Gyengélkedő

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Gyengélkedő

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Vas. Nov. 12, 2017 4:54 pm

Aznap már a százhetvenkettedik kávénál és vagy a negyvenmilliomodik palacsintánál tartottam, amikor a szemem sarkából érzékeltem, hogy egy barna copfos, félénknek tűnő lány lépett be a főhadiszállásra.
- Mit akarsz? - mordultam oda a lánynak, bár csak hetedfüllel figyeltem, mert az egyikbe valaki folyamatosan hadart valamit, amit meg kellett volna jegyeznem, csak hát ugye nem ment, mert az agyam nem úgy működött, mint bárki másnak, mindeközben pedig nyolc gépen dolgoztam egyszerre, és valaki harmadik illetőnek beszéltem valami olyasmiről, amit magam sem értettem, csak elismételtem, amit Mokka mondott a másik fülembe.
Izgalmasnak izgalmas volt, az már egyszer biztos.
- Madam Pomfrey Léonard holmijáért küldött...
- Ott van a sarokban - intettem az állammal az említett irányba, ahová már az esetet követő órán belül összehordtam Léo összes nálam lévő cuccát, és átcsúsztam Papillon-hoz.
Pár elmosódó perc után, amiből semmire sem emlékeztem, a lány elköszönt, én csak valamerre az irányába intettem, majd azt vettem észre, hogy Mokka már nem diktál.
- Mi az, Mokka, mi baj van, gyerünk már! - sziszegtem, letakarva a mikrofont.
- Mademoiselle Sauveterre, bátorkodom megjegyezni, hogy ha én lennék Monsieur Harman, minden bizonnyal nem esne rosszul nekem, ha ismerős arcokat látnék, főleg nem egy ilyen nehéz időszakban.
- Mokka, ha Léo-t cseppet is érdekelné a saját sorsa meg a lelki és testi egészsége, nem kódorogna egyedül éjnek évadján a Tiltott Rengetegben vérfarkasok között. Erről ennyit. Folytassuk - utasítottam a számítógépet, majd ingerült mozdulattal letöröltem a könnyeimet, és már rákészültem, hogy tovább hadarok, de Mokka csak nem szólalt meg.
- Mokka! - kezdtem fenyegetően.
- Mademoiselle, határozott álláspontom...
Az én hibám, az én hibám, az én hibám. dübörögte a szívem.
- Néha nem tudom, ki irányít kit - dobtam le a fülemről a még mindig valamit igencsak közölni akaró illetőt, majd odaszóltam Mokkának. - Vedd át, harminc perc és itt vagyok! - azzal végigcsúszkáltam a vértől még mindig síkos padlón, alig három nap leforgása alatt másodszor is feltéptem az ajtót, és a lány után futottam.
Az egyik lépcsőfordulóban értem utol, de csak azért ismertem fel, mert nála volt Léo kockás kabátja is.
- Hagyd, majd én elviszem neki! - rántottam ki a kezéből kissé talán túl erőszakosan Léo cókmókját, majd leszegett fejjel, elkerülve a furcsállkodó tekinteteket, végigszáguldottam a folyosókon a gyengélkedő felé.
Az ajtó előtt lefékeztem, megálltam, és mivel a szívem azonnal nyolcszoros fordulatszámra kapcsolt, átkoztam magam, amiért nem hoztam kávét. Kettőt koppintottam, majd egy gyors pálcamozdulattal eltüntettem a vérfoltokat a cipőmről, és vártam a bebocsátást.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 166
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gyengélkedő

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Nov. 12, 2017 4:30 pm

- Minden megvan - mondtam magamnak, majd miután megbizonyosodtam arról, hogy magam vagyok, óvatosan kikecmeregtem az ágyból (nem volt éppen fájdalommentes), és felkapva a kabátomat és az ingem maradványát a székről elindultam a kijárat felé. Már majdnem elértem az ajtót, amikor Madam Pomfrey megjelent a semmiből.
- Mégis mit gondolsz, hová mész? - pirított rá a javasasszony. - Sipirc vissza az ágyadba!
- Nem érti, Madam Pomfrey, nekem vissza kell mennem! - csattantam fel, mert már olyan közel voltam a szabadsághoz. - Itt csak bele fogok őrülni ebbe az egészbe!
- Nekem pedig az a feladatom, hogy ellássalak - bökte meg körülbelül az egyetlen ép felületet a mellkasomon. - Sicc! Hess! Vagy bármi, ami működik nálatok!
- Nem vagyok kisállat! - a fejemben lévő hang hozzátette, hogy hanem egy szörnyeteg... - Muszáj elmennem! Nem tudok mit kezdeni magammal, ha legalább már ez lett belőlem, akkor legyen valami hasznom!
- Fejezd be rögtön! Ha nem fogadsz szót, akkor hívom McGalagony professzorasszonyt!
- Argh... - morogtam dühösen, ami megint csak a milétemre emlékeztetett. Elindultam visszafelé, mert tudtam, hogyha McGalagony megjelenik, akkor végem van. Hirtelen megfordultam: - Akkor legalább kérem, Lizhez lemehetne valaki, hogy felhozzon nekem egy-két cuccot, hogy tudjak dolgozni. Kérem! Esküszöm, hogy jól fogok viselkedni!
- Rendben... - sóhajtott Madam Pomfrey. - De egy rossz szót se halljak ezek után!
Győzelem... - gondoltam magamban, s visszavánszorogtam az ágyamhoz.
Remélem, Liz fel tud küldeni mindent.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gyengélkedő

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Nov. 12, 2017 1:35 pm

Egy kicsit elszundikálhattam, mert amikor legközelebb kinyitottam a szememet, McGalagony szemüvegéről visszaverődő fény vakított el.
- Jó napot kívánok, Professzorasszony! - ültem fel nem törődve az egy fokkal enyhébb, de még mindig éles fájdalommal. - Én, elnézést... Levittem az aszfodéloszt, úgyhogy a bájitaltanosok jól tudnak dolgozni, hacsak Hugh nem robbantotta fel újra az üstjét - hirtelen megijedtem. Mi van, ha megint felrobbant egy üst? És próbáltak felhívni, de nem vettem fel. Elkezdtem kutatni a telefonom után, de nem találtam. Az ingem helyett rengeteg kötés volt rajtam, s a kabátom is az ágyamtól messzebb volt ledobva egy székre. Megpróbáltam kikelni az ágyból, de McGalagony határozott hangja megállított, mielőtt még csak felülhettem volna.
- Mr Harman, ha felszakítja a sebeit, csak nehezíti a saját dolgát, és Madam Pomfrey egész éjszaka fáradozott azért, hogy életet leheljen Önbe.
- Elnézést, Tanárnő - sütöttem le a szememet. Pár másodpercnyi csend ülepedett le a teremben.
- Nem hallotta a híreket? Vagy annak ellenére merészkedett ki a Tiltott Rengetegbe, hogy tudta, mivel, vagyis kivel futhat össze? - nem beszélt hangosabban, mint szokott, de a hangja mégis jobban megijesztett, mintha kiabált volna velem.
- Én nem tudtam...
- Jegyezze meg, Harman, a híreket mindig el kell olvasni. Jobb tíz hamis hírt és egy hasznosat hallani, mint egyet sem. Ha Miss Sauveterre nem találja meg, már nem lenne itt köztünk.
- Én... Gondolom, akkor már nem vehetek részt a Tusa szervezésében így... - beletúrtam volna a hajamba, de a vállamon lévő sebek megakadályoztak benne.
- Természetesen nem. Meg kell várnia, amíg felépül annyira, hogy munkaképes legyen.
Nem hittem a füleimnek.
- De... egy vérfarkas... Ezek szerint nem fertőződtem meg?
- Harman... - a kezét a takarómra helyezte. - Ön vérfarkas... És az is marad élete végéig... De nem fogom csak azért kitenni a szűrét az egyik legjobb szervezőnek, mert likantróp. Az egyik legjobb diákom és barátom is az volt, s jobb ember volt egész életében, mint a többi mágus többsége.
Nem tudtam mit mondani, legszívesebben elsírtam volna magam. McGalagony megajándékozott a ritka mosolyának egyikével, majd felállt.
- De ha még egyszer azt látom, hogy a saját életét és egészségét kockáztatja a Tusa miatt, akkor búcsúzhat a pozíciójától.
- Köszönöm szépen - mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mikor mehetek vissza, elhagyta a kórtermet, s egyedül maradtam a keserédes gondolataimmal.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gyengélkedő

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Nov. 12, 2017 11:57 am

- Szia! - mosolygott Liliana. - Nem gondoltam volna, hogy annyira hiányzik a társaságom, hogy rögtön rohansz.
- Nem rohantam, csak ismerem a rövidebb utakat - mosolyogtam. - Nem tudtam aludni, úgyhogy egy kis társaságra nem mondhattam nemet. Hova szeretnél menni?
- Vezess, nekem mindegy... - legyintett a lány, majd vetett egy pillantást a kezemben lévő csomagra. - Te komolyan hoztál kaját?
- Mondtam, hogy hozok - kacsontottam rá. - Egy igazi úriember sosem szegi meg a szavát.
- Igaz, igaz, nincs összefüggés - Liliana elnevette magát, de csak félhangosan, nehogy valaki meghalljon minket.
- Aú, ez övön aluli volt... - sértődötten elfordultam tőle, de leginkább csak azért, hogy elrejtsem a mosolyomat.
A sötét folyosók pókhálóját jobban ismertem, mint a tenyeremet, így rövid idő alatt már az egyik kedvenc beugrómban ücsörögtünk. Ezt a helyet kevesen ismerték, pedig innen lehetett a legnagyobb területet belátni a birtokból: jobboldalt a tó széle csillogott, szemben a Tiltott Rengeteg hullámzott akár a Fekete-tenger, de a Fúriafűz kígyóként tegergő ágai mögött Hagrid házának ablakából áradt ki a mézfény.
Most valahogy mégis más volt. Mintha a fák árnyékai sötét démonokként kacagtak volna rám, s a folyosó árnyékai is csak közelebb kúsztak hozzánk. Hogy eltereljem a figyelmemet az aggasztó gondolatokról, Anára pillantott, akinek a szeme fehérje elsötétült, a pupillája kifehéredett, s az írisze vészjósló-lila színben csillogott. Ösztönösen hátraugrottam, s bevertem a vállamat, ami hihetetlen fájdalomhullámot árasztott szét a testemben - görcsösen húzódtam össze.
- Hogy merészelsz a közelembe jönni,
Te szörnyeteg! - sziszegte Ana démoni mása.
Nem csak a testem, de a lelkem is égető érzéstől lüktetett, összeszorítottam a szememet, a számat, hátha tompul az érzés, de ehelyett csak a vér sós ízét éreztem erősebben...


- Lázálma van, ez természetes - visszhangzott Madam Pomfrey hangja a fejemben.
- Hogy történhetett ez, Poppy? - McGalagony hangja fáradtabbnak hallatszott, mint amilyennek valaha elképzelhettem volna. - A Mágiaügyi Minisztérium azt a közleményt adta ki, hogy már sikeresen elfogták.
- Minerva, a rendszer megváltozott a jó irányba, ez kétségtelen. De Te is tudod, hogy a politikai fogások ugyanazok maradnak mindig. Senki nem szeretne pánikot kelteni, valahol jól is van ez így.
- Tudom...
- Egyre feljebb megy a láza, de nemsokára lecsökken stabil 38 fokra - szólalt meg Madam Pomfrey rövid csend után. - Elkezdem hűteni, nehogy...

- Olyan szépen esik a hó! - hirtelen újra az ablaknál ültem, mintha mi sem történt volna. Biztos, csak elbambultam egy pillanatra. Mi más magyarázata lenne? - Sosem fogom megunni.
- Brazilíában nincs ilyen látvány, mi?
- Ó, ott örökké nyár van - úgy beszélt hozzám, hogy közben végig az ablakon túli világot fürkészte gesztenyebarna szemével. - Megvan annak is a szép oldala, de... Azon gondolkoztam, hogy ide költözöm véglegesen.
- Roxfortba?
- Nem... - a nevetése kellemes volt, mint a frissen hullott hó ropogása a csizmatalp alatt. - Nagy Britanniába.
A jégvirágos ablaknak dőltem, ami szépen-lassan elkezdte átnedvesíteni a pólómat.
- NF intézet érdekelne?
- Igen, de még meglátom. Jó lesz, hogy jönnek mindenhonnan ide, a Roxfortba, beszélni arról, hogyan mehetünk tovább. Mivel letettem a sztriptíztáncos terveimről, nem igazán tudom, merre menjek.
- Hogy mi? - tört ki belőlem egy hitetlen nevetés. Próbáltam egy kicsit helyzetet változtatni, mert már a csontomig hatolt az ablak hidege.
- Hosszú történet... - legyintett, miközben mosolyogva csillogott a szeme. - De a Tusa és Mr Solomon hatására rengeteg dolgot újraértékeltem.
- Jó hallani... - tovább ficánkoltam, miközben halkan szidtam magamat, hogy miért nem hoztam pulcsit. - Miről is beszélgettetek? Mert lényegében azért vagyok itt.
- Nem azért, mert nem tudtál aludni? - pillantott rám Ana. - Sok mindenről... Például szóba került, hogy...
A mondat végét nem hallottam, mert egy hirtelen mozdulat miatt kitörtem az ablakot, s hanyatt kizuhantam. Esés közben láttam, ahogy Ana egy szőke fiúnak, aki kísértetiesen hasonlított rám, meséli a történetet, de én valahogy kiszakadtam onnan és zuhantam a végtelennek tűnő mélységbe...


- Óvatosan!
Körbenéztem, s ahogy felismertem a gyengélkedő falait, ólomsúllyal zuhant rám a valóság. Madam Pomfrey állt mellettem, s próbált visszafektetni. Először nem teljesen értettem, miért, aztán a vállamból és a hasamból lüktető fájdalom tudatosította bennem, hogy valóban jobb, ha nem erőltetem.
- Jól van - a hölgyből ez a két szó sóhajtásként szakadt ki. Fáradtnak tűnt, de továbbra is sugározta magából a biztonság melegét. - Üzenek McGalagony professzorasszonynak, hogy felébredtél. Erős vagy, Harman.
Ahogy kisétált a szobából, szakaszosan kiengedtem a visszatartott lélegzetemet.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gyengélkedő

Témanyitás by Matt Hunter on Hétf. Aug. 28, 2017 11:12 pm

Révetegen meredtem a jobb karomból kiálló csőre. Még sosem fordult velem elő ilyen. Sem az, hogy infúzión legyek, sem az, hogy egyszeűen nem tudtam mit kezdeni magammal, mikor bajba kerültem. Persze, nyilván nem tudom ellátni magam kígyómarás esetén, de akkor is rosszul esett a dolog. Sóhajtva dőltem le a puha párnák közé, és próbáltam kizárni a külvilágot, holott tudtam, hogy sokan járkálnak a közelemben és majdnem mindenki megbámul. Egyszer csak Tony huppant le az ágyam szélére, a legkülönbözőbb testtájain ragtapaszokkal és a homlokán kissé mókásan áttekert kötéssel. Leginkább egy fejkendős takarítónénire emlékeztetett.
-Na, a szakmai tárgyalás megvolt? Mindenben egyetértettél vele? -kérdezte tréfásan, tudva, hogy én képes vagyok leállni vitatkozni orvosokkal.
-Aha… -feleltem fáradtan. -Veled meg mi van? Azt mondtad, semmi bajod.
-Az a bogár, amit lepöcköltél rólam… Megcsípett és egy kis gyulladást okozott a fejbőrömön, de semmi veszélyes.
-Ez a trópusi élővilág… Hihetetlen. Soha többé még a közelébe se szeretnék menni semmiféle esőerdőnek. -közöltem lemondóan.
avatar
Matt Hunter
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 29
Join date : 2017. Jul. 15.
Age : 18

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gyengélkedő

Témanyitás by Alex Chekov on Hétf. Aug. 28, 2017 11:11 pm

-Merlin haragjára, mit csináltál magaddal, fiam? -kérdezte dorgáló hangnemben, de aggódva a roxforti ápolónő. Szemmel láthatóan jól érti a dolgát, és egy cseppet sem lepődött meg a bajnokok állapotán. Próbáltam hősiesen tűrni a mozgatást, de olykor kiszaladt belőlem egy-egy nyüszítés. Miután lehámozták rólam az amúgy is cafatokká tépődött pólómat és pár pálcasuhintásra viszonylag tisztává változtam, a javasasszony nekilátott a sérülés ellátásának. Egy ideig hümmögve nézegette, amit nem tudtam mire vélni.
-Hm… Rengeteg vért veszthettél, ráadásul amilyen egyszálbelű vagy…. Mégis úgy tűnik, mintha valaki ezt már szakszerűen ellátta volna ezt a sebet. Az lehetséges?
-Öh… Nem… Ja de, igen. Matt Hunter, az egyik Ilvermorny-s fiú bekötözte közvetlen a baleset után. -préseltem ki magamból a választ.
-Na és hogyan is képzeljem el azt a bizonyos balesetet? -nézett rám csípőre tett kézzel.
-Hát, az úgy volt, hogy búvóhelyet kerestem egy fán, de az egyik ág teherbírását túlbecsültem. -vallottam be, közben az asszony kisugárzásának hatására pedig egyre kisebbnek és kisebbnek éreztem magam. Válaszként csak megcsóválta a fejét, és eltűnt, hogy új kötszeres guriga után nézzen.
Később az emlegetett Matt is a gyengélkedőre került, méghozzá nem is akárhogy. Szegényt infúzióra kellett kötni, mert még a két nappal ezelőtti kígyómarás dolgozott a szervezetében, de szerencsére nagyon lassan hatott a méreg, és nem okoz jelentős károsodást, de a biztonság kedvéért jobbnak látta az ápoló hatástalanítani, amennyire lehetséges.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Gyengélkedő

Témanyitás by Admin on Szomb. Jún. 10, 2017 10:04 pm

Itt minden esetben ellátnak, akár megfáztál, akár baleset ért.
avatar
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 32
Join date : 2017. Jun. 08.

Felhasználó profiljának megtekintése http://ujtrimagustusa.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Gyengélkedő

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.