Matt Hunter

MATTHEW HUNTER
Jelenlegi kor: 23  (5 évvel járunk az Ilvermorny után)
(Elvégzett) iskola: Ilvermorny Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola
Elvégzett vizsgák, eredmények: RAVASZ (átlag: 4,75)
Választott tanirány/karrier: Ausztráliai Nemzeti Gyógyítói Egyetem (ANGE)
Jelenlegi munkahely/tanintézet: ANGE főgyógyítói szak, rezidens az Ausztrál Állami Varázskórházban
Családi állapot: kapcsolatban (Abigail Fox)
Lakhely: Ausztrália, Melbourne, Gingko Str. 38.

Mi történt az utolsó bemutatkozás óta:
Matt szilárdan megmaradt annál az elhatározásánál, hogy gyógyító lesz. A Tusa során számtalan olyan helyzet adódott, ami arra szolgált, hogy ez megkérdőjeleződjön benne, de makacsul ragaszkodott ehhez. A kisebb -nagyobb összeveszések, lelki válságok tovább erősítették különleges és értékes barátságukat Anthony Lewissal. A Shadow Party végig nagy prioritást élvezett az utolsó, zsúfolt tanév alatt, és meggyőződésük, hogy felnőttként is egy aktívak maradnak. Már szinte kisiskolás (legalábbis tizennégy éves) koruk óta összetartja őket az együttes Anthonyval, Luke-al és Timmel, akik évfolyamtársai voltak az Ilvermornyban. Bár sokszor zötyögősen ugyan, de össze-összehoznak egy közös zenélést, és eltökélt céljuk, hogyha mindegyiküknek rendeződik és állandósodik az élete, feltétlenül folytatják a bandaként működést, esetleg lemezkiadást, koncertezést.
Sajnos a gyógyítói hivatás elsajátítása hírhedten nehéz, időigényes és türelmet próbáló feladat, ám egyelőre sikeresen veszi az akadályokat. A tanulás mellett mindig vállalt munkát is, az aktuális tudásszintjének megfelelően. Szenvedélyesen kereste a fejlődési, további tanulási lehetőségeket a varázskórházban, és kiváló kapcsolatokat épített a szakma nagyjaival ezalatt. Hála ennek, illetve Abigail odaadó szörfoktatói munkájának, pár év után megtehették, hogy egy kicsi, ámde otthonos, a lány által tervezett családi házacskába költözzenek az óceán partján. Párja továbbra is megmaradt a szörf-tanfolyamok lebonyolításánál, és egy jó hírű, népszerű vállalkozás kerekedett az ötletből. Így más saját stéggel, épületekkel és rengeteg magas minőségű szörfdeszkával rendelkeznek.
Az egyetem ötödik évében úgy döntöttek, hogy bevállalják első gyermeküket, mivel már nagyon vágytak a kis család bővítésére. Ekkor született meg Ruby, aki jelenleg fél éves, és Abigail gondoskodó kezei között cseperedik, amíg édesapja kitartóan folytatja a tanulást és a dolgozást. Ezen nehezítő körülmények ellenére mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb időt vele tölthesse, és céljai elérésében hatalmas motivációt jelent kislánya. Természetesen tervezik a család hivatalos összekovácsolását is egy esküvő képében, amint véget ér az egyetem.

Összefoglaló (személyiség)
Önzetlensége, és ösztönös segítőkészsége változatlan maradt. Volt egy-két incidens, ami megtanította arra, hogy nem feltétlenül jó, ha mindig mások aktuális igényeit helyezi a sajátjai elé, például a Tusa első próbája során, mikor a saját sebesülései is nehezítették a továbbjutást, de a lelkiismerete nem engedte egyszerűen csak elhaladni más, bajba került versenyzők mellett. Magabiztossága jelentősen fejlődött, hála a közös zenélésnek, és a Tusa során elért sikereknek. Olykor hajlamos túl sok és túl fontos feladatot összezsúfolni az életébe, de hála párja támogatásának, talán minden rendeződni fog idővel, és kevésbé stresszes hétköznapokat teremthet magának a kis család.

Becenév: Matt, néha Mateo
Születési hely: Los Angeles, U.S.
Születési idő: 1999. 11. 01.
Állatom: egy Bazsalikom névre hallgató, vörös cica



Családom
Los Angeles egy nem éppen gazdag, külvárosi részébe születtem, egy végtelenül monoton, apró sorházak ismétlődéséből álló pokoli unalomrengetegbe. Édesanyám boszorkány, és az amerikai mágiasajtónál dolgozik, újságíróként. Apám mugli, kertészkedéssel és más, alkalmi, kétkezi munkákkal keres pénzt. Az ezermesterséghez igen jól ért, de magasabb iskolai végzettsége nincs. Családomra eléggé jellemző a vallásosság, de engem sosem tudak ennek a világnak a bűvkörébe csábítani. Ellenben a nálam hat évvel idősebb bátyám, Mark valamiért képes volt arra, hogy a papi hivatást válassza, és ezzel gyakorlatilag teljesen elszakadt tőlünk.
Azért azt fontos tisztázni, hogy Mark kvibli, azaz a varázserő lekisebb jelét sem mutatta élete során. Eleinte rettenetesen féltem, hogy hogyan fog reagálni arra, hogy bennem megjelent a mágusvér első bizonyítéka, úgy nyolc éves korom táján. Nem nevezném ideális testvérkapcsolatnak a miénket, mert valahogy mindig is különböztünk, minden téren. Kinézetre, jellemre és érdeklődésre is. Szerencsére nem okozott különösebb drámát végül életem nagy fordulata, ahogy az Ilvermornyba hívó felvételi levél sem. Azt kellett tapasztalnom, hogy ahogy szüleim idősödtek, egyre fásultabbak lettek, és kezdték feladni a reményt velem kapcsolatba. Elvégre egy mágusiskolába járok, ráadásul a világ legkevésbé elit képzőjébe, (Anya roxfortos volt, így a családunknak semmi köze nem volt az Ilvermornyhoz) és fogalmuk sincs, mire fogom vinni. Nekem viszont igenis volt fogalmam…
Mark volt a lelki támaszuk és egyetlen büszkeségük, hogy milyen szent és tiszteletreméltó hivatást választott. Ezzel szemben nekem esélyem se volt a büszkeségüket kivívni, de azért nem süllyedtem a “család feketebáránya” szintre sem, kaptam szeretetet és törődést, de azért éreztem, hogy mégsem vagyok a bátyámmal egyenlő.



Múltam, előtörténetem:
Szüleim szorgalmasan és fáradhatatlanul dolgoztak annak érdekében, hogy legalább a középosztály legalján maradjunk anyagiak terén. Ebben az állandó mókuskerékben segíthette őket a vallás, bár ezt nyíltan sosem vallották be. Sajnos nem voltak túl sokat otthon, így amíg kisebb voltam, kénytelenek voltak valami felügyeletet keresni nekem. Mivel bébiszitterre nem tellett, ezért valaki olyasvalakit kellett keríteniük, aki közel volt, ingyen elvállalt és megbízható. Így esett a választásuk a szomszéd öregúrra, aki nyugdíj mellett még mindig dolgozott, méghozzá magánpraxisban gyerekorvosként. Jól ismerte a családot, hiszen mindkettőnk, az én és a bátyám fejlődését ő kísérte figyelemmel születésünk óta. Gondolhatjátok, ez a világ legkínosabb szituációja, hogy egy szegény kisgyerekre a saját orvosa vigyáz. Nos, igen, de a kezdeti nyűgösködésem egy idő után alábbhagyott, és úrrá lett rajtam a kíváncsiság. Sok kellemes hozadéka lett a nála töltött délutánoknak, például az, hogy szépen, észrevétlenül egy csomó betegségre immunis lettem, és sok rendelésen csendes megfigyelőként részt véve, rengeteg dolgot szívott magába az agyam. Voltam asszisztens is, na meg jó példakép a rendelőbe érkező, nehezebben kezelhető gyerekek számára.
Ez idő alatt kialakulhatott bennem egy olyan érzékenység, hogy kívülről is ráláttam a különböző korosztályokra, így a sajátomra is és megtanultam, hogyan kell hozzáállni a különböző személyiségekhez és megközelíteni őket, különösen a gyerekeket. Annyira megszerettem Dr Benettnél időzni, hogy egészen az Ilvermornyba kerülésemig rendszeresen voltam nála, egy amolyan másod-nagypapa szerepét töltötte be az életemben.  
Az általános iskolában hamar kiderült, hogy jóval érettebb vagyok, mint a többiek. Ez mondjuk nem okozott különösebb örömet a szüleimnek, nem nagyon látták be, hogy ez mekkora érték, vagy hogy érték-e egyáltalán. A tanulmányi eredményeim terén is többet vártak, a készségtárgyakkal például ki lehetett kergetni a világból, de valójában a nyelvtannal és minden mással is, ami nem a természettel vagy a biológiával kapcsolatos volt. Bár a zenei hallásom nagyon is jó volt, az iskolai zenetanár valamiért legszívesebben kiátkozott volna. Ennek ellenére nem adtam fel, mivel már korán megtanítottak otthon a zene szeretetére, és több hangszeren is meglehetősen jól játszottam. Szabadidőmben feljesztgettem magam, külső segítség nélkül, és tíz-tizenegy éves koromban már a zene-és dalszövegszerzéssel is szívesen elbíbelődtem.


Kinézet:
A rokonoktól, ismerősöktől mindig is megkaptam, hogy milyen aranyos kis pofa vagyok, de ezt valahogy máig nem igazán látom be. Nem vagyok tudatában a kinézetem jelentősségével, de a barátaim szerint elég egy ártatlan banda-frontemberes mosoly zenélés közben, és máris megvettem az összes rajongó lányt. Más fiúkhoz képest alacsonyabb vagyok, de a nagyjából sportos alkatom megtartására természetesen figyelek. Dús, sötétbarna hajam egy jól bevált fazonban látható, vagy netán teljesen szétdúlt állapotban. Átható kék szemeimet és az arcvonásaimat főként apai ágról örököltem.



Kifejtett részlet: (opcionális)
(Matt tíz éves, nyári nap Dr Benettnél)
A rendelő a legbarátságosabb szobácska volt, ahol valaha is járt, és már csukott szemmel is eligazodott volna itt. Kellemes, aranyszínű sugárnyalábok világítottak a kissé széttaposott, de még mindig szemet gyönyörködtető perzsaszőnyegre. Az okkersárga falakon, főleg a doktor úr íróasztala környékén, számtalan fotó díszelgett a családjáról, a legtöbbön mosolygó gyerekekkel, az unokáiról. Matt, mint a gyakorlatilag fogadott unoka, észrevétlenül, de annál figyelmesebben pislogott a vizsgálóasztal és az idős férfi felé az íróasztal mellett terpeszkedő kanapéról. Ez elsősorban a kis betegeket kísérő szülők számára volt odakészítve. Az épp bent tartózkodó kisfiú apukája azonban inkább az ideges lábdobogással kísért ácsorgást választotta.
-Nyisd nagyra a szád, kérlek. -a doktor úr higgadtan állt az asztal előtt, kezében egy spatulával, hogy aztán belenézhessen a torkába, mihelyst a kérése teljesül. A kissrác, olyan hat év körül lhetett, teljesen megszeppenve, rémülten, hatalmasra tágult szemekkel meredt rá és kétségbeesetten rázta a fejét.
-Ugyan már, nem akarlak bántani. Nézd, Matt is meg tudja csinálni! -intett felé a spatulával, és ekkor már tudta, mi a dolga. Először is egy nagy vigyort küldött a kissé bizonytalan fiúcskának, majd hatalmasra tátotta a száját. Ennek hatására mintha feloldódott volna egy kicsit, és vonakodva engedelmeskedett. A rákövetkező pár perc leforgása alatt elég volt párszor hallania a gyerek jellegzetes hurutos köhögését, és már ő is biztosra megállapította a diagnózist, és büszkén kotyogta közbe receptírás közben a lehetséges gyógyszereket.


Jellem, speciális képességek:
Matt egy csupaszív és végtelenül odaadó fiú, aki ettől függetlenül tudja, hogyan kell élvezni az életet. Az Ilvermornyba való bekerülése sokat fejlesztett a magabiztosságán, de a már meglévő alaptulajdonságai, mint a segítőkészség, nyíltság és a kalandvágyás sokat segítettek abban, hogy kiváló barátokra leljen, akikkel bármilyen őrültségben benne van.
A gyógyítás, az empátia és másokon való önzetlen segítés a vérében van, szükséghelyzetben pedig a saját igényeiről és biztonságáról is megfeledkezve lát el másokat. Közelebbi barátai, akik jól ismerik, gyakran hangoztatják, hogy a mugli világban egy irigyelt elhivatottságú, kiváló orvos lenne belőle. Egyértelmű, hogy gyógyítóként fog dolgozni felnőttkorában, szóval a lehető legjobb házba, a Pukwudgie-ba került elsőévesen.
Fontos még tudni róla, hogy hajlamos színészkedni, és előfordul, hogy megpróbálja elrejteni az érzelmeit, több-kevesebb sikerrel. Gyakran sértődékeny, és rosszabb időszakaiban érzelmileg nagyon instabil tud lenni.
Viszont jó tulajdonságai közé sorolható még, hogy kiválóan ért a gyerekekhez.


Kedvencek, hobbik, barátok:
A Thunderbirdös Timothy, Luke és Anthony közreműködésével negyedévesen megalapították a Shadow Party nevű rockegyüttest, ami hamarosan nagy népszerűségnek örvendett az iskola körében. Matt, mint az énekes, dalszövegíró és gitáros számít a frontembernek, ami eleinte kissé távol állt a jellemétől, de hamar rákapott a dolog ízére, és már kiválóan, nagy magabiztossággal képviseli a zenekart. Már az sem hozza igazán zavarba, ha egy csapatnyi rajongó lányka követi őt a suli folyosóin, akik teljesen bele vannak zúgva és álmaik hercegének tekintik.
Szívéhez legközelebb a bandatagok közül Anthony áll, akikkel hihetetlen módon kiegészítik egymást. Tony a felvágós, extra beválallós és nagyszájú, míg Matt a csendesebb, megfontoltabb és megbízhatóbb fél. Különböző házaik ellenére szoros barátságuk már elsőéves koruk óta töretlen.