Alex Chekov

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Alex Chekov

Témanyitás by Alex Chekov on Szomb. Jún. 10, 2017 10:37 pm

Helló, a nevem Alex Jegorovics Chekov, 17 éves vagyok és a Szent Katrin Orosz Mágusiskolából jöttem, ahol hetedéves vagyok. Az iskolám Fejlesztők táborába tartozom.  


Családom
Családomnak nem igazán neveznék senkit, ugyanis édesanyám féléves koromban elhagyott, így attól kezdve Oroszország egyik legzordabb nevelőotthonában tengettem gyerekkorom hosszú-hosszú éveit. Anyám egész konkrétan szülővárosom vasútállomásán hagyott, mikor politikai okokból sürgősen el kellett hagynia az országot. Itt talált rám valaki, aki értesítette az árvaház vezetőjét.

Múltam, előtörténetem:
Az árvaház előtti életemről semmi, de semmi emlékem, így a szüleimről is minden információt homály fed. Mióta az eszemet tudtam, bizonytalanságban, egyfajta nyomasztó veszélyben éreztem magam kicsiként, de ez később sem sokat halványult. A nevelőotthon nagy kapacitással működött, így a nevelőknek alig volt idejük a növendékekre külön-külön személyes időt szánni, így valójában sosem kaptam megkülönböztetett figyelmet és valódi szeretetet. Vézna, beteges kiskölyök voltam, akin minden örökbefogadási tervvel érkező felnőtt szeme átsiklott.
Próbálkoztam kapcsolatokat teremteni, másokat figyelve tanultam ezt-azt, de valahogy mindig hadilábon álltam a barátkozással. A nálam erőssebb és nagyobb szájúak érvényesültek folyton, és engem vagy tudomásul sem vettek, vagy kihasználtak és csesztetések célpontjává váltam. Olykor hozzámcsapódott viszonylag hosszabb időre-egy két cimbora, talán nekik köszönhetem, hogy nem lettem lelkileg teljesen nyomorék. Hatalmas szerencsém, hogy saját szobám volt, az én kis birodalmam, (ami egyébként minden más, normális körülmények között nevelkedő gyerek számára egy sivár pusztulatnak tűnne) ahova visszavonulhattam, és amit megtölthettem a fantáziámmal.
Öt-hat éves korom körül valami fura nevű szívbetegséget diagnosztizáltak nálam. Ekkor terelődött több figyelem szerény személyemre, de ez leginkább csak megszámolhatatlan mennyiségű orvosi vizsgálatban nyilvánult meg. A nevelőkben lassan realizálódott, hogy nemcsak testileg vagyok beteg, hanem lelkileg is túl érzékeny, hiszen alig tűrtem meg a változásokat körülöttem.
2006-ban megjelent egy jól öltözött, határozott kiállású idős hölgy, aki magához vett, mondván, hogy saját otthonában, egy idősebb lánya mellett kíván felnevelni. Mindent annak rendje és módjeaszerint elintézett az árvaházzal, én meg úgy éreztem, ezek az utolsó óráim, és rám szakad  ez az egész ócska állami épület.
Legnagyobb meglepetésemre egy csodaszép kastélyba kerültem, ahol szintén velem egykorú gyerekek éltek, de lényegesen kevesebben, mint az előző helyemen. Ez volt a Kiskorú Árva Mágusok Átmeneti Iskolai Felkészítője.
Ekkor tudtam meg életem legmeredekebb hazugságát, miszerint varázserővel rendelkezem. Eleinte jót mulattam azon, hogy minden felnőtt teljesen komoly képpel bizonygatja ezt nekem, mígnem a testem úgy döntött, hogy itt, már valóban biztonságos körülmények között, igenis megmutatja különleges erejét.
Itt találkoztam életemben először hihetetlenül kedves boszorkányokkal és varázslókkal, akik szép fokozatosan bevezettek mindenbe, ami a varázsvilággal kapcsolatos. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a mágiának köszönhetem, hogy nem golyóztam be teljesen az árvaházban, és egyáltalán tudok beszélni és koromnak megfelelőek az agyi képességeim. Megtanultam írni és olvasni, és még sok minden mást, amiről lemaradtam. Itt szereztem először igaz barátokat, akik hasonlóak voltak hozzám, és akikkel megértettük egymást.
Tízéves koromban felvételt nyertem a Szent Katrin Orosz Mágusiskolába. Mint kiderült, a Sors jó ésszel áldott meg, így határozottan jó, sőt, olykor a legjobb tanulónak számítottam az évfolyamon. Megmaradtam ugyan  csodabogárnak, de összességében szeretet vett körül, ami rengeteget segített abban, hogy halványuljon az érzékenységem és határozatlanságomon.


Kifejtett részlet: (opcionális)
(Coming soon)


Kinézet:
Nyurga, inkább vézna alkatomat a 183 centis magasságomnak és a meglehetősen hosszú lábaimnak köszönhetem. Régebben sokat szekáltak, hogy elmehetnék modellnek, de azt hittem, hogy csak viccelnek. Mostanára viszont szép lassan kezdem belátni, hogy nem is nézek ki olyan rosszul, de a pózolás messze áll a természetemtől.
Hajam mogyoróbarna, természeténél fogva hullámos, olykor göndör. Nem szoktam vele foglalkozni, általában úgy áll, ahogy felkeltem vele az ágyból. Arcberendezésem nem mondható valami tökéletesen esztétikusnak, inkább érdekesnek. Nagy, barna szemeimből nyitottság olvasható le általában.

Jellemem, speciális képességeim:
Szerencsére nem váltam teljesen antiszociálissá, mindig is úgy éreztem, hogy mindenki megérdemel egy többedik esélyt, csak a kezdet nehéz. Viszont ha valakit nyugodt körülmények között megismerek, és szimpatikusnak ítélek, nagyon tudok ragaszkodni hozzá, és szívvel-lélekkel átérzem minden problémáját. Olykor hajlamos vagyok elbújni a világ elől és lelkileg összezuhanni, ha realizálom, hogy mennyire nincs senkim, akihez rokoni kötelék fűz, aki példát mutathatna nekem, és otthonom sem volt soha.
A szívbetegségem sem segített sokat a helyzeten, bár a kezelés utolsó részét a Szent Mungóban végezték, ami összességében pozitív benyomást keltett a mágusok egészségellátásáról. Ekkor kezdtem el érdeklődni ezen téma iránt, és határoztam el, hogy varázsnyavalyák elleni szereket szeretnék majd kutatni. Ez nagy motivációt jelentett, illetve jelent most is tanulmányaim során.
A Szent Katrin számomra egy ideális iskola, hiszen a természethez közel érzem magam, a faházas elszállásolásnak hála, van privátszférám, de mégis közel vannak a számomra fontos emberek, akikkel együtt megtanultunk önállósodni az itt töltött eddigi 6 év alatt.
Jellemzően érdeklődő vagyok minden iránt, így szívesen ismerkedem, de sokszor félek megtenni az első lépést. Barátkozás, illetve beszélgetés közben gyakran érzem azt az űrt magamban, ami a családom teljes hiánya miatt van. Előfordul, hogy határozatlan vagyok, és inkább kerülöm a kockázatokat és veszélyeket, mint hogy belevágjak valami ismeretlenbe. Ha van egy kis szabad időm, szívesen kószálok a természetben, gyakran rámtör egy ilyen mászkálós-sétálgatós kényszer, ami valószínű a felesleges energiáim miatt van.
Kiváló tanulmányi eredményeim és gyakorlott pálcahasználatom miatt engem sorsoltak ki a Trimágus Tusára, két másik évfolyamtársammal együtt, akik közül egyiküket nagyon jól ismerek, másikukat kevésbé. Mire ideérkeztem a Roxfortba, már megszoktam a Tusa gondolatát, habár korábban okozott jópár stresszes napot és álmatlan éjszakát. Tanáraim biztatására azonban megpróbálok túllépni a saját magam által állított korlátokon és olyan dolgokat kihozni magamból, amikre eddig nem gondoltam, hogy képes lennék…


Kedvenceim, hobbijaim, barátaim:
Eddig ugyan nem említettem, de itt az ideje, hogy eláruljam: egész jó az énekhangom, és mikor a Kiskorú Árva Mágusok Átmeneti Iskolai Felkészítőjébe bekerültem, egy énektanárnő rendszeresen foglalkozott velem és segített fejlődni. Viszont csak akkor szoktam énekelgetni, ha nem hallja senki, pedig tudom, hogy nem szükséges rejtegetnem magam. Egy-két hangszerhez is értek, mint például a zongorához és a gitárhoz.
Ételek, italok terén nem vagyok válogatós, az is lehet, hogy sosem ettem még igazán finomat, hiszen a sokat emlegetett “jó házi kosztból” még sosem volt részem.
Legjobb barátonként pedig Pável Raiszját mondanám, akivel egy házban lakunk a Fejlesztők táborában. Sok mindenben különbözünk, épp ezért kiváló kiegészítői vagyunk egymásnak. Szoros barátságunk már 6 éve tart, de mellette még elég sok más emberrel is jóban vagyok.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.