A Megőrzők tábora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

A Megőrzők tábora

Témanyitás by Alex Chekov on Kedd Jún. 20, 2017 9:35 pm

Miközben nesztelenül végigvonultunk a házak mögött a Fenntartók táborán át is, én próbáltam azt tettetni, hogy valami rejtélyes okból az ágyneműmet cipelem, hogy kimosatni vigyem, míg Pavel mellettem az ásót ide-oda lóbálta menet közben, mint aki épp valamelyik almáskertből jön. Mikor megérkeztünk Borjáék házához, feltűnésmentesen letetettük őket, és bekopogtunk.
Borjáról annyit kell tudni, hogy a Megőrzők táborának egyik legsokoldalúbb tanulója, ugyanis mind rajzolásból, mind balettból hihetetlenül tehetséges. A Megőrzők többsége választ egy tetszőleges művészeti ágat, amit beépít az órarendjébe, mint rendes tantárgy, ám ő egyszerre több dologban is brillírozik. Jó tulajdonságainak sora itt véget is ért, ugyanis jellemzően szeszélyes és kiszámíthatatlan, és hajlamos fenn hordani az orrát. Mint igazi orosz szépség, sápadt, tökéletes vonású arccal, zafírkék szemekkel és csillogó, szőke hajkoronával rendelkezik, de a fiúknak ő csak álom marad. Ezek után jogos a kérdés: mi közöm van nekem hozzá?
Borját az Árva Kiskorú Mágusok Átmeneti Felkészítőjéből ismerem, ahová az árvaházból kerültem, azon célból, hogy megismerjem a varázsvilágot és elég felkészítést kapjak ahhoz, hogy elboldogulhassak a Szent Katrinban. Bár nem emlékszem tisztán, de állítólag nagyon jó barátok voltunk. Elsőben és másodikban mágnesként tapadt hozzám, mindenhova követett, és nagyjából kijelenthetem, hogy belém volt zúgva. Ez azonban nem volt kölcsönös, így eltávolodtunk, ő a művészetek szerelmese lett, én meg a bájitaloké. Nagyjából egy évig beszélőviszonyban sem voltunk, de később visszaálltunk egy látszólag egészségesebb, ismerősi viszonyra.
Szóval így vettem a bátorságot, hogy most segítségért forduljunk hozzá.
Hármat koppantottam, de semmi válasz. Rockzene basszusa morajlott ki az ajtón át. Fogtam magam, benyitottam. A következő látvány fogadott: Borja szobatársa, Polina a padlón fetrengett, rágóból fújt hatalmas buborékokat a szájával és élvezettel léggitározott a zenére. Borja a tervezőasztalnál görnyedt és látszólag teljesen belefeledkezve a munkába, egy női portrét tónusozott. A földön ceruzák és faragványdarabok hevertek, Polina volt valószínű a faragással megbízva, ugyanis neki még a hajába is faforgácsdarabok keveredtek.
-Bocs a zavarásért, de lenne egy sürgős kérdésünk. -ordítottam túl a zenét, de látván, hogy erre nem lesz eredményre vezető válasz, odamentem a hifitoronyhoz, és lehalkítottam azt. Borja csak ekkor kapta fel a fejét, és egy pillanat erejéig halálra váltan meredt a szemembe. Majd a következő  pillanatban valami végigsuhant rajta, és olyasmi arcot vágott, mint aki egyszerre lesajnál, de valójában fel sem ismer. Ekkor pillantottam meg az itt uralkodó hangulat és bódultság okát: egy kiürült vodkásüveg csillant meg a padlón. Magamban gyorsan elkönyveltem, hogy igen, neki is sikerült arra a bizonyos művészek-vagyunk-tehát-igyuk-le-magunkat-hogy-ihlethez-jussunk-életmód irányába eltévedni. Vajon beszélnem kéne vele erről?
-Szóval, el kéne ásnunk valamit, amit nem kéne megtalálnia a tanároknak. Egy megromlott bájitaltanos készletről van szó. -mondtam egy elfojtott sóhaj kíséretében.
-Semmi gond, megoldjuk. -motyogta, mivel közben a ceruzája végét rágcsálta. Meglepően könnyen és tiszta mozdulatokkal felpattant, magára terített egy festékfoltokkal teli, szétnyűtt pulcsit és szótlanul elindult. Követtük, ki a Tábor szélére, ahol már egy sűrű erdő kezdődött. Pavel megragadta a pálcáját, hogy fényt csináljon, de Borja ingerülten a végéhez kapott, és megtapogatta így halványítva a fényerősséget. Egy alig pislákoló mécses fényénél botorkáltunk beljebb és beljebb.
-Loptátok, mi? -vakkantotta oda menet közben.
-Igen, még tavaly. Májusban. És megfeledkeztünk róla. És tönkrement. -vallottam be.
-Szerintem ide. -torpant meg egy hatalmas gyertyánfa tövénél, és jelzésképp megrugdosta a puha, nedves avart. Nem tehettem mást, mint nekiestem, és ástam. Pavel a pálca fényénél aggódva végigtapogatta a még épnek tűnő üvegcséket, de megbeszéltük, hogy nem hagyunk semmi bűnjelet magunknál, így el kell mindet engednie. Borja leguggolt a közelembe és kifejezéstelen arccal figyelte, hogy kerülök egyre mélyebbre.
-Adjátok. -szólaltam meg a gödörből egy jó tíz perc múlva. Nem láttam, hogy ki nyújtja, így kissé meglepett, mikor Pavel lapátkezei helyett a lány puha és hideg ujjaitól vettem át a fadobozt.
Kikászálódtam, és szintén szótlanul vonultunk vissza. Borja házánál tömören megköszöntük a segítséget, mi meg inaltunk haza, a mi táborunkba.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.