabilnak tűnő ágcsonknak, de tévedtem: hatalmas reccsenés, és a maradék két métert zuhanva tettem meg. Legnagyobb szerencsémre puha avarba hullottam, de esés közben végigszakította az oldalamat egy kiálló, törött végű ág, és egy vadul vérző sebbel is megajándékozott. Felszisszentem a fájdalomtól, és a szétszakadt pólómat nyújtogatva próbáltam a textillel leszorítani a sérülést.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Vas. Júl. 16, 2017 10:02 pm

Az eredményhirdetés után bevettem a gyógyszeremet, majd álomra hajtottam a fejemet.
Furcsa hangokra ébredtem. Pontosabban McGalagony hangjára, ahogy éppen az ismerős beszédét mondja.
- Szeretném, ha tudnák, hogy itt a diákok rengeteg titkot rejtegetnek. S egy új minisztériumi határozat alapján ezt most fel kell fednünk. Remélem, mindenki figyelemmel követi a közvetítést, de ismétlésen újra és újra és újra és újra megtekinthetik - rögtön felismertem, hogy a mumusom beszélt. Eszeveszetten kutatni kezdtem a pálcám után, s konkrétan kivetődtem a rögtönzött lombházam ajtaján, pont időben. - Kezdjük Natasha Horne-nal, aki nem csak dro...!
- COMMIKULUS! COMMIKULUS! COMMIKULUS! - visítottam, annak ellenére, hogy már az első varázslat is eltalálta. McGalagony rózsaszín kiscicás pizsamában jelent meg, s szégyenében elrohant.
- Ez nagyon nem vicces... - dörzsöltem meg fájó tagjaimat, mivel rendesen megütöttem magam a kétméteres zuhanás alatt.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Liliana Castellano on Vas. Júl. 16, 2017 8:46 pm

Az első eredményhirdetés kezdetét ugyanolyan trombitaszó jelezte, mint az öldöklés kezdetét, majd a roxfortos igazgatónő hangja töltötte be az egész arénát. Akkor már rég az búvőhelyemen voltam, amit sikerült kifejezetten otthonosan kialakítanom.
- Üdvözlöm az összes bajnokot! Elérkezett az első nap vége, így az eredményeket is megtudjátok!
Gyorsan elővettem a pálcámat, hogy egy papírt keresve le tudjam írni, hogy kinek hány pontja volt. Magamnak aláhúzogattam azokat, akik veszélyesek lehetnek, mert úgy ismertem meg őket, vagy, mert magas (30+) pontszámuk volt.

Charlize Brown 36
Jevgenyij Chekov 23
Natasha Horne 46

Delphine Pâquer. 21
Antoinette Del. 31
Céline Lepetit 20

Anthony Lewis 45
Matthew Hunter 25
Rosemary Coy 7

Alexej Chekov 25
Pavel Raiszja 10
Borja Luzsina 5

Jabari Adeyemi 16
Nomusa Adeyemi 27
Zaire Adeyemi 49

Liliana Cast. 38
Mariano Guillermo 25
Sepphira Ainhoa 23

Miyazano Natsuko 59
Nohara Kaname 17
Tsunematsu Kaori 19

Joshua Bugg 26
Patrik Fiskbo 19
Krasimir Vaszil 29

Az meglepett, hogy a durmstrangosok ilyen rosszul teljesítettek, azt gondoltam volna, hogy a párbajozás az ő kenyerük lesz, viszont az feldobott, hogy én is az élmezőnyben szerepeltem. Azzal a gondolattal aludtam el, hogyha most Mr Solomon lát, akkor biztos, büszke rám. Remélem, hogy időközben megérkezett, mert, bár azt ígérte, hogy az első próba előtt itt lesz, nem volt sehol ma reggel…

***

- LILIANA! LILIANA! - kiabálásra ébredtem. A hang ismerős volt, de amíg teljesen fel nem ébredtem, nem jöttem rá, hogy kihez tartozott. - LILIANA!
- Mr Solomon? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Kinéztem a levelek közül, hogy megnézzem, hogy csak álmodok-e.
- LILIANA! - valóban ő volt az. Ott sétált a fa alatt. Lehet, hogy most érkezett meg, s rögtön idejött hozzám? De hogyhogy beengedték? Nem foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, hanem inkább leugrottam a földre, közvetlenül a háta mögött értem földet. Ahogy megfordult, teljesen lesápadtam: hosszú vágások voltak keresztül a mellkasán, s a pálcája törötten volt a zsebében. Arca hófehér volt, az inge vértől vörös. - Liliana…
Ahogy rámnehezedett, alig tudtam megtartani, úgyhogy inkább csak tompítottam az esését. A combomra fektettem a fejét, miközben a pálcámat előszedtem a tartójából.
- Ne… Ne aggódjon, Mr Solomon, mindjárt segítek! - kapkodtam a levegőt. Már késő lett volna felmenni a kenőcsökért, úgyhogy egyelőre a mágiára voltam utalva. - Hippokrax! - de nem történt semmi, a sebei nemhogy nem forrtak be, de mintha még jobban véreztek volna. - Hippokrax! HIPPOKRAX!
- Liliana… Hagyjad… - hörögte. - Mind a ketten tudjuk…, hogy nem vagy képes rá… Mind a ketten tudjuk…, hogy nem vagy képes többre…, mint játszani az eszedet és mások szívével… Ha tanultál volna rendesen… Akkor nem… halnék meg… miattad…
- Ne, ne, ne…! - sírtam. - Ne, ne, ne! Fel… Fel tudok menni a kenőcsért… És meg tudom menteni! Ne hagyjon itt! Kérem!
- Már késő, nem érted?! Inkább menj! - próbált ellökni magától, de túl gyenge volt hozzá, így csak a felsőmet rángatta. - Így is elég szégyent hoztál rám, az iskolára, Brazíliára, s a varázsvilágra… - hörögte, s lehet, hogy folytatta volna még további is, de ekkor a szeme fennakadt, s a keze, amivel eddig a pólómat szorongatta, leesett az ölembe.
- Nenenenenenene… - rángattam zokogva, s ráborultam a testére. - Kérem, ne…
S ekkor tudatosult bennem valami. Mr Solomon sosem mondott volna ilyet, akkor sem, ha igaz, különösen akkor nem, ha haldokolt volna. Ez egyet jelenthet: mumus.
Hisztérikus nevetésben törtem ki, s letoltam a holttestet magamról.
- Komolyan?! KOMOLYAN?! - nevettem, majd a pálcámat a mumus-Mr Solomonra fogtam. - Commikulus!
A holttest átváltozott egy zombiszerű lénnyé, ami pink tütüt viselt.
- Remélem, jól érzi magát a kedves publikum! - tártam szét a karomat nevetve mit sem törődve a könnyes arcommal vagy a botladozó zombival. - S gondolom, ha már úgysem tartjuk tiszteletben egymás lelkivilágát, akkor nem gond, ha kiiktatom véglegesen ezt a mumust! Levicorpus! Reducio! Defodio! Piroinito!
A mumust fejjel lefelé fellógattam, amitől felcsúszott a tütüje (nem tudom, hogy a látvány ettől viccesebb vagy ijesztőbb lett), majd miután összement kb 10 cm magasságúra, majd egészen addig eresztettem rá a tüzet, míg abba nem hagyta a vinnyogást, s hamuvá vált. Ezután meghajoltam, majd visszamentem aludni.
avatar
Liliana Castellano
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2017. Jul. 10.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Vas. Júl. 16, 2017 8:37 pm

Falevelek agresszív zizegése és zihálás riasztott fel zavaros bóbiskolásomból. Egy Lumossal fényt gyújtottam és értetlenkedve meredtem lefelé. Nem kellett sokkal lejjebb néznem, ugyanis megpillantottam a zaj okozóját: Borja állt egy szintén embervastagságú, stabil és vízszintes faágon, remegő karokkal kapaszkodott a fa törzsébe, és vízkék szemeivel felfelé meredt, egyenesen az én értetlen és kissé rémült tekintetembe.
-Öh… Borja… Segíthetek… valamiben? -kérdeztem, miközben azon tanakodtam, hogy mennyit kéne mozdulnia, hogy átlépje az egyméteres határt. Körülbelül ötven centin múlott a dolog. A lány sokat gyalogolhatott, mire ideért, mert a pólója több helyen is szakadt volt, zilált hajában pedig különböző levelek és bogáncsszerű termések díszelegtek. A pálcám fényénél észrevettem, hogy az arca könnyektől fénylett. Egy pillanatra lenézett ő is, csak hogy felmérje az alatta uralkodó további jópár méter mélységet, majd újabb fogást keresett a fatörzsön és a jobb kezében egy fémes tárgy csillant: valami régebbi típusú, hagyományos, mugli pisztoly. Megszorította, majd élesre állította.
-Mit művelsz? -kérdeztem rémülten.
-Elegem van. Véget vetek ennek az egésznek. -ezek a mondatok gyakran el szoktak hangozni alány szájából, de ennyire komoly szituációban még soha.
-De… Állj már le! Nyugi, biztosan van mód arra, hogy ha fel szeretnéd adni, kiszállhatsz! -elhiszem, hogy kiborult, hiszen ő állt a rangsor legalján, csekély öt ponttal.
-Nem erről van, Merlin áldjon meg! Nem kell a hülyét tettetned! -csattant fel, hangjából már a hisztéria és a begolyózás volt kivehető. -Egész idáig tetteted, hogy hülye vagy, meg vak is, meg süket, meg mit tudom én! Kilenc éven keresztül!
Pár másodpercig értetlenül pislogtam le rá, fél karommal átölelve a fa törzsét. Lassan, de biztosan kezdett világossá válni, hogy miről is beszél.
-Szerinted van annál megalázóbb, ha egy lány koslat valaki után, de leszaráson kívül semmit sem kap válaszként?! -eszelős tekintete és hangszíne kezdett komolyan félelmetessé válni. - Ja meg, ó, igen… A szegény árva Alexejke be tudta sajnáltatni magát mindenki szívébe, kiépítetted a saját kis világod a Szent Katrinba, de életed első barátját meg ki lehetett dobni a szemétbe, ugye?!
Megmarkoltam a pálcám, de ekkor tudatosult bennem, hogy a lövedék valószínű fittyet hány a mágikus pajzsra. Vagy ér valamit? Merlinre is, ne kelljen kipróbálnom. Mindenesetre rászegeztem a pálcám.
-Borja, kérlek, higgadj le, miattam megbeszélhetjük a dolgot, de azt áruld el, hogy miért itt és most? Ne csinálj hülyeséget! -próbáltam magam védeni ezzel a kissé közhelyes dumával a legrosszabbtól.
A lány könnyes tekintetével rámeredt a pisztolyra, majd helyettem a saját halántékához szorította.
Egyszerre vert ki a víz és sápadtam hullafehérre. Most rajtam múlik az élete, ha nem tévedek.
Merlin nyilába, tudom már! -Commiculus! -dühösen ráeresztettem a bűbájt, és a gyanúm beigazolódott. A lány lezuhant, de esés közben egy barbie-babává változott és halk nyekkenéssel ért földet, majd szétproladt. Íme a várva várt éjszakai szívatás: a mumus.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Vas. Júl. 16, 2017 8:33 pm

Hatalmas erőfeszítések árán bírtam csak ébren tartani magam, hiszen ki kéne bírnom minimum a pontállás hirdetéséig. A hely, ahol dekkoltam jelenleg, csak elég nagy jóindulattal lehet búvóhelynek nevezni, ugyanis egy vaskos és magas, teljesen vízszintes faágon trónoltam törökülésben, olyan két-három emelet magasan. Pár védőbűbájjal burkot vontam magam köré, de aki figyelmesen felfelé nézve sétálgatna erre, valószínű észrevenne.
Azért meglephettek volna egy táskába rejtett instant kávéporral, vagy valami más koffeintartalmú dologgal… Hogy ébren maradjak, azon gondolkodtam, hogy a közvetítést hogyan oldhatják meg, és a pontszámlálást. Egyelőre mi sem tudjuk, hogy mire jár, esetleg mire vonnak el tőlünk. Hatalmas szervezést igényelhetett ez az egész parádé a Roxforttól, el nem tudom képzelni, hogy mi hogyan lennénk képesek erre a Szent Katrinban… Mágia ide vagy oda, akkor is figyelni kell, és mindent ki kell előre találni. Gondolatfolyamom követkető állomása Pavel volt, és hogy vajon mi történhetett vele eddig, hány párbajba keveredhetett? Szegényem, hiába zseni a bájitalok világában, ha például egy fia üvegcséhez nem jutott a hátizsákok révén… Hfuh, jobb is nem belegondolnom, mit szerencsétlenkedhetett, ha egyszer csak valaki betoppant az egyméteres körzetébe…
A pontállás kihirdetése után kissé felélénkülve, (kevesebb pontra számítottam) nekiláttam, hogy az Ilvermorny-s legyőzött lány hátizsákjában talált kötelekből, terepszínű vászondarabból és gyűrűkből, kapcsokból egy függőágyat fabrikáljak magamnak, ha már egyszer ezt a makimajom-életmódot választottam. Előtte persze lemásztam a fáról, és belőttem egy helyet, amit, akárhogy nézegettem felfelé, tényleg nem lehetett látni. Így aztán oda rögzítettem végül barkácsolgatásom eredményét. Miután elhelyezkedtem, valami kaja után kezdtem kutatni, de egy zacskó mazsolán kívül semmivel sem rendelkeztem. De jó, utálom a mazsolát. Sőt mi több, gyűlölöm. El is ment az étvágyam, és inkább a szintén a portyázott zsákban talált növényhatározót nézegettem. Vártam valamire, de magam se tudtam, hogy mire. Valami még egészen biztosan lesz itt éjjel, elvégre elég furfangos egy feladatkörbe csöppentünk…
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Charlize Brown on Szomb. Júl. 15, 2017 11:39 pm

A japán lánnyal való találkozás után a nap további része kifejezetten szerencsésen alakult. Még három párbajba keveredtem, ebből kettőt megnyertem, egyet pedig elveszítettem az egyik Durmstrang-os srác ellen, de az az egy vesztés nem zavart, mert valami gyökeresen megváltozott. Nevezetesen - én is meglepődtem, de -, olyan érzéseket tapasztaltam, amit előtte még soha - élveztem, hogy boszorkány lehetek. Ez egyik felemet felszabadította, valamint mérhetetlenül boldoggá és erőssé tette, másik felemet viszont lényem legeslegmélyéig megbotránkoztatta, elkeserítette és megrémítette.
De nem volt időm ezekkel az új érzésekkel foglalkozni, mivel igyekeznem kellett. Amikor éppen nem harcoltam, hasznos növényeket gyűjtöttem - gyógyító főzetekhez, illetve a felújított robbanógránátokhoz. Amikor úgy ítéltem meg, hogy immár megfelelő mennyiségű és minőségű zöldet gyűjtöttem össze, visszamásztam a fámra, bevackoltam magam a búvóhelyemre, és újonnan szerzett huzalommal, valamint a növények segítségével elkezdtem fabrikálni. Ez valahogy segített visszatalálni régi Charlie-hoz. Miközben ujjaim az ismerős mozdulatokat végezték, megnyugtatóan hümmögtem magamnak egy régi altatódalt, amit egy óvodai olvasókönyvben olvastam, és egy óvodástársam énekelte el nekem. Emlékszem, annak idején először kifejezettem furcsának találtam, hogy emberek ilyen bugyutaságokkal töltik az idejüket. De aztán a dallam megragadt. Nekem pedig valahogy ez jutott eszembe, ahogy az első, növényekből készített robbanógránát kikerült a kezeim közül.
Még mindig a huzallal bütyköltem, amikor az első nap eredményei kihirdetésre kerültek. Tulajdonképpen nagyjából ugyanazok a pontok születtek, mint amikre számítottam, de nem különösebben érdekelt. Egyelőre saját egyéni sikereimnek örültem - a növény-robbanógránátnak, illetve a két nyertes küzdelemnek. Amikor már nem volt elég fény a bütyköléshez, ezeknek a sikereknek az édes ízével a nyelvemen hajtottam álomra a fejemet, és vártam az új napot.

***

- Char, kelj fel! - énekelte-kacagta a fülembe egy hang.
Talán fel sem keltem volna (az alvás SZENT. Mondom, SZENT. Nem érdekel, milyen varázslóháború kellős közepén vagyok), ha nem a saját hangom suttogott volna a saját fülembe. Amint ez tudatosodott bennem, még mindig becsukott szemmel keserűen elnevettem magam.
- Már megint te, mi? Nem tudsz békén hagyni - sóhajtottam fel fáradtan, és felülve álomittasan megdörzsöltem a szememet. - Nem gondoltam, hogy mumusokat is bevetnek majd - nyitottam ki végre-valahára a szemem, és keserűen mosolyogva néztem szembe a tükörképemmel.
Másik-Charlie fültől fülig érő vigyorral méregetett. Hosszú, hullámos haját a varázspálcája köré csavarva kontyba rögzítette, rózsaszín rágógumit csattogtatott, a roxforti talárt, és a kedvenc vasbetétes csizmámat viselte. Tekintete egy kaján vigyor kíséretében siklott végig rajtam. Meztelenre vetkőztette a lelkemet, belelátott minden gondolatomba, minden érzésembe. Én pedig, ahogy szoktam, csak hagytam. Mert valamennyire én is ő voltam, ahogy ő én.
- Char, olyan kis elcsigázottnak tűnsz! - nézett a szemembe lebiggyesztett ajkakkal, de tekintenének gonosz csillogásából láttam, hogy kifejezetten jól mulat rajtam.
- Ne mondd - kucorodtam mellé sóhajtva. - Végtére is egy varázslóversenyen vagyok, vagy mi a szösz - néztem végig a fák lombkoronája fölött a holdfényben fürdő tájon.
Vajon a többiek is kaptak mumust, vagy csak én vagyok ilyen "szerencsés"?
- Ja, nem tudom, miért neveztél be. Végül is olyan béna vagy a varázslásban, és itt mindenki fényévekkel jobb nálad. Nem tudom, mit gondoltál - fújt egy buborékot a rágógumijával, majd kipukkasztotta, és újra vigyorogva nézett rám.
- Most éppen ki vagy? - nem néztem rá, csak hallgattam a szavakat, amelyek annyiszor megfordultak a fejemben, hogy már csak egy test kellett ahhoz, hogy tényleges valósággá váljanak.
- Fizikaprofesszor a Cambridge-n, mint anyu. Nagyon jó kis állás - jól fizetnek - büszkélkedett. - És felfedeztem a legkisebb részecskét az Univerzumban! - kacsintott rám.
- Na, ez nem semmi - bólintottam, keserű szájízzel. Valahogy ez a lehetőség már nem tűnt annyira kecsegtetőnek a mai nap eredményei után. - Varázslattal csináltad? - érdeklődtem, bár már tudtam a választ.
- Ó, Char - nézett rám lesajnálóan a Másik-Charlie. - Te hiszel még ebben a humbugban? Nem, a varázslatot abban a másodpercben elfelejtettem, amint kiléptem annak a semmirevaló Roxfortnak az ajtaján. A pálcámat kettétörtem - pöckölt le egy, az alkarján felfelé mászó vörös bogarat. - Nincs szükségem a varázslatra - düllesztette ki a mellkasát önelégült mosollyal az arcán.
- És így elégedett vagy? - kérdeztem meg tőle halkan.
- Ó, nem! Nagyon is rosszul érzem magam a bőrömben! - nevetett fel. - De kit érdekel, nem igaz? Végtére is, végre megfeleltem a szüleimnek, és a világom visszaállt a rendes, megmagyarázható kerékvágásba.
- Csak...? - kúszott az ajkamra egy lassú mosoly.
- Csak kár, hogy nem volt nálam a pálcám, amikor Eric-et és a szüleimet megtámadta és megölte pár varázsló - de tudod, ezeket gyorsan elfelejti az ember, ha Exmemoriam-mal kezelik - legyintett nemtörődöm módon.
A lélegzetem elakadt, a szívem megállt, majd hirtelen megint meglódult.
- Nahát, ezt még sosem mondtad - nyögtem ki, miközben egy hatalmas gombóc formálódott a torkomban, amitől nyelni is alig tudtam.
- Meg akartalak kímélni a szaftos részletektől - fújt még egy rágó-lufit. - De tudod, ez az egész már régen nem érdekel. A szüleimet nem ismertem, Eric pedig... Ugyan, kit érdekel egy ilyen kis varázsló-söpredék, amikor én a tudománnyal foglalkozom? - igazgatta meg a roxfortos talárját.
Én pedig előhúztam a saját, ép pálcámat.
- Sajnálhatod, hogy soha nem leszek olyan, mint te - fogtam rá a pálcát, de közben remegett a kezem és a hangom. - Eric a barátom, és soha, de soha nem fogom így elfelejteni, és ócsárolni. És mindig ott leszek, ha segítségre van szüksége, és ha kell, meg is halok érte! - meredtem hasonmásomra szikrázó szemekkel, aki csak lesajnáló félmosolyra húzta a száját, és még egyszer, jó alaposan végigmért.
Beleborzongtam a pillantásába, de továbbra is kihúzott derékkel ráfogtam a pálcát. Csúfondáros tekintete egy kis ideig elidőzött a varázseszköz hegyén, majd csak hátravetett fejjel, röviden, élesen felkacagott.
- Oh lá lá, micsoda nagy szavak! - nevetett gúnyosan. - Szegény, pici Char, mennyit nem tud még a világról, pedig olyan okosnak képzeli magát! - ez úgy hatott, mint egy gyomros. - Na és a szüleiddel mi lesz? - olyan erősen ráharaptam az alsó ajkamra, hogy kiserkent a vérem. - Csak nem gondolod, hogy most szeretnek? Hogy így többet foglalkoznak velem? Hogy valaha is vették volna a fáradságot, hogy megismerjenek? Ó, ugyan, Char, olyan kicsi vagy még! És még a születésnapodat sem ünnepelték meg soha!
- Itt az idő, hogy eltűnj innen! - sziszegtem.
- És mint mindig, most is az ostoba varázslattal tüntetsz el - emelte unottan az égre a tekintetét; mozdulatában és a hanghordozásában fájdalmasan magamra ismertem. - Ó, ismerlek én téged, Char - mosolygott, és fújt még egy labdát. - Én mindig ott leszek benned. Mert én te vagyok, és te vagy én. Nem élhetünk egymás nélkül - kacsintott rám.
- Commikulus! - lendítettem meg a pálcám, Másik-Charlie pedig eltűnt, és egy Hello Kitty-s tükörré változott.
Remegő kezekkel vettem fel. Amikor megpillantottam benne maszatos, véres, elcsigázott és riadt tekintetű tükörképemet, meglendítettem az öklömet, és bezúztam a sima felületet. A bütykeimről szinte azonnal elkezdett csordogálni a vér, de szinte nem is éreztem.
- Reducto! - suttogtam, a tükör pedig ezer darabra robbant szét.
Mikor visszafeküdtem aludni, még mindig az ő hangját hallottam a fejemben.
avatar
Charlize Brown
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 95
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Jev Chekov on Szomb. Júl. 15, 2017 10:48 pm

Két nyert és egy vesztett párbaj után, azaz mindössze egy rövidke eszméletlen időszakkal, kissé fáradtan vánszorogtam vissza a búvóhelyemre, hogy egyrészt közelebbről megvizsgálhassam a fosztogatásaim eredményét, másrészt hogy megjavítsam az elromlott szemüvegemet és hogy biztos helyről hallgathassam meg az első nap eredményhirdetését. Mosolygós gyilkosként terítettem le egy brazil, törött pálcájú fiút és egy (talán) orosz csajt, de egy francia lánykával nem bírtam. De nem is akkora tragédia, hiszen három remek táskát zsákmányoltam: az egyik egy nagyítót, egy rovarhatározót és élelmet rejtett, a másik drótokat, szigszalagokat és egyéb, ezermesterkedéshez szükséges holmit, a harmadik pedig bájital-alapanyagokat és egy mini üstöt tartalmazott. Épp visszapakoltam volna az üvegeket katonás rendben, mikor még valami keménybe ütközött a kezem, amire nem számítottam: egy lapos, kicsi kőedény volt, cikornyás fedéllel. Óvatosan kinyitottam és tátva maradt a szám: egy merengő kicsinyített, de igencsak működőnek tűnő verziója állt előttem három apró kőlábon. Tovább kotorászva, a táska egy kis zsebében öt apró üveg koccant egymáshoz: emlékek pókhálószerű, félig folyékony, ezüstös szálai csillantak meg benne. Megborzongtam a felismeréstől, és remegő kézzel összecsuktam, és a vackom legbiztonságosabb sarkába dugtam. Ehhez vissza kell térnm az éjjel folyamán! De vajon másnak is jutott egy ilyen apró csoda? És kinek az emlékei? Uram Merin, még sosem használtam merengőt, mi lesz velem?
*
Valószínű elnyomott az álom eredményhirdetés után, ugyanis mikor kipattant a szemem és feltornásztam magam ülő helyzetbe, jópár levelet kirázva a hajamból, már vaksötét volt. Ólomsúllyal ereszkedett rám a párás, nehéz és sűrű éjszakai levegő. Vaksin pislogva kezdtem követni egy halvány, de széttartó, homályos fény forrását az éjszakában, ami kicsalt a menedékem bejáratán.
Az egyik vaskos fa göcsörtös törzsét egy zilált kinézetű, zombiszerű, tépett hajú és bevérzett szemű nő markolta, és szemmel láthatóan elszántan követhetett valami nyomot idáig, valakit keresve. Szemöldökömet ráncolva mértem végig, nem tudtam hova tenni. Szólásra nyitottam volna a számat, de egy halk, elcsukló nyikkanásnál többet nem tudtam kiadni magamból: a torkom teljesen összeszorult. Zavartan járattam végig a tekintetemet rajta újra meg újra. Ismerős volt, de mintha sosem láttam volna. Bizonytalanul kapkodta a fejét ide-oda, de mintha mégsem fogta volna fel a jelenlétemet. Úgy nézett ki, mint aki alkohol vagy drog hatása alatt áll. Vagy egyszerűen csak egy pszichopata, sőt, inkább biztos. Kínos lassúsággal teltek a másodpercek, de nem tudtam sem mozdulni, sem szólni. Félelmetes felismerés kúszott lassan a tudatomba. Ez a nő hasonlít rám. A szemszínében, az arcvonásaiban és hajában a sajátomat véltem felfedezni, még a nyúzottság, fáradtság és jópár év különbség maszkján keresztül is. Eluralkodott rajtam a pánik, és remegve oldalazni kezdtem egy hatalmas bokor felé, de ekkor az alak zombiszerű állapota ellenére, vadul elindult felém, szinte tizedmásodpercek alatt beért, és csontos, kemény ujjaival durván a vállamba markolt.
-Gyere fiam, mostantól velem lakhatsz… Ugye jó lesz? -szólalt meg, rekedt, láncdohányosra valló hörgéssel. A nőalak annyira törékeny és vámpírszerűen halvány volt, hogy attól féltem, mentem összerogyik és elterül a földön. Úgy nézett ki, mint aki az összes elképzelhető betegséget és káros szenvedélyt magáénak tudhatja.
-Ho… Mi… -szótagokon kívül nem futotta többre tőlem, csak rémülten hátráltam, és keztem tényleg betojni. Ösztönösen előhúztam a pálcámat, hogy rászegezzem, de képtelen voltam bármit megtenni. Éreztem, hogy rövidesen letaszít a blokkolás, ám erre nem volt időm: a nő egy szempillantás alatt egy ocsmány, girhes vérfarkassá változott.
A végre jelentkező józan eszemnek köszönhető  felismerés először nagyon fájt, és elszégyelltem magam, de nem vesztegettem az időt, és ordítva felpattanatam a földről:
-Commiculus!
A vérfarkas mondhatni, atomjaira hullott, és egy apró, masnis, ocsmány ölebbé változott és vinnyogó csaholással a semmibe foszlott.
Na jó, a mumus beiktatása igencsak szemét dolog volt, de hát mit várjak, ez mégiscsak a Tusa… Visszagondolva, eddig mindössze kétszer kellett szembenéznem a mumusommal, harmadévben, mikor tanultuk ellene a védekezést. De akkor az még teljesen más volt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az igazi anyám fog megjelenni bármilyen formában is az életemben.
avatar
Jev Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 54
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Szomb. Júl. 15, 2017 9:40 pm

Amikor a farkas nem árulta el azonnal pontos helyemet, megváltoztattam a véleményem, és úgy döntöttem, később szállok szembe Anthony Lewis-szal, ha majd a Sors újra összehoz bennünket. Így tökéletesen nesztelen lépteimmel hátráltam egy métert, majd átváltva gepárd-alakomba, igyekeztem minél hangtalanabbul elhagyni a helyszínt, majd további, könnyebb ellenfelek ellen néztem.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 46
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Szomb. Júl. 15, 2017 12:03 am

A ketrec eltűnt körülünk, így én Floyddal a nyomomban odébbotorkáltam egy puha mohákkal borítotto kőre, hogy rendbe rakjam a sérüléseimet. Most jól jött a ragtapaszokat tartalmazó zsákocska, bár először a viszonylag nagy alapterületű textilzsebkendőket használtam el, leitatni a vért a lábamon éktelenkedő piranha-harapásoknál. Elmerengve néztem végig egy pillanatig a lábamon. Érdemes egyáltalán foltozgatni a sebeket? Nem voltak durvák, de négy öt felületi, és igencsak vérző. Épp a kötések biztonságosabb rögzítésén tanakodtam, mikor az eddig nézelődő farkas váratlanul odaügetett hozzám és felrakta az ölembe az egyik mellső lábát és teljesen némán a szemembe nézett. Tehát valaki igencsak a közelben jár...
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 46
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Pént. Júl. 14, 2017 11:56 pm

Éppen gepárd alakomban lopakodtam végig az arénán, amikor dulakodás hangjait hallottam a közeli vízforrás felől. Korábban már jártam itt, de akkor egy teremtett lélekkel sem találkoztam, csak ellenőriztem a víz minőségét. Most azonban határozottan harcolt itt valaki, és a hangok hirtelen elhallgatásából arra következtettem, hogy a csata már a végére is ért.
Mérlegeltem. Nem szerettem volna egy ismeretlen ellenfél ellen kiállni, de kétségtelenül csábító volt a lehetőség, hogy a győztes bajnokot valószínűleg már kellően kifárasztotta az iménti nagyvolumenű küzdelem, így elképzelhető, hogy könnyebben fogok majd tudni végezni vele.
Ahogy beleszimatoltam a levegőbe, meg kellett állapítanom, hogy a szél nem nekem dolgozik - éppen mögülem fújt, így sajnos szag alapján sem tudtam megállapítani, vajon ki lehet a folyónál. Szerencsére más embernek a környéken nem volt olyan jó szaglása, mint nekem, így valószínűleg az én szagomat még nem szúrta ki senki.
Őszintén szólva ma nem akartam még egy csatát kockáztatni. A lehetőség azonban túl kecsegtető volt ahhoz, hogy ellenálljak neki. Legyengült ellenfél nem ellenfél szokta mondani Zaire. És szívesen szereztem volna még pár pontot az iskolámnak. Így hát nesztelenül, gepárd-alakomban suhanva hangtalanul megközelítettem a terepet.
Csak amikor egy húsos levelű növény rejtekéből kipillantva Anthony farkasával néztem farkasszemet, jöttem rá, hogy hatalmasat hibáztam.
A farkas ugyan még nem jelzett gazdájának, de a szagomról rögtön felismert; gepárd-alakomban ugyanis más állatoknak jóval feltűnőbb volt a szagom. Azonban tudtam, hogy a nem várt jelzés leadása már nem tarthat sokáig. Így hát visszaváltoztam emberré, és az ujjaimat megtáncoltatva készültem a szinte elkerülhetetlennek tűnő küzdelemre.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 46
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Júl. 14, 2017 11:32 pm

Hála a sokévnyi sportolásnak, nem okozott gondot a levegő nélkül maradás, viszont egypár piranha fogaival találkoztam, amire rátetézett a sós víz csípése is, de nem érdekelt, kibírtam én már rosszabbat is. És kizárt, hogy Natasha megúszta harapások nélkül. A ragadozó halak nem válogatósak.
A hoppanálást találtam az egyetlen járható útnak én is, bár sajnos soem voltam az az igazi őstehetség benne. Elhatároztam, hogy a lánnyal szembe szeretnék megérkezni, közel a láthatatlan ketrecünk határához, de a következő századmásodpercben arra eszméltem fel, hogy közvetlenül mögötte állok. Épp hárapördült volna, hatalmas adag vizes hajat csapva az arcomba, de én gyorsabb voltam, és félig védekezésképp, de félig (na jó, háromnegyedig) egy határozottat ütöttem a tarkójára. Összecsuklott, de kezemmel megakadályoztam és jórészt letompítottam az esését, így gyakorlatilag lesegítettem a sziklára, megspórolva neki egy  nyaktörést vagy agyrázkódást.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 46
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Júl. 14, 2017 11:19 pm

Megragadtam a karját az egyik kezemmel, a másikkal a pólóját és teljes erőmből hanyatt vágtam magamat magammal rántva a folyóba. Mivel arra számított, hogy benne szeretnék megkapaszkodni, hogy ne essek bele a vízbe, még a kezem alá is játszott. Tudtam, hogy valahol a közelben van a fal, úgyhogy azért óvatos voltam. A folyó mélyebb volt, mint ahogy gondoltam, ami egyben jó és rossz is volt. Próbáltam lent tartani Anthony-t ameddig csak lehetett, viszont ezzel nekem is fogyott a levegőm, nem csak neki, és a halak is éhesnek tűntek (három meg is harapott), úgyhogy kihopponáltam a folyó egyik közeli kövére, amin fél órával ezelőtt ugráltam, s azt láttam, hogy a kutyus éppen nekiment a fal túloldalának.
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.