Park/ az Aréna

4 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Vas. Nov. 05, 2017 7:41 pm

- Nem, ezek után egyik sem lesz a tiéd - javítottam ki ingerülten, aztán mogorván feltéptem a doboz tetejét, és Léo kezébe nyomtam egy nutellásat. - Nesze - haraptam bele egy kakaósba, és csaknem belebújva a dobozba, igyekeztem megszámolni, hány darab maradt még.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 166
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Nov. 05, 2017 7:40 pm

- Nem ér másokat kiütni egy futóversenyen... - nyögtem. - Ezek után a kakaósak is az enyémek lesznek...
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Vas. Nov. 05, 2017 7:38 pm

- Hogy mi van - hé, Léo, ez nem ér! - próbáltam a fiú kabátja után kapni, de kislisszolt az ujjaim közül, így folyamatosan szitkozódva és káromkodva, de a nyomába eredtem.
Természetesen nem tudtam lefutni, így egy alternatív megoldást választottam a palacsinták visszaszerzésére. Azzal a lendülettel, hogy odaértem a fának önelégülten támaszkodó Léo-hoz, egy szépet a gyomrába öklöztem, és kikaptam a kezéből a dobozt.
- Nem ér ellopni más palacsintáját! - közöltem fellebbezhetetlenül.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 166
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Nov. 05, 2017 7:35 pm

- Te voltál az, aki majdnem tönkretette, de ez részletkérdés - ekkor megpillantottam az egyik kedvenc helyemet. - Aki előbb odaér, ahhoz a fához, az eheti meg a nutellásakat! - kikaptam a kezéből a palacsintával teli dobozt, majd futni kezdtem.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Vas. Nov. 05, 2017 7:31 pm

- Rajtam kívül csak te voltál a főhadiszálláson, így kérlek, ne vedd a szívedre, ha ezt igen nehezemre esik elhinni - válaszoltam gúnytól csöpögő hangon, majd megráztam a fejem. - Nem szokásom olyat bevallani, ami nem igaz - csavargattam a villát a kezemben, így próbálván lenyugtatni az agyamat, ami kezdett már megint kicsit túlpörögni a semmittevéstől.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 166
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Nov. 05, 2017 7:29 pm

- Ismétlem, hogy nem nyúltam hozzá - néztem fel a tiszta égre. - De valld be, hogy nem olyan rossz idekint.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Vas. Nov. 05, 2017 7:27 pm

- Azon, hogy vajon ezzel próbálsz-e kiengesztelni, amiért kis híján végzetesen elrontottad a kontrollerem meg kiütöttél - mordultam rá mérgesen. - Bár akkor jelezném, hogy elég rosszul csinálod, mert talán már neked is feltűnt, hogy nem ez a természetes élőhelyem - morogtam folyamatosan, aztán amikor a szél egy pillanatra feltámadt, belehúztam a csuklyám a szemembe.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 166
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Nov. 05, 2017 7:24 pm

Örültem, hogy egy kicsit ki tudtam szabadítani a teremből - már teljesen azt hittem, hogy lehetetlen küldetést vállaltam.
- Min gondolkozol éppen? - kérdeztem, miközben mélyen beszívtam a tiszta levegőt.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Vas. Nov. 05, 2017 7:22 pm

/kezdődött a Tantermekben/

A konyhában szerzett doboz palacsintával felszerelkezve vágtunk neki esti utunknak, és akármennyire hatalmas is volt a góc a gyomromban attól, hogy kint vagyok, azt el kellett ismernem, hogy a csillagok csodaszépek voltak. Már nem is emlékszem, mikor láttam őket utoljára. Lehajtott fejjel és kavicsokat rugdalva Léo mellett bandukolva csak néha mertem felsandítani az égre, de aztán gyorsan vissza is tértem a barkácsoláshoz.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 166
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Okt. 22, 2017 6:58 pm

- Ana… - kezdtem, de én magam sem tudtam, hova szeretnék kilyukadni. - Minden okés?
- Traccspartit szeretnél vagy futni? - csattant fel. - Mert én a másodikért jöttem.
- Bocsánat, Hercegnő, hogy kérdeztem bármit is - nagyot sóhajtottam. Miért is próbálkozom? - Indulhatunk?
- Hát, nem rám várunk - mindezt úgy mondta, hogy a cipőjét kötötte. Visszanyeltem a megszólalásomat, s még egy utolsót nyújtottam.
Két nap telt el a bál óta, s elkezdődött a téli szünet, így rengetegen hazamentek ünnepelni a családjukhoz, különösen a roxfortosok közül, így most sokkal nyugodtabb volt minden. Ana viszont percről percre ingerültebb volt, bár Mr Solomon azóta nem próbált meg közeledni hozzá. Nem kérdeztem rá eddig egyszer sem arra, hogy mi is történik igazándiból, pedig a kíváncsiság furdalta az oldalamat. Nem sokat értettem az egészből - furcsa volt minden ezzel a férfival kapcsolatban. Miért ilyen fontos Anának? Hova tűnt hónapokra? Milyen a kapcsolatuk? Hogy őszinte legyek, többször elgondolkoztam azon, hogy vajon több van-e köztük, mint tanár-diák barátság - az ölelés a mosdóban olyan bensőséges volt, hogy nem tudtam hova tenni.
Négy kilométert futottunk, majd a tó partján leültünk, ahova az előre kivitt forró tea várt minket termoszban.
- Szerintem beszélned kéne vele - jegyeztem meg kicsit félve a reakciójától. - Nem kerülheted el örökké.
- Ó, tényleg, el is felejtettem, hogy tanácsadási szakértő vagy - húzta el a száját, majd felállt. - Én bemegyek reggelizni.
- Ana, fejezd már be ezt a hisztit - eddig tartott a híres-neves türelmem. Felpattantam, s megfogtam a csuklóját, hogy megállítsam. - Nem hiszem, hogy én bármit is tettem volna, hogy kiérdemeljem ezt a bánásmódot.
Ahogy megfordult, a lófarka belecsapódott az arcába. A szeméből mély elkeseredettség és düh sugárzott, ahogy felnézett rám. Elkezdte rángatni a kezét, de nem engedtem el - félő volt, hogy vagy elrohan, vagy felpofoz.
- Hagyj békén, nincs szükségem rád! - mondta a kelleténél hangosabban. - Nem értem, hogy miért is jöttél el velem futni. - Eleresztettem a kezét, mire ő visszament a teához, s nekidőlve a fának, a tóra meredt nekem háttal. - Elmehetsz.
- Most ezt komolyan mondod? - nevettem fel kínomban, s a hajamba túrtam.
- Teljesen.
- Rendben - felkaptam a táskámat, és elindultam a kastély felé, de pár méter után megálltam. - Nem.
- Tessék? - még mindig háttal állt nekem.
- Nem - elindultam vissza hozzá. - Nem hagylak magadra.
- Most mondtam, hogy nincs szükségem Rád - akkor fordult meg, amikor odaértem hozzá, s pont láttam, hogy könnyes az arca.
Nem is gondoltam végig, mit csinálok, hanem csak magamhoz húztam és szorosan megöleltem. Az elején tiltakozott, aztán kitört belőle a sírás és ő maga szorított még erősebben. Így álltunk perceken át a téli hajnal hidegében. Amikor elhúzódott tőlem, a szempilláin apró gyémántokként csillogtak a könnyek, ahogy felnézett rám.
- Meg… megcsókolhatlak? - szipogta, mire én nagyot sóhajtottam.
- Nem azért mondom ezt, mert nem kedvellek… Hidd el, kicsit sem vagy közömbös a számomra… - kezdtem, miközben átkoztam, hogy a szüleim ilyen úriembernek neveltek. - De azt vettem észre, hogy hajlamos vagy… testi vigaszt keresni elkeseredett pillanatokban, és én nem szeretnék Michaellel egy listán szerepelni. Visszatérhetünk rá egy… alkalmasabb pillanatban.
- Igazad van, bocsánat, nem is tudom, mit gondoltam - törölgette a szemét, miközben kínosan nevetett. - Ó, Merlin szakálla, bocsi, összekönnyeztem a pulcsidat. Remélem, nem haragszol.
- Nem árt ez neki - s, hogy megmutassam, hogy tényleg nem bánom, a pulcsim ujjával letöröltem az arcáról még a könnyeket. - Nem indulunk vissza? Én személy szerint megfagyok.
- Köszönöm… És igazad van… - suttogta séta közben.
- Várj, mit mondtál? - húztam féloldalas mosolyra a számat, amit tudom, hogy bár idegesítőnek nevezett töbször is, imád. - Hogy köszönöd? És hogy igazam van?
- Ne éld bele magad, nem csinálunk belőle rendszert - mosolygott ő is, ezúttal őszintén.
- És most miben is van igazam? Hirtelen annyi ötletem van, hogy nem tudom, melyikre gondolsz.
- Dinnye… - lökött meg a vállával. - Abban, hogy beszélnem kell Mr S-szel.
- Szeretnéd, hogy veled tartsak?
- Nem… Ezt egyedül kell megcsinálnom - mosolygott rám. - Meg most amúgy is először ennem kell. Negatív vércukorszinttel nehéz gondolkozni.
- Ezzel teljesen egyetértek - támogatóan megsimogattam a vállát, mire rámmosolygott pajkos tekintettel.
- Tudod, a kezem eléggé fázik…
- Most nem tudom, hogy a teát kunyerálod el vagy a kezemet szeretnéd megfogni, úgyhogy kérlek, Hercegnő, legyél pontosabb.
Elnevette magát, elvette a bal kezével tőlem a termoszt, majd a jobbjával megfogta a kezemet.
- A termosz csábítóbbnak tűnik, de, ha már így felajánlottad…
- Kikérem magamnak, fényévekkel vonzóbb vagyok, mint az a termosz - játszottam a sértődöttet, majd elkezdtem méregetni a szóban forgó tárgyat. - Mondjuk ez egy kifejezetten jóvágású darab, ezt be kell vallani. Természetesen csak azért lehet ez így, mivel az évek során magába szívta a sármosságom egy részét. Pff, áruló… És én őt tartottam magamnál már öt éve? Kígyót melengettem…
Miközben beszéltem, teljesen elfeledkeztem arról, hogy a kezét fogtam, így lehetséges, hogy a Nagyterembe is így érkeztünk meg.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Liliana Castellano on Hétf. Aug. 28, 2017 9:20 pm

Első hely! ELSŐ HELY! Igaz, hogy döntetlen, de kit érdekel. Ráadásul Nomusával osztozkodtunk rajta és ő igazán megérdemelte.
Színes forgatag fogadott, nem voltam biztos benne, hogy kik ölelgettek, de nem volt olyan pillanat, hogy nem valakinek a karjaiban voltam.
- Na, csak megcsináltad - hallottam a gunyoros hangot mögöttem. - Nem voltam minden pillanatban biztos benne, hogy túléled, de emiatt volt izgi.
- Tudtam, hogy csigaszagot érzek - villantottam rá Leora a legszebb mosolyomat.
- Oké, tudod, hogy ez egy óriási sztereotípia - tette keresztbe a kezét. - Ráadásul életem nagy részét itt töltöttem, a Királyságban.
- Akkor teával eszed a csigát. Fúj - húztam el a számat, de a hangomban mosoly bújkált. Ekkor vettem észre, hogy a garbós pulcsiján a múltkor látott "NOT TEAM ANA" felirat virított. - Oké, ha ebből divatot csinálsz, akkor kérek 10%-ot a keresett pénzből.
- Ó, micsoda üzletasszonnyal állok szemben - fonta össze a karját a mellkasa előtt, majd valami érdekes (és számomra érthetetlen) érzelemsorozat futott át az arcán, de hamar visszatért a szokásos vidám-kihívó csillogás a szemébe. - Valószínűleg nem szeretnék Neked elmondani a tanárok, mert nem szeretnének felhúzni, de szerintem ez nem tisztességes. Mr Solomon... egy ideje nem tudják, hol van.
- Hogy mi... - akadt el a lélegzetem, s mint valami rossz filmben, a kezek ekkor ragadtak újra magukkal, hogy a gyengélkedőben átnézzenek. Egy utolsó pillantást vetettem a szőke fiúra, akinek egyszerre voltam hálás, mert őszinte volt velem, s haragudtam rá, mert nem lehet igaz.
avatar
Liliana Castellano
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2017. Jul. 10.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Hétf. Aug. 28, 2017 9:18 pm

Pavel olyan állapotban közeledett felém, amit nem nagyon tudtam értelmezni, ugyanis még sosem láttam ennyi érzelmet egyszerre az arcán.
-Te… Én ezt… Merlin fogkeféjére… -lógó nyelvvel lerogyott elém. Szegénynek sosem volt nagy erőssége a futás, de meglepően jól teljesített önmagához képest.
-Na hányszor haltál meg majdnem? -kérdeztem tréfásan, de ahogy végignéztem a placcon, megláttam Borját. Szétszaggatott ruhákban, csupa sebesen összekuporodott a földön és fejét lehajtva próbált levegőhöz jutni, és ugyanakkor Jev bambult rám a többi roxfortos gyűrűjéből. Összeszorult a gyomrom, de próbáltam barátom beszámolójára figyelni, aki egyelőre nem volt képes értelmes összetett mondatokban beszélni.
-Hallod, ha egyszer… ha egyszer nem hagyod magad legyőzni a párbajunkban, akkor szerintem negatív pontszámmal kászálódok ki ebből a rémálomból. -magyarázta révetegen a távolba bambulva. Ekkor megrázta magát, mint egy vizes kutya, és kissé összeszedte magát. -Most akkor te hányadikként is értél ide? Alex…? ALEXEJ JEGOROVICS CHEKOV! Itt vagy, velünk vagy még?
-Mi… Mi van? Bocsi, csak elbambultam. -zavartan megdörzsöltem a szemem, de a hirtelen mozdulatra olyan fájdalom hasított az oldalamba, hogy félúton megmerevedtem.
-Na, asszem téged javasollak elsőnek Madam Pomfreynek, hogy rendbe rakjon. -közölte Pavel ellentmondást nem tűrő hangon, és elkezdett a kijárat felé tuszkolni. -Ugye tudod, hogy totál kiszőkült a hajad ebben az egy hétben? -kérdezte szórakozottan, de nekem se kedvem, sem erőm nem volt reagálni.
/folytatódik a Gyengélkedőben/
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Hétf. Aug. 28, 2017 8:58 pm

Matt szoros ölelése biztosított arról, hogy semmi sem változott az elmúlt egy hétben.
-Ne, nincs semmi ba… -Szinte éreztem, ahogy röntgen-szemeivel végignéz, keresve rajtam valami ellátnivaló sebet, vagy betegség tüneteit.
-Kilencvenkilenc százalékra biztos voltam, hogy rávágod ezt. - felelte Buddha-szobor nyugalmával, miközben megfordított maga előtt és kipöckölt egy aprócska, színes trópusi bogarat a hajamból.
-És veled mi minden történt, pajtás? Te is jobban néztél ám ki újkorodban. -jegyeztem meg, végignézve a szemei alatt éktelenkedő sötétkék karikákon és a karjain húzódó számtalan karcoláson. -Amúgy jó színed van, lebarnultál rendesen. -kedélyesen hátba vágtam. -Merlinre, annyi, de annyi mesélnivalóm van!
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Matt Hunter on Hétf. Aug. 28, 2017 8:57 pm

-Tony! -szédelegve, de annál hevesebben szorongattam meg legjobb haveromat, akit szemmel láthatóan eléggé megviselt a mögöttünk álló hét, hiába próbálja titkolni kimerültségét, én már eléggé jól ismerem ahhoz, hogy tettetett lazasága mögé lássak. Éreztem, hogy alig áll a lábán, de azt is, hogy örül nekem. Floyd örömteli sípoló-nyüsszögő hangokat hallatva táncolt körbe minket, de rajta és észrevettem, hogy talán még sosem volt ilyen megtépázott és lestrapált állapotban. Eredetileg hófehér szőrét szürke foltok borították, különböző hegek, a jobb mellső lábára kissé sántított és a bal fülét furán kifordulva tartotta. Leguggoltam hozzá, és jólesően átöleltem izmos nyakát, vastag bundájában végigfuttatva ujjaim. Hálás lehetek neki. Vigyázott Tonyra, pontosabban kölcsönösen vigyáztak egymásra. Tudom, hogy egymás nélkül nem lettek volna ennyi mindenre képesek.
-Amúgy jól vagy, minden oké?
avatar
Matt Hunter
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 29
Join date : 2017. Jul. 15.
Age : 18

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Charlize Brown on Vas. Aug. 27, 2017 9:56 pm

Az utolsó métereken meg kellett állapítanom, hogy még az én, egyébként futáshoz szokott testemnek is mennyire sok ez a két kilométeres folyamatos sprint - főleg olyan akadályokkal megtűzdelve, mint a tündérmanók, a baziliszkuszok, és egyéb szörnyűségek, amelyeknek támadásai ráadásul még újabb és újabb adrenalinbombákat robbantottak az ereimbe.
A végső tíz méteren az arénában eltöltött egy hét és a futás alatt a végletekig kimerült testem már egyedül csak a puszta akaraterőm segítségével volt képes talpon maradni, és amikor Nat és a Chekov testvérek után praktikusan felzuhanva az emelvényre, emberfeletti erővel felemelve a karom, megfogtam a zsupszkulcsot, már csak mindent elsöprő erejű megkönnyebbülést éreztem.
Amikor pedig a diákok ujjongása berobbant a hallójáratomba, átmeneti vakságom ellenére is őrületesen büszkén elvigyorodtam. Hiszen megcsináltam! Túléltem egy varázslópárbajt, és még a gömböm sem tört el, így a második fordulóban is részt vehetek - azonban azt, hogy ez jó vagy rossz dolog volt-e, egyelőre még nem tudtam eldönteni.
Amikor már valamennyire kitisztult a látásom, elsőként Nat borult a nyakamba, aztán az afrikai testvérpár futott el mellettem, hogy üdvözöljék mögöttem beérkező ikertestvérüket, és egész egyszerűen olyan hatalmas volt a hangzavar, hogy szinte a saját gondolataimat sem hallottam, mindenki beszélt mindenkihez, a diákok őrjöngtek, és hiába igyekezték őket csitítani.
Időközben akaratlanul kigördült könnycseppjeimet törölgetve nevettem Nat sztorijain, aztán a következő pillanatban megjelent a színen Madam Pomfrey, hogy mágikusan felerősített hangjával túlüvöltve az őrjöngő diákságot, minden súlyos esetet azonnal a kórtermébe szólítson. Láttam, ahogy mágikusan reptetett hordágyakra fektetik Jev ikertesóját, az egyik francia lányt meg egy fiút, akit nem ismertem, ezek szerint ők nagyon megsérültek a verseny alatt. A javasasszony még elmenőben elrikácsolta, hogy az eredményhirdetés után minden bajnok köteles megjelenni a kórtermében egy alapos kivizsgálásra, de erre már nem figyeltem, mert hirtelen végérvényesen tudatosodott bennem, hogy túléltem, hogy itt vagyok, és megérkeztem, és hogy ennek az egész őrületnek most legalább egy nagyon rövid időre, de vége lett.
És hamarosan találkozom Eric-kel, és hamarosan fellépünk életünk első nemzetközi buliján. Egy pillanatra úgy éreztem, minden rendben van körülöttem.
avatar
Charlize Brown
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 135
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Vas. Aug. 27, 2017 9:35 pm

Fel sem fogtam, hogy az általam vadul megmarkolt zsupszkulcs valójában milyen tárgy is volt, de nem számított. Lihegve és remegve próbáltam uralkodni magamon, hogy ne hányjam el magam, miközben a mágikus eszköz nem túl emberbarát módon visszarántott a Roxfort területére. Egy pillanat erejéig nyitva bírtam tartani a szemem és akkor tudatosult bennem, hogy Jevgenyij pontosan ugyanakkor és ugyanúgy vágódik a földre a semmiből, mint én. Vagy fél percig fetregtem a fűben, közben megtapogatva az oldalamon az újra felszakadt éd átvérzett kötést.
-ÉS ÖTÖDIKKÉNT, SZINTÉN  HOLTVERSENYBEN JEV CHEKOV ÉS ALEX CHEKOV! HIHETETLEN MENET VOLT, FIÚK! -bömbölte valaki kommentátor mágikus úton kihangosítva, a lelátó pedig szilárd falként verte vissza a dübörgő hangzavart. Azt hiszem, hogy jó egy ideig csak sötétséget és körbe-körbe mozgó csillagokat láttam, és nem lehettem messze attól, hogy elájuljak.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Aug. 27, 2017 9:22 pm

Az utolsó métereken aztán a lábam feladta. A kíméletlen sprintet egyszerűen már nem bírta tovább, és alighogy ráfordultam az utolsó tíz méterre, szinte mintha tűz égetné, úgy lobbant fel a bokámban a fájdalom. Még annyira maradt csupán erőm, hogy összeszorított fogakkal lendülve egy utolsót, és röptemben emberré változva, kinyújtott kezemmel megérintsem a zsupszkulcsot.
Az ismerős érzés azonnal jelentkezett - a pörgés-forgás a színek rengetegében, a millió vibráló fénycsóva, amelyek olyan erősen világítottak, hogy le kellett hunynom a szemem - aztán már vége is volt.
A fűben ülve, prókat pislogva, először a vakító naptól nem is láttam semmit, így először csak a zaj- és illatorgia jutott el hozzám, aztán lassacskán a lelátókon dübörgő diákokat is ki tudtam venni. A csendes erdőben eltöltött egy hét után igencsak mellbevágó volt ez a hangzavar, az illat és a fények.
Két másodpercig csak igyekeztem feldolgozni az élményt, hogy megérkeztem, aztán a brazil lány hajolt le hozzám mosolyogva.
- Gratula, Afrika - vigyorgott rám. - Holtverseny az első helyen! - vert hátba kedélyesen, aztán már ott is volt Zaire, hogy méltatlankodjon, amiért ugyan csak egy századmásodperccel, de lemaradt az első helyről, az igazgatónő kitörő örömében sikítozva ugrott a nyakunkba, és szorongatott bennünket halálra ikertestvéremmel, a válla fölött láttam, ahogy Anthony és farkasa is feltűnnek a színen harmadikként, majd a furcsa japán lány önfeledt ujjongása is új színt hozott a kakofóniába.
Végigcsináltuk. A gömbünk épen és biztonságban a hátizsákban, és Jabari is egész biztosan hamarosan érkezik. Jó pontokat gyűjtöttünk. Jó helyen értünk célba a végén. Megérkeztünk.
Valahonnan elképesztően mélyről felsóhajtottam, és először egy egész élet óta engedtem, hogy elernyedjenek az izmaim, és csupán csak Zaire karjai tartsanak ülő helyzetben.


A hozzászólást Nomusa Adeyemi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 27, 2017 9:37 pm-kor.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Vas. Aug. 27, 2017 9:04 pm

A vádlijaim kezdtek egy hasogató fájdalom-csomóvá változni az esztelen sprinttől, de nem okozott nagy erőfeszítést, hogy tartsam a tempót: a farkasom, mint egy elegáns fehér csík, hihetetlenül egyenletes és határozott tempóban vágtatott előttem, így gyakorlatilag ő motivált ezen a két kilométeren. Fogalmam sincs, hány perce futhatunk, de én már óráknak érzem az egyre fárasztóbb akadályok leküzdését. Biztos jól szórakoznak a többiek kényelmes székeken, a lelátón ülve, a kivetítőn keresztül minket bámulva...
Épp egy kőhídon rohantam végig, nem törődve jelenleg a többiekkel, mert arra kellett koncentrálnom, hogy a lábaim alatt kígyókká széttekergő hídról időben leérjek. Mikor ez megtörtént, végre elnéztem a távolba: ja, de nincs is az olyan távol! Magasságos Merlin, mindjárt ott leszek a zsupszkulcsoknál! Ekkor szemem sarkából észrevéve realizálódott bennem, hogy Nomusa, valamelyik ikertestvére és a brazil csaj gyakorlatilag holtversenyben száguldanak a cél felé. Nekem se kéne sok hátrányt legyűrnöm, és úgy tűnt, hogy Floyd is még jobban belendült, így próbáltam gyorsítani. Az adrenalin dübörgött az ereimben, nem láttam mást, csak az előttem loholó fehérséget. Gyerünk, mintha üldöznének...
A lában vadul dobbant az emelvény fáján, de mikor felpillantottam, már mások is megérkeztek.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Aug. 27, 2017 8:43 pm

Ahogy az egyik hipogriff felágaskodott, és a szárnyaival csapdosva, hatalmas porfelhőt kavarva felém rúgott a patájával, csak nagyon kevésen múlott, hogy elkerült. A hátam mögül azonban már támadott is a következő. Amint kiperdültem a rúgása elől, már jött is az újabb támadás, és az egyenesen a hátizsákomat célozta. Milliméterekkel sikerült csak elkerülnöm, hogy a táskámban lapuló gömb millió darabra törjön a legendás lény patái alatt, aztán már csak arra jutott időm, hogy a szemem sarkából arra legyek figyelmes, egy újabb gepárd is a lényekkel tusakodik. Tehát Zaire kiverekedte magát a futóhomokból. A következő pillanatban pedig az egyik, a magasból vijjogva alázuhanó példányra támadt rá egy fehér villám, amely egy farkas alakját vette fel - Anthony is túljutott az akadályon. A brazil lányt egyelőre sehol nem láttam.
Ahogy egyik támadást a másik után hárítottam, sikerült úgy perdülnöm, hogy az egyik példány éppen az oldalával felém helyezkedett, és a szárnyait agresszíven a levegőbe tartva, fedetlenül hagyta az alatta megbújó, puha felületet. Azonnal megragadtam a lehetőséget, és karmaimmal a szügyébe markolva átugrottam a mellette álló példány hátára, aztán onnan egyenesen kilőve magam, futottam tovább. Ekkor pillantottam meg, ismét pár méterrel előttem a brazil lányt - egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogyan csinálja, hogy minden akadályon észrevétlenül, sértetlenül és gyorsan átsurran.
De nem volt időm ezen gondolkodni, hiszen az emelvények, rajtuk a zsupszkulcsokkal egyre közelebbről látszódtak, így berobbantottam a rakétákat, és hamarosan leelőzve a brazil lányt, teljes erőbedobással futottam a cél felé.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Vas. Aug. 27, 2017 8:26 pm

Floyd gond nélkül szökkent előre hosszú, erős lábain a mocsok módon futóhomokká változott talajon, miközben én egy jót pofára estem. Azonban nem hagytam magam, hogy pár tizedmásodpercnél több előnyt hagyjak ellenfeleimnek, így gyorsan felpattantam, kiköpködtem a szemcséket a számból és dühömben egy olyan erős vízsugarat varázsoltam a pálcám hegyéből, hogy rögtön egy ragacsos, jóval könnyebben járható ösvényt vágtam magamnak a homoktengerben. Szerencsére nem tartott hosszan, de a következő akadály asszem minden eddigit felülmúlt: egy csapatnyi feldühített hipogriff. A döbbenet ellenére tudtam fegyelmezni magam, hogy ne lassítsak önkéntlenül is, de azért őszintén kíváncsi voltam, hogy a többiek mit kezdenek velük.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Aug. 27, 2017 8:14 pm

Ugyan a minden lépésnél a lábamba nyilalló fájdalom nem volt éppen kellemes érzés, nem engedhettem meg magamnak, hogy ez az aprócska hiba megállítson, főleg azt figyelembe véve, hogy a brazil lány jó pár tíz méterrel előttem futott. Természetesen gepárd-alakomban nem volt nagy feladat felzárkózni mellé, de amikor ezer méternél a semmiből hirtelen előbukkanva hatalmas angyalszárnyakon repülő, oroszlán-testű lények vetették ránk magukat a magasból, már kezdtem kissé türelmetlenné válni. Pár gyors, hatékony csapással lemetszve az engem a földhöz szegező teremtmény szárnyait, közben beszerezve újabb jó néhány karmolásnyomot egyébként is már meggyötört testemre, átugrottam a tetem fölött, és meglepve vettem észre, hogy immár nem csak a brazil lány, de Zaire és Anthony a farkasával is előttem fut.
Ekkor változott a föld futóhomokká a két egymás mellett futó fiú talpa alatt, amibe a brazil lány is belecsúszott, hatalmas sebességéből adódóan nem tudván ilyen gyorsan irányt változtatni. Én ragadozó-testemmel könnyedén átlendültem a marasztaló felület fölött, és eltökélten rohantam tovább, amíg egy meglehetősen vérszomjasnak tűnő hippogriff-csorda nem szállt le előttem.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Szomb. Aug. 26, 2017 11:59 pm

Kár lett volna azt hinnem, hogy tényleg nem keserítik meg ezt a két kilométert akadályokkal és fenevadakkal.
Az első dolgom természetesen az volt, hogy egy fenyegetően tekergő ördöghurok-halomban elessek, de pár kisebb horzsoláson kívül nem esett különösebb bajom, és menekültem is tovább, mihelyst egy gyors lángcsóvával szétrebbentettem az agresszíven tekeredő növényeket. A következő akadály nem más volt, mint az utat szegélyező fákról leugráló bólintérek, akik a legkülönbözőbb módszerekkel próbáltak sebesülést okozni. Protego-kkal próbáltam legalább egy ellökésnyi időre szabaddá tenni az utat magamnak, de szerencsére rövidesen beugrott, melyik varázslattal lehet a leghatásosabban fellépni ellenük. Épp a veszélyes szakasz felénél futhattam, folyton átkokat lövöldözve mikor Anthony, az egyik Ilvermorny-s bajnok döbbenetes sprintet vágott le mellettem: csakhogy előtte a hatalmas és gyönyörű fehér farkasa rebbentette el a támadó kis lényeket, de ez az előny rám már sajnos nem volt hatással. Kezdett fogyni a levegőm, szúrást éreztem a mellkasomban, de valami érthetetlen forrásból még mindig merítettem az energiát, hogy rohanjak tovább.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Charlize Brown on Szomb. Aug. 26, 2017 11:47 pm

A tündérmanóktól ugyan bajos volt megszabadulni, egy gyors Immobulus!-szal azonban sikerült megállítanom őket a levegőben, és futnom tovább. Miközben eszeveszetten rohantam (meglehetősen elmaradtam a többiektől, akiket nem hátráltattak a tündérmanók), a táskámba gyömöszöltem a gömböt, ügyelve arra, hogy lehetőség szerint ne törjön össze.
Ahogy elrohantam az egyik durmstrangos fiú mellett, aki egy csapat szalamandrával küzdött, hirtelen egy Hodag ugrott elém, és őrületesen nagyot ordítva, felém vetette magát. Vörös szemébe és békapofájából kiálló, nyáltól csillogó, késélességű agyaraira nézve kedvem lett volna sikítva elfutni az ellenkező irányba, de megacéloztam magam, és úgy döntöttem, ha már eddig eljutottam, nem itt fogom feladni. Ahogy a fenevad felém vetette magát, az utolsó pillanatban félreugrottam, és egy Incarcerandus!-szal megkötözve, leterítettem. Már futottam is volna tovább, amikor hirtelen jobb ötletem támadt. Visszarohanva a köteleiben vergődő állathoz, a hátára pattantam, és pár Relaxo!-val segítve neki eloldozni a kötelékeit, erősen a sörényébe kapaszkodva kilőttem, mint az ágyúgolyó.
Ugyan folyamatosan ugrálva igyekezett engem ledobni a hátáról (úgy éreztem magam, mintha egy bikarodeón lennék), mégis a jó irányba haladtunk, és félelmetes kinézetének köszönhetően más fenevadak nem is mertek rám támadni. Így, többé-kevésbé kényelmesen utazva vagy hatszáz métert, végül egy baziliszkusszal a derekamra csavarodva zuhantam le frissen szerzett hátasomról.
avatar
Charlize Brown
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 135
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Jev Chekov on Szomb. Aug. 26, 2017 11:33 pm

Francba is, miért futni kell? Miért nem lehet valami tetszőleges módon eljutni a célig? A bennem fortyogó düh egészen hatásosan hajtott előre, egészen amíg hirtelen egy tükörjéggel borított szakaszt pillantottam meg, és a semmiből vérfarkasok szökkentek elő, agresszív vicsorgással közeledve felém. Próbáltam nem lejjebb venni a tempóból, de tudtam, hogy minél gyorsabban futok, annál csábítóbb üldözni- majd leterítenivaló leszek bármilyen ragadozó számára.  Előrántottam a pálcám, de egyre csak közeledett a jég. Nagy levegőt vettem, és a határtól kezdve átmentem siklásba. Csakhogy az a gömb, Merlin taknyos zsebkendőjére! Igaz, egy Duro-val kővé változtattam elvileg, de ki tudja, mennyire bírja a strapát, ha eltanyálok. Imbolyogva próbáltam stabilizálni magam, de jobbnak láttam, ha szépen lassulva megállok.
-Stupor! Stupor! STUPOR! -elszánt átkaimra sorra dőltek ki nyüszítve a vadállatok, majd a következő pálcamozdulattal egy tűzcsóva varázslására készültem, de bevillant, hogy ezzel másoknak is segítenék, ha elolvasztanám a jeget. Észvesztő gyorsasággal járt az agyam, mikor végre bevillant a megoldás. Pár suhintás, és a cipőm korcsolyává változott. Vadul nekilendültem és hosszú, határozott mozdulatokkal, minden lendületemet beleadva száguldottam előre, élvezve, hogy most könnyedén behozhatom az elvesztegetett másodperceket.
avatar
Jev Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Szomb. Aug. 26, 2017 11:18 pm

Az első ötszáz méteren szinte repültem. Ragadozó-füleimben hallottam a hatalmas sebességtől fütyülő szél süvítését, és éreztem, ahogy az izmaim megfeszített tempóban dolgoznak, a szívem pedig erőteljes dobbanásokkal indít útjára egy újabb és újabb rohamot. Mellettem Zaire tartotta a tempót, szintén gepárd-alakjában, de amikor egy csapat gremlin ráugrott, és hegyes nyilaikkal igyekezve kilyuggatni a bőrét, szurkálni kezdték, kénytelen volt lelassulni egy kicsit, és megszabadulni a fenevadaktól.
Ötszáz méternél már a mezőny jelentős részét magam mögé utasítottam, egyrészt, mivel őket már az első ötven-száz méteren különböző mágikus lények támadták meg, másrészt, mert egy gepárd gyorsaságával nem sok ember tud lépést tartani.
Abban a pillanatban azonban, hogy ráfordultam a következő ötszáz méterre, hirtelen emberfeletti erővel rántott vissza a rossz bokámra csavarodva egy valami. Kis híján felüvöltöttem a hirtelen a lábamba nyilalló fájdalomtól, és hátranézve láttam, hogy egy egész csomó ördöghurok csavarodik a testemre, amelyek éppen az imént bukkantak ki a földből. Sziszegve visszaváltozva emberré, pár tűzlabdával hatástalanítottam őket, ám abban a pillanatban, ahogy visszaváltozva állati alakomba, folytattam volna a futást, egy egész csorda óriáspókkal találtam szembe magam, akik mind úgy tűntek, csak rám várnak, és nem igazán mutattak hajlandóságot arra, hogy akadálytalanul továbbengedjenek utamon.
Így nem maradt más hátra, mint karmaimat kifordítva tappancsomból, a leggyengébb láncszemre vetni magam, ám miközben a mocskos pókhúsba mélyesztettem fogaimat, rá kellett jönnöm, hogy jelentősen romlottak az esélyeim - a pókok feltartóztattak, a lábam ismét fájdalmasan tüzelt minden egyes mozdulatnál, és a brazil lány épp az imént futott át az egyik nagyobb példány lábai alatt, hogy aztán gazellához hasonlatos szökkenésekkel rohanjon tovább a kijelölt irányba.
Ezt azonban nem hagyhattam, így gondolatban ráparancsolva a lábamra, egyetlen jól célzott harapással harcképtelenné téve a pókot, a lány nyomába vetettem magam.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.