Miyazano Natsuko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Miyazano Natsuko

Témanyitás by Miyazano Natsuko on Kedd Jún. 13, 2017 7:43 pm

Helló, a nevem MIYAZANO NATSUKO, 17 éves vagyok és a MAHOUTOKORO VARÁZSLÓISKOLÁból jöttem, ahol HETEDÉVES vagyok.


Becenév: Natsu, Nana-chan
Születési hely: Aya, Miyazaki, Japán
Születési idő: 2000. június 10.
Állatom: tanuki (Yuuta)

Családom
Jelen pillanatban az egyetlen, akit családtagomnak nevezhetek az Yuuta, a tanukim, akire még mindig várok, hogy átváltozzon emberré, és a legeslegjobb barátom legyen ezen a világon. Azonban réges régen én is emberi szerelem gyümölcseként fogantam, és volt, hogy nem elvarázsolt emberekből álló család vett körül. Édesapám hangszerkészítő volt Japán egyik eldugott kis falucskájában, ahol később én is születtem. Az ő boltjában nőttem fel, így csaknem születésem pillanatától körülvett a zene, a mese, és az ősi regék, babonák, mítoszok világa. A papa kedélyes ember volt, mosolygós, csillogó szemű és kedves, mély, brummogó mackó-hangján mesélt nekem mítoszokat, babonákat, ősi regéket, de mindezt olyan komolyan fénylő tekintettel, és olyan hatásosan volt képes tenni, hogy abban a teljes meggyőződésben nőttem fel, hogy ezek a regék mind igazak. Ugyanolyan hihetetlenül babonás lettem, mint ő – és ez cseppet sem zavar. Életem első hét évében ő volt mellettem, egészen addig, amíg fel nem vettek a Mahoutokoro-ba. Akkor aztán, rejtélyes módon éppen az első iskolai napomon, csendesen elvitte a szívinfarktus. Holtteste mellett, amit az iskolából hazatérve én találtam meg, egy félkész hegedűt leltem – azóta próbálom befejezni félbemaradt művét, hogy aztán eljátszhassam körülöttem örvénylő lelkének hangszerének legszebb dallamait. Papa mugli volt, mások szemében egyszerű és közönséges hangszerkészítő, az én szememben azonban varázsló. Varázsló, aki hatalmas ujjaival gyöngéd dallamokat csal elő karcsú hangszerekből, és aki életre kelti a kitsunék, szamurájok, vad, régi regék hőseit. Csendes, kedves, édes varázsló. Édesanyám azonban valódi varázsképességekkel rendelkezett, aranyvérű boszorkány volt. Mindenben ellentéte az édesapámnak – hihetetlenül magas szinten kviddicsezett, többszörös Kvddics Világkupa-győztes, valamint a világ leghíresebb kviddicscsapatának hajtója, egyben vezetője volt. Hangos, nagyszájú, folyamatosan pörgő, szeszélyes nő volt. Ha apám volt a víz, ő a tűz. Tökéletesen kiegészítették egymást, akár a yin és a yang. Szerették is egymást, ó, igen, nagyon szerették. Ugyan anyukám nagyon sokat volt távol, mégis mindig hozott nekem ajándékokat, és amikor itthon volt, körbevett szeretetével, így nem szenvedtem hiányt az anyai gondoskodásból sem. Hét éves koromban, apám halálával azonban mindez múlni látszott. Anyukám teljesen összetört, és ugyan próbálta tartani magát, de a fiatalabb versenyzők már rendre lehagyták őt a nemzetközi kviddics-ranglétrán. Kilenc éves koromban aztán mellrákkal diagnosztizálták, amelybe tizenegy éves koromban, hosszú szenvedés után bele is halt. Az ő utolsó ajándéka három kis gömb alakú csengettyű volt, amelyeket a hajamba fonva viselek. Érzem, hogy az ő hangjuk csilingel bennük.

Múltam, előtörténetem:
Már születésemkor is sok gondot okoztam szüleimnek. Koraszülöttként jöttem világra, ráadásul egy gyógyíthatatlan betegséggel: a hasnyálmirigyemben nem fejlődtek ki a Langerhans-szigetek, így 1-es típusú cukorbetegként születtem meg, amely problémát egyelőre még a varázslat eszközeivel sem képesek megoldani, így önmagamnak beadott inzulin-injekciókra szorulok nap mint nap. Boszorkány-létem azonban mégis valamit javított a helyzetemen – annyira gyorsan nem megy le és fel a cukrom, mint az átlagos mugliknak, így például majdhogynem gond nélkül vagyok képes a sportolásra is. Életem első hét évében, amíg édesapám mesekertjében éltem, a lehető legtöbb hangszeren megtanultam játszani, de a kedvencem mindig is a hegedű volt – össze sem tudom számolni, hány van még mindig meg otthon, de legalább egy csaknem mindig van nálam. Hét éves koromban, amikor elkezdtem a Mahoutokoro-ba járni, felfedezték a kviddics iránti különleges fogékonyságomat és tehetségemet. Mind tanulmányaimban, mind ebben a sportban kényszeresen igyekeztem a lehető legjobb formámat nyújtani – egyrészt úgy éreztem, tartozom ennyivel a papának, másrészt pedig otthon kezdtek rosszabbra fordulni a dolgok. Anyukám egyedül maradt, és egyre többet volt otthon – elvesztette a reményét, és az életkedvét, a kviddics ragyogó csillaga elkezdett kihunyni, és a szakés üveg is egyre többször fordult meg az asztalon. Édesapám hangszereinek eladásából kezdtük tengetni életünket napról napra, de a helyzet akkor vett vészesen rossz irányt, amikor anyukámat diagnosztizálták a rákkal. Onnantól fogva végleg megkeseredett. Amikor berúgott, rendszeresen vert, azt üvöltözve, hogy énmiattam tört derékba a kviddics-pályafutása, és hogy én vagyok az oka az életében történt minden veszteségnek. Némán és mosolyogva tűrtem, minden alkalom előtt és után háromszor megpördülve a sarkamon, mert a legendák szerint így nem fáj annyira a verés. Attól fogva gyűlölte azt is, hogy cukorbeteg vagyok, és így talán soha nem lehetek világhírű kviddicsjátékos, mint amilyen ő volt, de gyűlölte azt is, amikor olykor úgy látszott, túlszárnyalom őt tehetségemmel. Egy józanabb pillanatában beíratott egy karate-dojóba, ahol az önvédelem alapjaival, és az ősi harcművészetekkel ismerkedtem, de rövid idő múlva kivett onnan is. Nem haragszom rá, szívemben csakis végtelen szeretet és hálát érzek és éreztem iránta mindig. Tudom, hogy a betegség mennyire megkeseríti az embert – tudom, hiszen én is halálos beteg vagyok. Engem is csak a papa babonái és meséi mentettek meg. Utolsó napjaiban végül mama is rájött erre. Az utolsó két hétben sokat voltunk együtt, bár már szinte teljesen legyengült. Beszélgettünk, játszottunk, és bocsánatot kért mindenért, amit velem tett. Mielőtt végleg elment volna, rám hagyta a három kis csengettyűcskét. Másnap utaztam először a Mahoutokoro-ba bentlakásos tanulóként. Már elsőévesként beválogattak az iskolai kviddicsválogatottba hajtónak, és csakúgy, ahogy eddig, tanulmányaimban is évfolyamelső voltam. Amikor nem tanultam vagy edzettem, zenéltem vagy Yuutával tettünk hosszú sétákat a környéken. Talárom az utolsó évre elérte az áhított aranysárga színt, így én is megkaptam a lehetőséget, hogy a Roxfortba utazva, esetlegesen a megújult Trimágus Tusa egy japán bajnokaként szállhatok harcba.


Kifejtett részlet: (opcionális)
(coming soon)

Kinézet:
Barna, szinte fekete bogárszemem, és rövid, vállig érő világosbarna hajam van, amely szív alakú arcomat keretezi. Első pár hajtincsembe fontam a három kis csengőt, de szinte mindig viselek még valami színes kiegészítőt a hajamban – segít elüldözni a buylokat. Hatalmas, nyuszi alakú csatokkal, vagy éppen szivárványszínű hajpántokkal díszítem a hajamat. Szinte mindig viselem az arany taláromat, mivel hatalmas büszkeség számomra, csakúgy, mint a kviddicstalárom, amit szintén gyakran hordok. Yuuta szinte mindig valahol a ruhámban bujkál, hirtelen előbukkanva gyakran ijeszt rá emberekre. Virágos, halványrózsaszín válltáskám elmaradhatatlan tartozékom, hiszen mindig van nálam egy kis cukor vagy csoki, illetve a cukorbetegségemmel járó összes eszközöm.

Jellemem, speciális képességeim:
Mosolygós, jószívű, kedves és a legtöbb ember szerint hatalmas bolond vagyok. Mindent szó szerint veszek, és el is hiszem, amit hallok, legyen az mások szerint akár a legnagyobb képtelenség. Ezenkívül elképesztően babonás vagyok, szinte minden helyzetre van egy bevett szokásom, amit alkalmazni tudok, hogy ezzel megelőzzek valami végzetes eseményt. Különösen jól bánok mind a pálcával, mind a seprűvel.

Kedvenceim, hobbijaim, barátaim:
A tradicionális japán konyha minden ételkülönlegességét imádom, és bolondulok a halételekért. Szabadidőmben zenélek, tanulok, kviddicsezem vagy harcművészeteket gyakorlok – szeretem az életem minden percét kihasználni, de azért természetesen jut időm a Yuutával való játékra is. Barátaim nemigen vannak – a kviddicscsapat tagjaival ugyan viszonylag jóban vagyok, de gyakran igyekeznek velem érdekbarátságokat is kötni édesanyám hírneve miatt. De persze gyorsan meg szokták gondolni magukat, miután két szót beszéltek velem, és nemes egyszerűséggel bolondnak minősítenek babonáim miatt. Szóval, főleg furcsaságaim és fura szokásaim miatt nem szívesen barátkoznak velem a diákok, vagy vannak, akik egyszerűen csak irigyek rám. Mindezzel együtt azonban kíváncsian várom, hogy megismerkedjek más népek szokásival és babonáival, és kicsit kívül kerüljek a szigetországon.

avatar
Miyazano Natsuko
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Mahoutokoro Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Miyazano Natsuko

Témanyitás by Admin on Kedd Jún. 13, 2017 8:59 pm

Elfogadva!
Nagyon klassz és különleges karaktert ismerhettem meg Myiazanoban és biztos vagyok benne, hogy nagyszerű szereplője lesz a Trimágus tusának!
avatar
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2017. Jun. 08.

Felhasználó profiljának megtekintése http://ujtrimagustusa.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.