Tantermek

1 / 21 oldal 1, 2, 3 ... 11 ... 21  Next

Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Vas. Május 13, 2018 2:04 pm

Mokka felébredése óta megállás nélkül a Portál-programon dolgoztunk, ám mivel McGalagony professzor már többször is ellátogatott az alagsorba, hogy érdeklődjön a Virtuális Valóság-program iránt és Léo-nak is fel kellett valamit mutatnia a beszámolóin, párhuzamosan kénytelen voltam elkezdeni dolgozni a Virtuális Valóság-programon is. Mindeközben arra is időt kellett fordítanom, hogy a rangsor élén maradjak Grigorijék előtt, dolgozzak az aurorköpenyeken, valamint a Léo-program is folyamatos fejlesztés alatt állt. A kilátástalan helyzetet csak súlyosbította, hogy mindezek közül egyedül a Virtuális Valóság-programmal foglalkoztam publikusan, így nem csoda, hogy az utóbbi időben rekordmennyiségű kávé, kóla és a legkülönfélébb, a legkisebb mértékben sem egészséges étel és ital fogyott el.
A feladat rengeteg volt, az idő viszont szorított, így megfeszített tempóban dolgozva, igencsak rövid idő alatt, de az ötödik nap éjjelén, pontban éjfélkor a Portál-program készen állt a tesztelésre.
- Biztos benne, hogy ez jó ötlet, Mademoiselle? – tudakolta kissé aggódó hangon Mokka, pontosan akkor, amikor a szívem fölött felforrósodott a medál.
- Ha jó ötlet lenne, nem az enyém lenne – mosolyodtam el keserűen, és magamban számoltam a szívdobbanásokat.
Az egyik éjjel jutott eszembe a medál ötlete, és egy rövid másfél óra alatt ki is fejlesztettem. A medál a holdfázisokat követte, és minden éjfélkor pontosan annyit dobbant egy második szívhez hasonló módon, ahány nap még maradt a következő teliholdig. Praktikus eszköz volt, hiszen nem csak arra figyelmeztetett, hogy mennyi időm maradt még befejezni a Portál-programot, hanem abban is segített, hogy számon tartsam a napok múlását.
Szórakozottan játszottam a medállal, amíg az ki nem hűlt, majd megráztam a fejem, és lehuppanva a székembe, összeszorított szemekkel megdörzsöltem sajgó halántékomat, majd emelt hangon, hogy túlkiabáljam az ütemes dörömbölést a fejemben, megkértem Mokkát, hogy összegezze az elmúlt napok munkáját, mert én már csak csináltam, ami éppen eszembe jutott, és amit a számítógép feldobott, de őszintén szólva fogalmam nem volt, hogy végül ebből a sok teendőből mit sikerült ténylegesen elvégezni.
- Mielőtt belekezdenénk, Mademoiselle, hadd fejezzem ki őszinte aggodalmamat az egészsé…
- Persze, hogyne, ezt a részt ugorjuk – legyintettem bosszúsan, és beleittam a kétliteres kólámba, mert kezdtem kissé homályosan látni a prezentáló felületet.
- Ebben az esetben, Mademoiselle, ünnepélyesen jelentem, hogy az aurorköpenyekből és az aurorcsizmákból ötven-ötven elkészített darab áll rendelkezésre, és bemutatásra készen – jelentette be Mokka.
- Az összes fejlesztés applikálva? – billentettem félre a fejem.
- Természetesen – biztosított Mokka, mire némileg megnyugodva biccentettem, hogy folytathatja. – A Virtuális Valóság-program hatvannégy százalékban elkészült, a szobák teljesen készen vannak, már csak a folyosókat egymástól elválasztó és a teret körbevevő erőtér és a Portál-program hiányzik – folytatta a prezentációt Mokka, én pedig feszült figyelemmel bólintottam. – A Léo-program új avataralannyal bővült, illetve a hatókör is kibővült tizenöt méterrel – jött a következő pont, én pedig elégedetten vettem tudomásul, hogy itt is minden a lehető legnagyobb rendben működött. – Mielőtt azonban rátérnénk a Portál-programra, szeretném emlékeztetni rá, hogy a családjától negyvenkilenc nem fogadott hívása van…
- Most nem szeretnék beszélni velük – kaptam félre a tekintetem, a gyomrom pedig a pillanat törtrésze alatt egy végtelenül fájdalmas csomóvá csavarodott.
- Rendben, Mademoiselle – szólalt meg Mokka egy rövid szünet után. – De azt még kötelességem megemlíteni, hogy Rosalind doktornő a tegnapi napon videóüzenetet küldött Önnek…
- Azt megnézem – vágtam ismét Mokka szavába, és a gyomrom, ha lehet, még szorosabb csomóba húzódott össze, és le kellett fognom a bal kezemet, mert ismét elkezdett remegni, és éreztem, ahogy a légzésem is kezd egyre felületesebb lenni a torkomban veszélyes hirtelenséggel képződött gombóc hatására.
Mi van, ha valamit nagyon elrontottam a lábakkal, és csak súlyosbítottam Bastien állapotán? A másodperc törtrésze alatt már az öcsém temetéséig is eljutottam gondolatban, de ekkor Mokka elindította a felvételt, és amikor a sötét bőrű doktornő mosolygó arca megjelent a levegőben, egy kis részem azonnal megkönnyebbült. Legalább mosolygott, akkor annyira nagy baj csak nem lehet.
- Guenièvre, az új prototípusok egyszerűen lenyűgözően működnek! – lelkendezett a doktornő ragyogó mosollyal, de én csak elkaptam a pillantásom, és beharaptam az ajkam. – Nem tudom, hogy oldotta meg, hogy az idegek ilyen könnyen kapcsolódjanak az új végtaggal, illetve hogy a bőrben ilyen elenyésző irritációt okozzon a fém beültetése, de ez a módszer még nagyon sok területen forradalmi eredményt hozhatna! Guenièvre, ha az öccse teste már teljesen hozzászokott az új lábakhoz, pár héten belül képes lesz önállóan járni, legkésőbb két éven belül pedig újra vezethet! – ingerülten letöröltem az időközben kicsordult könnyeimet, és tovább játszadoztam a medállal, még véletlenül sem felpillantva a képernyőre. – Viszont Guenièvre, az öccse aggódik maga miatt – hallottam, ahogy ellágyul a doktornő hangja. – Kérem, ha ideje engedi, hívja vissza. Minden jót! – köszönt el a doktornő, a videóüzenet pedig véget ért.
- Remek, akkor ezek szerint jó munkát végeztünk – álltam fel a székből pár másodperc néma csend után, de a hangom még számomra is kissé távolinak és furcsának érződött, így megköszörültem a torkom, és megráztam a fejem, hogy elűzzem a gondolataimat. – Most viszont itt az ideje, hogy teszteljük a Portál-programot – fókuszáltam az előttem álló problémára, bezártam a prezentációt, és megigazítva magamon az autóversenyzős ruhámat, ami egy az egyben megegyezett egy Forma-1-es pilóta ruhájával és még apától kaptam a születésnapomra, a kezembe vettem az ugyancsak versenyzésnél használatos bukósisakomat. – Hogy áll a program? – kérdeztem szigorúan Mokkától.
- Minden készen áll a tesztelésre, viszont a súlyos baleset és az esetleges halál veszélye igen magas, Mademoiselle, tekintve, hogy…
- Tudom, mik a veszélyek, Mokka, én terveztem a programot – hessegettem el bosszúsan a további magyarázkodást, és lehajolva Papillon-hoz, letéve a bukósisakot az asztalra, pötyögtem párat a számítógépen, hogy saját magam is ellenőrizhessem, hogy minden készen áll-e.
A Portál-program a Roxforton belül még több rizikófaktort rejtett magában, mint bárhol máshol, hiszen a még a Dumbledore professzor által kiszórt hoppanálás-elleni bűbáj még mindig érvényben volt, és a portál kissé instabil volt a biológiai organizmusokkal szemben – igen nagy volt hát annak a veszélye, hogy a portál egészen egyszerűen elemi részecskéire szedi azt, aki belelép. De hát az élet nem is élet egy kis kockázat nélkül, nem igaz?
- Ha bármi fatális történik, ugye, tudod, mit kell tenned? – küszöböltem ki az utolsó pillanatban még egy kis hibát.
- Befejezem a Virtuális Valóság-program építését a Portál-program nélkül, figyelmeztetem McGalagony professzort a vámpírok okozta veszélyre, kidolgozom a további terveket, amelyeket vázlatosan tárol a memóriám, a Léo-programot Monsieur Harman rendelkezésére bocsátom, és, amennyiben úgy találom, Monsieur Harman-t túlságosan megviselte az Ön távozása, lejátszom számára a felvett videóüzenetet – mondta fel Mokka, akár egy leckét, én pedig megkönnyebbülten bólintottam, hogy minden rendben lesz, akár velem, akár nélkülem.
Szerencsére úgy tűnik, Bastien lába miatt már nem kell aggódnom.
Amikor már a legutolsó simításokat is elvégeztem, az ujjam mégis megállt a levegőben, mielőtt rányomtam volna a Start gombra. Nem félelem volt, ó, nem, azt már azóta nem éreztem ilyen szituációkban, amióta az erdei vámpíros affér után betaníttattam Mokkával, hogy mit kell tennie abban az esetben, ha eltűnnék. Csak az önzés pillanatnyi fellángolása volt az, amit visszatartott. Sajnáltam volna, ha Léo-val csak ez a pár együtt töltött hónapunk marad emlékbe.
Aztán megráztam a fejem, és eldöntöttem, hogy Léo-nak most sokkal fontosabb, hogy be tudjak jutni a Minisztérumba, és megszerezzek pár információt a vérfarkasokról, illetve hogy a Tusa körül minden a lehető legnagyobb rendben menjen, így nem lehettem ennyire önző. Arról nem is beszélve, hogy az összes bajnok hatalmas bajban volt, hiszen fanatikus vámpírok fenyegették az életüket.
Meg különben is, a Portál-program működni fog. Ha már az ember a saját tervezésében sem bízhat, akkor miben?
- Rendben, akkor nézzük, mit alkottunk – szűrtem a szavakat összeszorított fogaim között, és végül rányomtam a Start gombra.
A szoba közepén azonnal megjelent a ragyogó, örvénylő kör alakú portál, és nem tudtam visszanyelni egy önelégült mosolyt, hiszen ezek szerint a Dumbledore által kiszórt bűbájt sikerült kijátszanom, különben már ez a portál sem jelent volna meg.
- A mosdóba teleportáljunk először, kis távolságokkal kezdünk – adtam ki az utasítást, a kezemben forgatva a bukósisakot, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy lesz következő alkalom.
- Rendben, Mademoiselle – válaszolt alázatosan Mokka, én pedig a fejembe húztam a bukósisakot, és elszántan szembenéztem az örvénylő portállal.
Még utoljára megpiszkáltam a teliholdas medál láncát, majd az összes rossz érzésemet az agyam hátsó részébe elzárva, a szoba egyik sarkából teljes erőből elkezdtem rohanni a kör alakú felület felé.
Amikor közvetlenül az ezüstös örvénylés elé értem, visszatartottam a lélegzetem, elrugaszkodtam, felugrottam a levegőbe, és a portál magába szippantott.
Egy pillanatra úgy éreztem, mintha egy vízesés alá álltam volna be, majdnem összeroppantott valami iszonyatos nyomás, és azt hittem, a Portál-program elbukott, de a következő pillanatban a talpam talajt ért, én pedig nekizuhantam a mosdókagylónak az alagsor női mosdójában.
- Megcsinálta, Mademoiselle, a program működik! – hallatszott fel először Mokka lelkes hangja a fülemben, én pedig még mindig kissé remegő lábakkal, de hatalmas vigyorral az arcomon felegyenesedtem, és igyekeztem szabályozni a légzésem.
- Komplikációk? – kérdeztem aztán Mokkától már a főhadiszállás felé sietve, majd a szobába belépve levettem a bukósisakot, és elfogadtam a felém nyújtott kávét.
- Egy apró zavart észleltem, amikor belépett a portálba, Mademoiselle, de véleményem szerint ez csak az első alkalom miatt léphetett fel – informált Mokka, miközben lehuppantam a székembe, és magam is szemügyre vettem az eredményeket.
- Remek, akkor elkezdhetünk kísérletezni a minél nagyobb távolságokkal – dörzsöltem össze a tenyereimet izgatott vigyorral, de azt már csak magamban tettem hozzá, hogy Mágiaügyi Minisztérium, jövök! – Viszont előtte azt hiszem, van egy futamom, amit meg kell nyernem – csóváltam meg a fejem vigyorogva, amikor Grigorij videóhívást indított. – Mokka, két óra szünet, utána megpróbálkozunk kiteleportálni a parkba – tudattam a számítógéppel, majd a fülemre húztam a fülhallgatómat, és a legkedvesebb Queen-számaim hallgatása közben aláztam a porig Grigorijt.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Katerina Gavalas on Szomb. Május 12, 2018 3:52 pm

- Anya! Anya, nézd, mit rajzoltam! – a csilingelő hangocska egyszerű felhangzása képes volt felmelegíteni halott szívemet és ragyogó mosolyt csalni jéghideg ajkaimra.
- Csak egy pillanat, kicsim – a forró víz perzselte márványhideg bőrömet, ahogy az utolsó edényt is elöblítettem, majd vizes kezemet a kötényembe törölve, mosolyogva megfordultam.
Eddie mellettem állt, mogyoróbarna szemeiben izgatott csillogással nézett fel rám, és apró talpacskáin előre-hátra billegett, miközben széles, büszke mosoly játszott ajkain, aprócska ujjai között pedig egy papírlapot szorongatott. Ötéves lehetett, hiszen az első két foga helyén kis ablak tátongott, de göndör fürtjei már most megzabolázhatatlanul és rakoncátlanul meredtek a szélrózsa minden irányába. Mint minden alkalommal, amikor hirtelen pillantottam meg, nem tudtam nem keresni arcának jellegzetes vonásaiban Jensen emlékét. A férfi szelleme elkísért életem minden napján.
A világ összes szeretetével mozdulatlan szívemben, mosolyogva guggoltam le Eddie mellé, hogy egy szemmagasságban legyünk, és várakozóan félrebillentettem a fejem, a kisfiú pedig izgatottan gyűrögetve művét, büszke mosollyal a kezembe nyomta a lefordított lapot. Ahogy azonban várakozóan felfordítottam, és megpillantottam a kezdetleges rajzot, elfacsarodott a szívem.
A rajz egy pálcikaemberkét ábrázolt, aki gyanúsan hasonlított Eddie-re hatalmas mosolyával és göndör, barna hajával, és a brit hadsereg egyenruháját viselte. A kezében viszont puska helyett egy baguette-t tartott.
- Ha majd nagy leszek, így foglak megvédeni, Anyu! – hallottam Eddie kisfiúsan magas hangját, és vissza kellett tartanom egy azonnali, kétségbeesett ellenkezést. – De nem azokkal a hangos dörrenőkkel, mert azok megijesztenek – rázta meg a fejét bosszúsan a kisfiú, én pedig, ahogy várakozó szemeibe és apró, még kisgyermekesen pufi arcába néztem, elkaptam és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm, kis baguette – szorítottam magamhoz olyan féltő aggódással, mintha csak maga az ég zuhanhatna ránk pár pillanat múlva, és ahogy összeborzoltam a fürtjeit, hallottam csilingelő nevetését.
Ezt a nevetést vette el tőlem az a bomba, ami millió kis darabkára szaggatta ártatlan testét húsz évvel később, amikor a brit hadsereg egyenruhájában, puskával felszerelkezve felesküdött rá, hogy egy egész népet véd meg egy súlyos végzettől a hangos dörrenővel.


Az agyag, amely az emlékek nyomán formálódott a kezeim alatt, a mai napon is egy katona alakját vette fel. Már hónapok óta képtelen voltam más szobrot készíteni, így már egy kisebb agyaghadsereg várakozott a sarokba tolt dobozok mélyén. Ez viszont talán nem is volt olyan nagy baj, hiszen a hadtörténeti múzeumoknak mindig elkelt egy-egy készlet, és az igazgatóságok hajlandóak is voltak megfizetni az árát - a görög hadiárváknak pedig szükségük volt a segítségre.
Fáradtan kinyújtóztattam elmacskásodott tagjaimat, és az új katonát a korongon hagyva pihenni, a csaphoz léptem leöblíteni a kezeimet, de a ruhámon végigfuttatva a tekintetem meg kellett állapítanom, hogy fehér blúzom ismét csak áldozatául esett feledékenységemnek és nemtörődömségemnek. Még nedves kézzel kibújtam belőle, és az agyagos felsőt a sarokba hajítva a többi hasonló sorsú ruhadarab halmának tetejére, előhúztam a szekrényből még egy fehér blúzt, majd felöltözve a gyümölcsöstálhoz léptem, és szőlőszemeket majszolva, kinézve az ablakon a sápadt angol napfénybe, megállapítottam, hogy időszerű lenne visszalátogatni szülőföldemre, ahol ragyogóbban süt a nap, mint itt bármikor fog. Hiányzott már a meleg.
Viszont amíg nem füleltük le Vincent-et és a bandáját, addig erre vajmi kevés esély volt. Megráztam magam, és nagy sóhajjal felfogtam a hajam lófarokba, majd csípőre tett kézzel körbenéztem a kis szobában, amelynek nagy részét az agyagszobrokkal teli dobozok, illetve a szoborkészítéshez szükséges holmik, rongyok és már több hete mosásra váró ruhák halmának kaotikus rendetlensége tette ki. A ruhásszekrény és az étkezőasztal tartották még magukat egyedül a káosz közepén, de a matracot, amelyen aludtam, már az ugyancsak rendetlen fürdőszobába toltam be, hogy legyen hely a nappaliban, és a kis konyha, ahol álltam, szintén több mosatlan tányért tartalmazott egy veszélyesen ingatag torony részeként, mint tisztát. És ma este még vendégül kellett látnom a teljes aurorkülönítményt egy rendkívüli megbeszélésre, amit Arthur hívott össze.
Mielőtt azonban megemberelve magam, kezembe vettem volna a seprűt, és nekiálltam volna takarítani, a pillantásom a jobb hátsó sarokban megbújó rejtekajtóra esett. Amikor az év elején az aurorkülönítmény részeként az igazgatónőtől kaptam egy egész szobát a kastély keleti szárnyában, Vincent ragaszkodott hozzá, hogy Céline ott lakjon a helyiségből nyíló rejtekszobában, hogy így gondolatolvasással lehallgassa a megbeszéléseket, illetve ne tartózkodjon olyan sok időt az iskolatársaival együtt összezsúfolódva egy kocsiba.
Céline-nek azonban különleges tehetsége volt hozzá, hogy észrevétlenül érkezzen meg, és hagyja el a szobát, így most sem lehettem benne biztos, hogy ott van-e a rejtekajtó mögött, és hogy marad-e a találkozó idejére. Viszont fontos volt, hogy figyelmeztessem Arthurt és a többieket, ha a gondolatolvasó ott marad a megbeszélés ideje alatt, így pár lépéssel átszeltem a rendetlenséget, és bekopogtattam a rejtekajtón.
- Céline, bent vagy? – kiáltottam be az ajtón félhangosan, de nem érkezett válasz.
Ám a csend a francia lány esetében még nem jelentette automatikusan azt, hogy nincs bent, mivel kedvelt szokása volt egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyni a külvilágot és engem, így lenyomtam a kilincset, és mivel az ajtót nyitva találtam, be is léptem.
Az aprócska, leginkább egy kamrához hasonlító szoba egyetlen ablaka is el volt függönyözve, így egyedül csak a lány íróasztalán halványan pislákoló lámpa szolgáltatott fényforrást. A sarokba tolt ágy rogyásig volt plüssállatokkal, így Céline egy vékony pléddel takarózva a földön aludt, bár állítása szerint neki így volt jó. A komor, ódon ruhásszekrényen kívül csak egy hasonlóan régi, ám terjedelmes íróasztal foglalta el a szobát, amelyre ráborulva feküdt Céline, túlméretezett fekete pulcsijában szinte elvesző alakja. Szőke haja szétterült egy nyitott füzet fölött, bal keze ügyében egy plüssnyúl, jobb keze mellett pedig egy üres üveg pezsgő volt, a szobát pedig betöltötte a szesz orrfacsaró illata.
A jelenet kifejezetten ijesztő volt, több okból is. Céline sosem ivott egyszerre ennyi alkoholt, mivel Vincent még kiskorában megtiltotta neki, hogy túlzásba vigye, sosem aludt el munka közben, és sosem hagyta elöl a füzetet, amelybe a rajzait készítette. Valami nem stimmelt. Talán az Eddie-ről előtört emlékeim hatására, de valami anyai érzés támadt fel bennem, és két lépéssel átszelve a szobát, a lány mellett állva, tüzetesen szemügyre vettem alakját.
Első pillantásra semmi különlegeset nem vettem észre, de ahogy jobban megnéztem, a feltűrődött ujjú pulcsinak köszönhetően megpillantottam a vágásnyomokat és a hegeket, rengeteget, és akaratlanul is felszisszentem. Azt eddig is tudtam, hogy Vincent különösen szereti a francia vért, de hogy éppen Céline-től szerezze azt be… Álmomban sem gondoltam volna. Hihetetlen mértékű gyűlölet lobbant fel bennem a vámpír iránt, és csak nagyon nehezen tudtam magam fegyelmezni, hogy ne rohanjak azonnal Arthur-hoz, hogy ebben a pillanatban tartóztasson le mindenkit, akit a főhadiszálláson talál.
Céline-t még sosem volt alkalmam tüzetesen szemügyre venni, mert illanó és titokzatos volt, mint a füst és kifejezéstelen arcán sem engedte, hogy bármilyen érzelem látszódjon. Amikor először találkoztunk, azt gondoltam, hogy Vincent egyszerű bábja, és hogy legbelül még talán élvezi is, amit csinál, de ezek a nyomok teljesen átírtak bennem mindent, amit tudni véltem a lányról.
Fekete körmű, hullafehér keze a nyitott füzeten pihent, és arra gondoltam, a rendkívüli helyzet okát talán a füzetben találom, így óvatosan kihúztam a keze alól, de a lány meg sem moccant. Egy pillanatra átfutott riadt agyamon a gondolat, hogy Vincent talán átváltoztatta, de nyaki ütőeréhez szorítva az ujjam, megéreztem gyenge, de még érezhető pulzusát, és ez megnyugtatott.
A fekete fedelű füzetet fellapozva emberek rajzaira találtam. Emberek, akik a Szövetség tagjai voltak, emberek, akik a Beauxbatons-ba jártak, vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és varázslók minden mennyiségben, de nem úgy, ahogy mások ábrázolnák az emberi alakokat. Arca egy alaknak sem volt, viszont a testük körvonaláról tökéletesen fel tudtam ismerni mindenkit, és minden egyes testbe apró szimbólumok kerültek, kertek, falak, ködök, lakatok, virágok – valószínűleg a gondolatok, amiket Céline kilopott belőlük, és ahogyan megmaradtak benne. Ámulva lapozgattam a teljesen élethű rajzokat, amelyek szinte leugrottak a lapokról, olyan tökéletesek voltak – ám egy lapnál megálltam, mert valami nagyon furcsát vettem észre. Az addigi rajzok pontosak és aprólékosak voltak (magamat is megtaláltam, de csak a körvonalamat, mivel Céline nem tudott olvasni a vámpírok gondolataiban), ám a Shikoba Talako feliratú alak lapja gyűrött volt, és látszott rajta, hogy többször kiradírozták, és újrarajzolták mind a körvonalat, mind azt, ami benne van, így az egész oldal maszatos és pacás volt; de a test körvonalába végül nem került semmi. Teljesen üres volt; ám a lap sarkában észrevettem egy aprócska szimbólumot, közelebb hajolva pedig ki tudtam venni egy szív alakját.
Azonban tovább már nem tudtam azon töprengeni, mit jelent ez, mert a következő pillanatban valami iszonyatos erővel hasba vágott, ahogy pedig hátratántorodtam pár lépést, elképesztő erővel egy tőr vágódott bele a vállamba, és egyenesen a falnak szögezett.
Nem gondolkodtam, a háborúra edzett testem magától reagált. Kirántottam a tőrt a vállamból, és arrébb ugrottam, még éppen időben ahhoz, hogy elkerüljek egy átkot, ami Céline pálcájának hegyéből száguldott felém.
- Ki vagy te, szellemtelen? – pördült felém vicsorogva a lány, és kék szemei valamilyen túlvilági erővel ragyogtak fel, akár két zafír.
Szép vonásait eltorzította a gyűlölet és a harag, de a pillantása zavaros volt és páni félelem tükröződött benne.
- Céline, én vagyok az, Kat! – emeltem fel a két kezem védekezően, de csak vámpírgyorsaságom tudott megmenteni a következő átoktól.
- Ki az a Céline? – vicsorgott a lány, és én abban a pillanatban tudtam, hogy nagyon-nagyon rossz pillanatot választottam arra, hogy besétáljak.
Valami nagyon nem volt rendben, és nem tudtam, hogy oldhatnám meg. Ahogy a nem éppen nagy területű szobában igyekeztem elugrálni az átkok elől, villámgyorsan cikáztak az agyamban a gondolatok arról, hogy mivel tudnám eszéhez téríteni a francia lányt; és eszembe jutott, hogy nem képes a tükörképére nézni. Soha nem tudtam meg, miért nem, de ez maradt az utolsó esélyem. Egy óvatlan pillanatban előhúztam a zsebemből egy zsebtükröt, és az ágyról egy jól irányzott mozdulattal Céline felé ugorva a lány arcába villantottam a felületet.
Céline, alighogy meglátta a tükörképét, valami igen mélyről jövő erővel felsikított, a pálca kiesett a kezéből, ő maga pedig a földre roskadt, és a kezét a halántékára szorítva, elkezdett iszonyatosan remegni. A pillanat törtrésze alatt leguggoltam a lány mellé, és elrántva a kezeit az útból, hogy nehogy kárt tegyen magában, a saját jéghideg ujjaimat simítottam a halántékára, hogy hátha segít neki megnyugodni.
Céline egy teljes negyedórán keresztül nem tért magához, de tizenöt perc után éreztem, hogy kezd megnyugodni, és amikor lassan kinyitotta fájdalmasan szorosan lehunyt szemeit, a pillantása már annyira kitisztult, amennyire tiszta szokott lenni. Azonban alighogy eljutott az agyáig, hogy hol van és mi történik, azonnal ellökött magától, és felpattanva dühösen pillantott rám.
- Merlinre, Kat néni, mi bajod van? – förmedt rám, és automatikus mozdulattal lehúzta pulóverének ujjait, amelyek még inkább felcsúsztak a küzdelemben.
- Ó, igazán semmi, csak éppen gondoltam, felébresztelek, miután leittad magad a sárga földig! – mutattam hasonlóan indulatosan a pezsgős üvegre, eldöntve, hogy a többiről nem ejtek szót, Céline pedig követte a pillantásomat, és hirtelen a félelem árnyéka suhant át a tekintetén; de csak egy pillanatra, aztán el is tűnt, és helyét átvette a szokásos szenvtelenség és hideg távolságtartás.
- Vincent vár, nem tudok maradni a megbeszélésen, szedj ki belőlük mindent, amit tudsz – vetette oda nekem szokásos hűvös modorában, majd sarkon fordult, és már ki is lépett az ajtón, bal zsebe kidudorodott a beleszuszakolt doboz cigarettától, az övén pedig ott fityegett elmaradhatatlan plüsszsiráfja.
Visszanyeltem vagy egy tucat káromkodást legalább nyolc nyelven, de végül felálltam, és megvizsgálva a vállamat, amelyen bár be is gyógyult a seb, köszönhetően emberfelettien gyors gyógyulóképességemnek, igyekezve törölni a fejemből az eseményeket, visszamentem az én lakrészembe, és betéve egy görög népi zenéket tartalmazó CD-t, nekiláttam a takarításnak és a főzésnek.


A hozzászólást Katerina Gavalas összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 13, 2018 2:07 pm-kor.
avatar
Katerina Gavalas

Hozzászólások száma : 3
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Pént. Márc. 16, 2018 9:05 pm

Éppen abban a pillanatban huppantam le egy fáradt, de elégedett sóhajjal a székembe, amikor a karórám csipogni kezdett, jelezve, hogy letelt a Mokka fejlesztésére szánt egy hét. Nem tudtam elnyomni egy büszke vigyort, mert a hét elején szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem fogok a kijelölt idő alatt elkészülni. Úgy tűnik, nem volt rossz ötlet energiaitalt keverni a kólához.
Izgatottan, türelmetlenül összedörzsöltem a két tenyeremet, majd előhúztam a zsebemből a pálcám, és az egy héten keresztül a lakóhelyemként szolgáló szekrényre szegeztem a hegyét.
- Na, nézzük, mit alkottunk - motyogtam összehúzott szemekkel, majd elmormogtam a Mokka beindítására szolgáló varázsszavakat.
Ahogy felhangzott a szekrényből a rövid csilingelés, ami Mokka újraéledését jelezte, a számítógépek képernyői egyszerre villantak fel, a kávéfőző magától kezdett bele újból az ipari mennyiségű kávé gyártásába, a levegőben megjelentek a kék, felugró ablakok, a szoba hőmérséklete elkezdett emelkedni, én pedig csak akkor vettem észre, hogy úgy vigyorgok, mint egy őrült, amikor Mokka hangja betöltötte a szobát.
- Jó reggelt, Mademoiselle Sauveterre! - köszöntött a számítógép, az a nyomasztó és szorító űr a mellkasomban pedig már nem telepedett rám olyan iszonyatosan nagy erővel, mint eddig.
- Üdv a fedélzeten, Mokka! szalutáltam a számítógépnek vigyorogva. - Jól aludtál? - zártam be a levegőben a Bastien-tól, anyától és apától érkezett negyvenhat nem fogadott hívást jelző felugró ablakot.
- Úgy érzem magam, mintha újjászülettem volna - jelentette Mokka, én pedig elégedett mosollyal odacsúsztam Papillon-hoz, és pár kattintás után már bent is voltam a rendszerben.
A másodperc törtrésze alatt lefuttatott kereséssel ellenőriztem, hogy minden fejlesztés úgy került-e be a rendszerbe, ahogy akartam, majd, amikor megbizonyosodtam arról, hogy minden a lehető legtökéletesebben működik, felálltam, és kinyújtózva megkértem Mokkát, hogy vetítse ki az aktuálisan futó projekteket.
- Rendben, akkor az ADHD-projektet zároljuk a Tusa idejére, túl sok felesleges helyet vinne el - mormogtam, és csak félig voltam tudatában annak, hogy ezeket a szavakat ki is mondtam, és nem csak magamban gondoltam végig a következő lépéseket. - A Bastien-program maradjon aktív, hátha eszembe jut egy fejlesztés. Addig is, amíg inaktív voltál, készítettem pár új tervet, majd beviszem a rendszerbe - zártam be a projekt ablakát, majd biccentettem, amikor felugrott a Léo-program. - A Léo-programot kibővítjük a Portál-programmal, ami egyben a Virtuális Valóság-projekthez is csatlakozni fog - tájékoztattam Mokkát, miközben pötyögtem egy sort, és ennek eredményeképpen meg is jelent a két új projekt, amelyek, annak ellenére, hogy önálló munkafolyamatként futottak, kapcsolódtak a Léo-programhoz.
- A Portál-programról még nem hallottam, Mademoiselle - szúrta közbe óvatosan Mokka, én pedig csak legyintettem.
- Sok mindenről maradtál le. De az adatbázisodban bent hagytam a Mr S-szel folytatott beszélgetésemet, ha visszanézed, tudni fogod, hogy miről van szó - haraptam bele egy csokoládés kekszbe, amiből Mokka egy egész tálcányit nyújtott oda nekem előzékenyen.
- És a karjával mi történt, Mademoiselle? - kérdezte a számítógép, miközben komótosan visszabandukoltam Papillon-hoz, és levetettem magam a székbe egy pohár kávéval a kezemben.
- Ne foglalkozz vele - rántottam meg a vállam. - Valószínűleg semmi, csak zavart a munkában, hogy állandóan remeg - kortyoltam bele a forró italba, és miközben Mokka mintha valami olyasmiről beszélt volna, hogy megvizsgálta az agyam, a kezem és a szívem állapotát, és nem éppen biztató eredményeket talált, beindítottam egy videójátékot, és ellenőriztem, Grigorij online van-e.
Online volt. Elégedetten elvigyorodtam, és ráírtam, hogy készen áll-e arra, hogy ismét alaposan a földbe döngöljem.
- ... így azt javaslom, hogy kérjen orvosi segítséget, mert az eredményei és az életvitele alapján két hét...
- Igen, persze - válaszoltam szórakozottan, nem is tudtam, hogy mire, majd kértem egy Aszpirint, mert a fejem elkezdett olyan iszonyatosan fájni, hogy csillagokat láttam, és erősen rá kellett harapnom az alsó ajkamra, hogy ne sikítsak fel a fájdalomtól.
Valószínű, hogy az elmúlt egy hét megfeszített tempója most bosszulja meg magát. Összeszorított szemekkel lenyeltem vagy három tablettát, majd, miközben Grigorij írt, hogy bejelentkezik, és már indulhat is a futam, a további teendőkről tájékoztattam Mokkát.
- Holnap elkezdem a Portál-programot, a héten már többé-kevésbé felvázoltam az alapokat...
- Mademoiselle, holnap kezdődik a kviddicsbajnokság is - szólt közbe Mokka, mire egy pillanatra lefagytam, majd ingerülten megráztam a fejem.
- Elfelejtettem - sziszegtem dühösen, aztán mérgesen legyintettem. - De az rutinfeladat, a Portál-program pedig nem várhat, mert még a következő telihold előtt szeretnék betörni a Minisztériumba - szaladt ki a számon, és már csak későn kaptam észbe, hogy valami olyasmit mondtam ki, amit nem kellett volna.
- Hogy mit tervez tenni, Mademoiselle? - töltötte be Mokka enyhén ijedt hangja a szobát.
- Semmit - dünnyögtem morcosan, majd igyekeztem elterelni a témát. - A Projekt-program után elkezdem a Virtuális Valóságot, közben pedig... - itt megakadtam a mondanivalómban, de aztán egy gyors torokköszörülés után folytattam a megkezdett mondatot. - majd felolvasod nekem a tankönyveket, mert hamarosan RAVASZ - hadartam el a maradék információt, szinte elharapva a szavakat, majd zavartan felkaptam a fülhallgatómat, és a fülemre húztam. - Zenét kérek, és most vagy hat óráig ne zavarj - vettem a kezembe a kontrollerem, és azzal egy időben, hogy Freddie Mercury hangja betöltötte a hallójárataimat, a piros versenyautó elstartolt a pályán.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 9:36 pm

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy sikerült elaludnia, ám mielőtt még én is ellazultam volna, hirtelen halálos félelem tört rám, és kipattantak a szemeim. Ha most ismét rémálmaim lesznek, lehet, hogy még bántani is fogom Léo-t, miközben alakot váltok. Nyeltem egy hatalmasat, és még az is megfordult a fejemben, hogy visszabújok a szekrénybe. De nem tehettem meg, hiszen megígértem Léo-nak, hogy én is aludni fogok. Így visszafojtott lélegzettel megkerestem a fiú ujjait, és a kisujját megszorítva lehunytam a szemem, bízva abban, hogy a fiú közelsége ismét segíteni fog; hiszen egyszer már segített, és akkor nagyon jól aludtam. A szívem a torkomban dobogott, de mielőtt még véglegesen álomba merültem volna, magamban hálát adtam a Mindenségnek Léo-ért.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 9:25 pm

- Köszönöm - motyogtam és, bár kicsit nehezen találtam el oda, de összeborzoltam a haját, majd pár másodpercen belül már mély álomba zuhantam.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 9:22 pm

- Persze, hogy maradok - mosolyogtam megnyugtatóan Léo-ra, és megpaskoltam a párnámat, hogy kicsit kényelmesebb legyen.
Még három pohár vizet Léo-ba diktáltam, majd megvártam, amíg fekvő helyzetbe helyezkedik, és én is bebújtam a paplan alá, a fiú felé fordulva. Így, hogy vízszintesen feküdtem a matracon, egy pillanat alatt végigsöpört rajtam az elmúlt pár hónap összes kialvatlan napja által okozott fáradtság, ami egészen eddig fel sem tűnt, de nyitva tartottam a szemem, és éberen figyeltem, hogy Léo valóban elalszik-e.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 9:05 pm

- Köszönöm - szinte rögtön el is fogyott a víz. Észre sem vettem, hogy szomjas lennék, mégis nagyon jól esett a hűvös folyadék. - Nem tudom, lehet. De akkor maradsz?
Így, hogy félig-meddig feküdtem, egyre álmosabb lettem, s talán mégiscsak el tudtam volna aludni.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 6:21 pm

- Ígérem - huppantam le mosolyogva a másik matracra, demonstrálva, hogy eleget is teszek az ígéretnek, és meglepődtem, milyen puha.
Nem most szerettem volna megemlíteni, hogy amikor megérkezésemkor megkaptam McGalagonytól, a szekrénybe suvasztottam be, és azon ritka alkalmakkor, amikor huzamosabb időt aludtam át, és nem keltettek fel a rémálmok, akkor is a székemben aludtam.
A szekrényből előhívtam egy tiszta üvegpoharat, a pálcám segítségével megtöltöttem vízzel, és Léo kezébe nyomtam.
- Biztos nem tudnál most aludni? - néztem végig a fiún kutató tekintettel.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 6:10 pm

- Ha ragaszkodsz hozzá - egyeztem bele végül és odamásztam az egyik matracra. - De csak akkor, ha megígéred, hogy Te is alszol és nem maradsz ébren megint nagyon sokáig.
Kiskutyaszemekkel néztem föl Lizre, aki innen lentről magasnak nézett ki.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 6:06 pm

Léo után futottam, és megragadtam a kezét.
- Léo, nem hiszem, hogy jobban vagy, és ha erre a folyosón jössz rá, akkor össze fogod törni magad - kerestem a tekintetét. - És nézd, nem fogod elvenni a fekhelyemet, mert két matracom van. Látod, már meg is ágyaztam - mutattam a sarokra, ahová az elmúlt pár pillanatban három pálcamozdulat segítségével összehoztam egy egész ágyat.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 5:55 pm

- Nem, dehogyis - mosolyogtam rá hálásan. - Kedves tőled, de nem veszem el a fekhelyedet. Neked is szükséged van alvásra.
Feltápászkodtam. Vetettem egy pillantást a táskámra és a zacskókra, amiket át kellett volna vinni a klubba, de úgy döntöttem, hogy ráér holnap.
- Amúgy is, mostmár jobban érzem magam - hazudtam, hátha akkor igazzá válik. Liz kérdései keringtek bennem. - Köszönöm szépen. Szerintem megyek.
Elindultam az ajtó felé és magam is meglepődtem, milyen egyszerűen ment.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 5:47 pm

Az eddig is feltűnt, hogy Léo nem éppen a legjobb állapotban van, de ezt betudtam a szívzűröknek, és így ennél nagyobb jelentőséget nem is tulajdonítottam neki. Most azonban már határozottan ki-kikapcsolt, és a tekintete is kezdett egyre zavarosabb lenni.
- Nem hiszem, hogy ezt nekem kéne megmondanom - ráztam meg a fejem, és éreztem, hogy felgyorsul a szívverésem. - Kinél érzed azt, hogy jobban megért Téged? Kivel érzed magad jobban biztonságban? Kivel tudnád elképzelni, hogy leéled az egész életed? Szerintem ha ezekre a kérdésekre tudsz választ adni, abból biztosan kiderül - mosolyogtam Léo-ra megnyugtatóan, miközben minden rezdülését figyeltem. - Szeretnél ma itt aludni? Van matracom meg ágyneműm, és bekapcsolom a központi fűtést is - intettem a pálcámmal a sarok felé, és a szoba hőmérséklete elkezdett emelkedni, ahogy a falak ontani kezdték magukból a hőt.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 5:35 pm

- Nem hiszem, hogy tudnék aludni - feleltem elszakítva a tekintetemet a falról. - Vagy, hogy könnyen eltalálnék az ágyamhoz, ha már itt tartunk. Ez nem az első üvegem volt az utóbbi pár órában, tudod. Megvárom, amíg a többiek elalszanak. Meg amúgy sem szeretnélek itt hagyni...
(A belső időm szerint) egy pillanatig nem szólaltam meg, majd Lizre néztem.
- Ana vagy Shiko?
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 5:32 pm

Féloldalas mosollyal megráztam a fejem, majd forgolódva egy óra után néztem.
- Nem mintha el szeretnélek küldeni, de nincs már kicsit késő? Hosszú napod volt - mosolyogtam Léo-ra.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 5:26 pm

- Már hiányzik az a vén kávéfőző - néztem a távolba nosztalgikusan. - De amint visszatért, a tesód már be is tud számolni, hogy merre lábatlankodott az új lábaival.
Nem tudtam eldönteni, hogy a foltok a falon mozogtak vagy képzelődtem. Ha már itt tartunk, abban sem voltam biztos, hogy léteznek-e egyáltalán.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 5:22 pm

- Befejezem Mokka kibővítését - intettem a szekrény felé. - Hétfőn reggel nyolckor ismét munkába áll, hogy levezényelhesse a kviddicsbajnokságot, illetve a harmadik próbát. Már majdnem készen áll - szopogattam a nyalókát. - Bastien-nel Mokka kikapcsolása óta nem beszéltem, de még előtte küldtem Neki új lábakat, remélem, működni fognak - kaptam félre a tekintetem, és a szívem ismét elkezdett össze-vissza kalapálni, hiszen még mindig furcsa volt, hogy valakivel az öcsémről beszélgetek.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 5:16 pm

- További tervek a hétvégére? - vettem újból teljesen figyelmen kívül azt, amit mondott. - Öcséd hogy van? Beszéltetek mostanában?
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 5:15 pm

- De, pontosan úgy működik, hogy én gyorsabban elérem a Mágiaügyi Minisztert és az igazgatónőtöket is, így le tudok tagadni mindent, ha jól sikerült, és fel tudok vállalni mindent, ha rosszul - kacsintottam Léo-ra vidoran.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 5:11 pm

- Ez nem így működik - elnevettem magam, majd kiürítettem a tartalmát az üvegnek. - Nagyon nem. Ha jól sikerül, közös munka, ha rosszul, az enyém. Nem szállok vitába.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 5:09 pm

- Nem gondolkodtam még rajta. De annyira nem is érdekel - vontam meg a vállam. - A Tusa pedig, ha különösen jól sikerül, akkor az teljes egészében a Te érdemed, és sem nekem, sem Mokkának semmi közöm hozzá, ha viszont az egész összeomlik, akkor pedig az egészet én csináltam, és Neked semmi közöd az egészhez, rendben? - kaptam be egy nyalókát.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 5:02 pm

- De egy új kezdetet hoz - próbáltam a szebb oldalát nézni a búcsúnak. - És a legtöbben ugyanoda megyünk tovább. Tényleg, gondolkoztál azon, hogy hova mész? Mondjuk még ráér, mert amint megtudja a világ, hogy Te voltál emögött, akkor bármi közül választhatsz.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 4:59 pm

- Akkor tényleg nehéz lesz az év vége - biccentettem, bár az én részemről a búcsú sem a Roxforttól, sem az évfolyamtársaimtól nem lesz olyan tragikus, hiszen egyiküket sem ismertem igazán.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 4:52 pm

- Különösen a másik három ház szokott a Mardekár ellen szólni, de már enyhültek a dolgok az évek során, szóval nem olyan rossz. És igen, kicsit olyan, mintha egy új családot kapnánk. Mégiscsak együtt növünk fel vagy mi.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Szomb. Feb. 17, 2018 4:50 pm

- Gondolom, nem ritka a klikkedés meg a házak közötti rivalizálás - bólogattam megértően. - De tartozni valahová sem lehet egy rossz érzés - kaptam el a tekintetem, miközben felidéződött bennem a Hugrabugos fiú, akinek Léo a húgaként mutatott be, és ismét melegség öntött el.
Bastien balesete óta már nem éreztem többé, hogy a családomhoz tartozom, hogy van hozzá jogom, és egy láthatatlan fal feszült közöttünk, ami elválasztott engem tőlük. Nagyon sokáig éreztem úgy, hogy nem tartozom sehová, hogy nem igazán tartok semerre, de aztán Léo-val mindez megváltozott. Eleinte még magamnak sem akartam beismerni, de aztán vérfarkassá változott, megismerte az egyik legsötétebb oldalamat, és még utána nem dobott el, illetve egy teliholdat is átvészeltünk együtt. Most pedig, hogy megtudtam, a húgaként mutatott be, úgy éreztem, végre-valahára tartozom valakihez. A legismeretlenebb, legújabb és legfantasztikusabb érzés volt a világon.
avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 18
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Léonard Harman on Szomb. Feb. 17, 2018 4:32 pm

- Megvan a maga varázsa - vontam meg a vállamat és újabb kortyot küldtem le a torkomon. Percről percre visszatompította a gondolataimat. Ez ma már a negyedik üveg volt. - De néha azért tud problémákat okozni még most is.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tantermek

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 21 oldal 1, 2, 3 ... 11 ... 21  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.