Liliana Castellano

Helló, a nevem LILIANA IRMA LUCÍA DALIA CASTELLANO, 17 éves vagyok és a CASTELOBRUXOból jöttem, ahol HETEDÉVES vagyok. Az iskolám PIPACS házába tartozom.

Anyámat nem ismertem, születésem után kb fél évvel lelépett valami amerikai pasival. Apám rendes fickó, bár ritkán láttam: sikeres üzletember mind a muglik, mind a varázslók világában. Ha mégis otthon volt, akkor általában a hétről hétre változó partnereivel töltötte az időt. Ezek után csodálkozunk, hogy nem hiszek a szerelemben? Vagy a hűségben? Én is így gondoltam.
Apámtól megkaptam mindent, amire valaha szükségem lehetett volna, így eléggé népszerű lettem a diákok körében az első évemtől kezdve: a legtöbb dolog nem terem az esőerdő fáin. A pipacs ház vezetője, a brit Mr Solomon lett az, aki betöltötte az életemben a szülői szerepet. Viszonylag hamar az irodájában kötöttem ki, miután bajba keveredtem (természetesen a legelső héten). Attól függetlenül, hogy minden egyes héten közölte, hogy "Többet várt volna tőlem", amire én azt feleltem, hogy "Hát, ez vagyok én, Mr S", s ő erre fejét csóválva megjegyezte, hogy "Tudom, hogy ez nem igaz", majdnem mindent meg tudtam osztani vele.
Hetek kérdése volt, hogy végül odáig jutottunk, hogy minden szombatról vasárnapra virradó éjszaka, pontban hajnali kettőkor az irodájában ültem és teáztunk (mondtam, hogy brit, na). Sok mindent tanultam tőle (többek között a brit akcentust is), de legtöbbször ő tartott vissza, amikor valamit csináltam. Ő az egyetlen, aki tolerálja azt, hogy tizenöt éves korom óta kapcsolatból kapcsolatba mentem, mindenkinek csaptam a szelet, eddig 10 barátom és 8 barátnőm volt két és fél év alatt. Minden exemmel jó kapcsolatom van. Néha úgy érzem, rólam írta Kelsea Ballerini a Peter Pan című dalát. And you're always gonna fly away, just because you know you can.
Mr Solomon erre a tanévre nem jött még vissza, mivel a nyári aurori munkája elhúzódott, így egy időre távol van az egyetlen olyan családtagom is, aki nem csak a bankszámlámon keresztül tartja velem a kapcsolatot. De megígérte, hogy az első próba előtt megérkezik.

Egy meleg, nyári napon születtem (ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, Brazíliában minden nap meleg és nyári, úgyhogy ez nem olyan különleges). Ahogy már fentebb említettem, anyám viszonylag hamar lelépett. Apám nevelőkkel taníttatott otthonunkban egészen addig, amíg a kolibrik meg nem hozták a levelet Castelobruxo igazgatóságáról.
Addigra szert tettem minden fontos (vagy apám szerint fontosnak gondolt) képességre, így a tánc majdnem összes formáját ismerem, illetve a spanyol és a portugál mellett franciául és németül is tanultam. Az angolt sosem engedte meg nekem, mert mindig lenézte a briteket és szerinte sznobok voltak - ezért sokáig tüntetett azellen, hogy a Pipacsba kerüljek. S így még édesebb volt, hogy angolt tanulhattam Mr Solomontól, ráadásul angol angolt. Mr S szerint azért nem tudtam egy kapcsolatban sem sokáig maradni, hogy megmutassam Apámnak azt, hogy mennyire nem tetszik az, amit ő csinál. Szerintem csak örököltem tőle a tehetségtelenséget. Amióta bekerültem a suliba, a Gyógynövénytan, a Bájitaltan és a Magizoologia volt az, ami a leginkább foglalkoztatott, de Mr S kedvéért a SVK-t is nagyon jól megtanultam. Viszont a többi tárgy... hát... Mondjuk azt, hogy megtanultam őket annyira, hogy a legjobb (vagy majdnem a legjobb) jegyeket valahogy megszereztem, de kb rögtön ki is ment a fejemből, annyira nem érdekelt.
Közeli barátaim nem voltak Mr Solomonon kívül, nem mertem közel engedni senkit magamhoz, mert féltem attól, hogy nem leszek elég jó senkinek. Mi van, ha nem tudok elég hűséges lenni hozzájuk?
Így maradtam az állatok, a növények és a bájitalok legjobb barátai. Ó, hogy mennyi bájitalt adtam el, különböző érdekes hatásokkal...
Hihetetlenül örültem, hogy a Trimágus Tusán részt vehetek, mert úgy érzem, hogy mindenképpen meg kell nyernem valahogy, hogy megmutassam apámnak, hogy több vagyok, mint egy kis járulékos költség a bankszámláján.

- Így tartsd a hátad, miközben sétálsz a lépcsőn - mutatta meg kilencszázkilencvenkilencedjére is Mr S a fején tíz könyvet egyensúlyozva.
- És ez azért fontos, mert...? - kérdeztem tőle kilencszázkilencvenkilencedjére a fejemen szintén tíz könyvet egyensúlyozva.
- Mert jövőre Trimágus Tusa.
- Én még mindig kötve hiszem, hogy hercegnői képességeim segíteni fognak. Hacsak nem az angol királynővel ülünk le teázni.
- A jó egyensúlyérzék és az elegancia mindig jól jön. Mi van, ha egy kötélen kell átmásznod?
- Miközben teáscsészét fogok eltartott kisujjal? - vetettem egy pillantást a két csészére a kezemben, amelyek csurig voltak teával.
- Sosem lehet tudni. De nem csak teát lehet ám egyensúlyozni.

Azóta nem tudok úgy teát inni és/vagy lemenni a lépcsőn, hogy ne jusson eszembe. És amúgy nem hinnétek el (neki sem vallanám be soha), de néhány SVK gyakorlati órán jól jöttek a mozdulatok, amiket nála tanultam. Az ő britségével megtanította az auroriskola alapjait anélkül, hogy észrevettem volna. Remélem, hogy tényleg tudom hasznosítani és nem okozok neki csalódást, amikor visszajön.

Átlagfeletti magasságomon (171 cm) kívül a hosszú, barna hajam és a nagy, barna szemeim is kitűnőek a tömegből. A legtöbben azt hiszik, hogy azt ehetek, amit csak szeretnék, mert ilyen alkatom van, de én úgy gondolom, hogy azt ehetek, amit csak szeretnék, mert napi szinten minimum két-három órát mozgok, ami a stílusomon is meglátszik. Ha sportolás előtt/után/közben vagyok, akkor gyakran döntök a sportmelltartó + leggings kombó mellett, de ettől függetlenül szeretek kiöltözni is.

Központi szereplő vagyok a közösségi életben, mégis zárkózott. Szarkazmusom és néha sötét humorom mellett jellemzőek a bénától a zseniálisig tartó skálán szabadon mozgó szóvicceim is. Sokszor viccelem meg a diáktársaimat és a tanárokat is, ami a legtöbbször bajba kever. Ezt a jó szokásomat vissza kell egy kicsit fogni, hogy nehogy probléma legyen a tusa során.
Ha együtt vagyok valakivel, akkor mindent megteszek értük, de általában beindul az agyam közben és mindig sikerül elhitetnem magammal, hogy nem engedhetem, hogy megismerjen az illető, mert csak megmérgezném az életét. Éééés mindig itt kezdődnek a problémák...

Ahogy már feljebb említettem, a növény-, állat- és bájitaltan nagy kedvencem, ha bármi zavar, akkor mindig a természetbe menekülök. Az egyetlen barátom Mr Solomon, aki hisz bennem, úgyhogy természetesen neki is csalódást fogok okozni. A hobbim a kotyvasztáson és az iskolán belüli kereskedelmen kívül a tánc, ami minden alkalommal megnyugtat és segít levezetni a stresszt.