Guenièvre Sauveterre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Guenièvre Sauveterre

Témanyitás by Guenièvre Sauveterre on Hétf. Júl. 17, 2017 10:06 pm

Helló, a nevem GUENIÈVRE LISETTE SAUVETERRE, 17 éves vagyok és a BEAUXBATONS MÁGUSAKADÉMIÁból jöttem, ahol HETEDÉVES vagyok.



Becenév: Liz, Noisette
Születési hely: Lyon, Franciaország
Születési idő: 1999. október 7.
Állatom: sziámi macska (Dolores)

Családom
"Racing, competing, it's in my blood. It's part of me, it's part of my life; I have been doing it all my life and it stands out above everything else." Ayrton Senna szavai ki vannak írva otthon a tükörre. Anya felfestette a falra a konyhában, és akárhányszor csak elhalad mellettük, mindig mosolyogva végigköveti a szavak kacskaringóját az ujjával. Apa minden egyes alkalommal, amikor idézi (ez minimum háromszor előfordul minden nap), büszkén kidülleszti a mellét, szemei ragyognak, és egész lényéből csak úgy árad az erő. Blandine megveti és gyűlöli a szavakat; egyszerűen igyekszik tudomást sem venni róluk, és összeszorítja a száját, amikor körülötte a Forma-1-ről beszélgetnek. Sébastien-nek fellángol a szeme az izgalomtól és a gyönyörről, amikor az autóversenyzésről beszélnek; önkéntelenül is megszorítja kerekesszékének karfáját, és izgatottan hajol előre. Nekem pedig ezek a szavak az életem, a mottóm, a vér, ami bennem kering, a levegő, amit beszívok, és az álmatlan éjszakák, amikor újra és újra visszanézem a régebbi futamokat.
A családomnak a Forma-1 az élete. Apám brit versenyző, a Mercedes egyik pilótája. Amióta csak az eszét tudja, vezet, versenyez, és a Forma-1-nek él, ahogy őelőtte az apja, és neki is az apja. Harsogó nevetése, csillogó szemei, meleg, féloldalas mosolya és finom tenyerei vannak, valamint igazi férfias jelenség dagadó izmaival és sűrű, hollófekete hajával. Nem is csoda, hogy amikor édesanyám először megpillantotta a tévében, miközben barátnőivel egymás körmét festették ki, és viháncoltak anyu francia luxusvillájában, visszavonhatatlanul és végzetesen beleszeretett. El is határozta, hogy megszerzi apámat, legyen bármi is az ára. Metamorfmágus lévén sorozatos átváltozásokkal könnyen apám közelébe férkőzött, és igyekezett elcsábítani. Abban az időben édesanyám sekélyes, gazdag, kevély és felvágós aranyvérű boszorka volt, aki igazából csak azért esett bele apámba, mert jól nézett ki, és mert híres volt. Ahogy azonban egyre közelebb kerültek egymáshoz, és anyu kicsit jobban megismerte aput, rájött, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a gazdagság és a legújabb körömlakkok. Apu közelsége és gondolatai megváltoztatták anyut, és amikor másfél év múlva összeházasodtak, már egy teljesen más, őszinte, kedves és mosolygós Cosette állt oltár elé a híres Forma-1-es pilótával. Az esküvő után anyu is beállt apu Forma-1-es csapatába, és minden erejével azon volt, hogy segítse apát eredményesen versenyezni - cserébe pedig apa körülvette végtelen szeretetével. Harmonikus házasságuknak az sem állt útjába, amikor anyu elárulta apának, hogy aranyvérű boszorkány; hamar pedig anyu is teljességgel a Forma-1 bolondja lett. A családi boldogságnak aztán hamar gyümölcse is lett egy gyermek képében, aki édesanyám vezetéknevét kapta – csak hogy a franciaországi sulik ki tudják ejteni a neveinket. A nővérem, Blandine gyönyörű gyermek volt, apa és anya imádták és elhalmozták őt szeretetükkel. Amikor felcseperedett és elkezdte a varázslat jeleit mutatni, apa és anya is hihetetlenül boldogok voltak - amikor pedig elérte a tizenegy éves kort, anyuék örömmel íratták be a Beauxbatons-ba. Ott azonban Blandine véglegesen olyanná vált, mint anyu tinédzserkorában - elkezdte fennhordani az orrát, fennhéjázó és kevély lett. Az iskola elvégzése után pedig elment balett-táncosnak, és ma már alig néz felénk - utálja a Forma-1-t, unalmasnak és piszkosnak találja; ma már meg sem nézi apa versenyeit. Szinte teljesen szakított velünk. A következő gyerek én voltam - teljes ellentéte Blandine-nak. Apa mindig úgy mesélte, előbb tanultam meg vezetni, mint járni. Mindig is piszkos és nagyszájú kiskölyök voltam, és imádtam mindent, ami az autókkal volt kapcsolatos. Méltó folytatója lettem apa örökségének - csak az a sajnálatos, hogy lánynak születtem, így Forma-1-es versenyző már valószínűleg soha nem lesz belőlem. Az öcsémnek, Sébastien-nek azonban lett volna esélye rá. Mindig is rám hasonlított jobban két nővére közül, ő is ugyanolyan autóbolond volt, mint én, így különlegesen erős kapocs alakult ki köztünk, és szinte minden ébren töltött percünket együtt töltöttük. Ő nem is örökölte édesanyám varázsképességeit, így egy bentlakásos varázslóiskola sem hátráltatta karrierjében. Amikor elkezdett sportszerűen versenyezni, én voltam a csapatának a vezetője - mindig velem értekezett a fülesen keresztül, és én találtam ki neki a taktikát is. Volt, hogy segítettem a kerékcserében is. Aztán tizenöt éves korában egy versenye nagyon rosszul sült el. Felborult az autóval, és olyan szerencsétlenül esett, hogy mindkét lábát elvesztette, valamint súlyos égési sérüléseket szenvedett. Az orvosok gyakorlatilag a halál torkából húzták őt vissza. De öcsém még ekkor sem vesztette el születetten optimista és mosolygós természetét - nem sokkal "felépülése" után beállt édesapám csapatába, és azóta megbecsült tagja a Mercedesnek – nem sokkal később pedig én is követtem példáját.


Múltam, előtörténetem:
Amint az előző menüpontból is kiderül, a Forma-1 az életem. Már kiskoromtól minden versenyt láttam, a legtöbbet saját szememmel, és minden álmom az autóversenyzés volt. Apa és anya mindig is támogattak, és engem is különleges szeretettel vettek körbe, így fantasztikus gyermekkorom volt. Korán megtanultam autót szerelni, autót vezetni, és gyakorlatilag a versenypályán töltöttem minden szabad percemet. Önbizalmam egészen az iskoláig teljesen rendben volt – akkor azonban kiderült, hogy ADHD-s vagyok, illetve diszlexiás is. Ez egy kis időre taccsra is tett, de aztán amikor körülbelül kilenc éves koromban felfedeztem, hogy nem csak az autóversenyzésben, hanem az elektronikában is tehetséges vagyok, hamar ismét fellelkesültem. Ha megvannak a Vasember-filmek - na, olyan Jarvis-szerű elektronikus rendszert hoztam létre a szobámban a varázslat és az elektronika segítségével. Imádtam a Forma-1-et, a mugli világot, az életemet. Nem csoda, hogy nem kifejezetten örültem, amikor kiderültek varázslatos képességeim, és anyuék elküldtek a Beauxbatons-ba, ahonnan szinte minden kapcsolatom elveszett a külvilággal. Az iskolát sem kifejezetten szerettem, hiszen az én ízlésemnek túlságosan finom és kényes volt – csupán azért nem iratkoztam át a Roxfortba, mert így közelebb lehettem a családomhoz és Sébastien-hez, akivel még mindig nagyon mély kapocs van közöttünk. Barátokat így nem is igazán szereztem az iskolában (mindenki lenézett különcségem miatt) - azonban a Forma-1-es edzéseken nagyon sok hozzám hasonló gyerekkel (természetesen egytől egyik fiúk) találkoztam, akikkel aztán e-mail-kapcsolatban maradtunk. Az egyik ilyen barátomról aztán ki is derült, hogy hozzám hasonlóan varázsló, és a Roxfortba jár, így amikor a Trimágus Tusa lehetősége felmerült, és McGalagony igazgatónő meghívott, hogy a verseny technikai hátterét levezényeljem (a bajnok szóba sem került, nem mintha valaha is akartam volna), természetesen örömmel igent mondtam. Így nem csak egyik legfőbb szenvedélyemnek tudok hódolni, hanem még Eric Sangster-rel is találkozhatok, így már különösen várom az alkalmat, hogy végre beléphessek a Roxfort kapuján.


Kifejtett részlet: (opcionális)
- Menj már arrébb, te suttyó! – szűrtem a fogaim között a szavakat, miközben összevissza rángattam a kontrollert, és még gyorsabb fordulatszámra kapcsoltam az autót.
- Mademoiselle Sauveterre, McGalagony professzor érkezik – figyelmeztetett Mokka (a számítógépem), mire villámgyorsan lekapcsoltam a videojátékot, és az aréna jelent meg a képernyőkön.
Beleittam a kólámba, és a képernyőre függesztettem a szemem, ahol a bajnokok éppen sárkányokkal néztek szembe.
- Sauveterre kisasszony, a hármas képernyő a Nagyteremben nem működik – lépett be a szobába az emlegetett professzor.
- Egy pillanat, és nézem – vittem a kurzort az emlegetett képernyő fölé, ahol valóban csak egy fekete folt volt.
Miközben kattintgattam, és a felállított hat asztal között csúszkáltam a gurulós székemben, kezemben egy kétliteres kólásüveggel, McGalagony professzor aggodalmasan figyelt.
- Sauveterre kisasszony, biztos benne, hogy ura a helyzetnek?
- Tökéletesen – szívtam bele az üvegbe egy szívószálon keresztül. – Mokka, kettest a hármasra, G7-es szektort a kettesre! – utasítottam a gépet, majd amikor a változtatások megtörténtek, féloldalas mosolyt vetettem a brit professzorra. – Most már mindennek rendben kell lennie.
McGalagony professzor pillantása végigszaladt a hatalmas fülhallgatón, ami most a nyakamon lógott, a hajamon, ami ma türkizkék színben pompázott, és az államig ért, valamint a ketchup- és kólafoltokkal telepöttyözött Iron Man-es pólómon.
- Köszönöm, kisasszony – ráncolta a szemöldökét. – Körülbelül fél óra múlva beküldöm Léonard-ot.
- Várni fogom! – fordultam vissza az aréna képei felé egy gyors intéssel.
Már nem hallottam, amikor McGalagony professzor elhagyta a szobát.


Kinézet:
Metamorfmágus-létemnek köszönhetően képes vagyok kinézetemnek bármely részét megváltoztatni, de én nem szeretek visszaélni ezzel, így csak a hajamat szoktam megváltoztatni - de azt minden reggel. Hol rövid, pink, tüskés hajam van, hol hosszú, hullámos és égkék, de a lényeg, hogy mindig valamilyen meghökkentő hajszínnel jelentkezem. Imádom a füstös sminket, így gyakran sminkelem ki magam reggelente, de ezen kívül nem sokat törődöm a kinézetemmel. Szinte minden ruhám állandóan olajos vagy maszatos, és az iskolai egyenruhán kívül soha nem viselek szoknyát.


Jellemem, speciális képességeim:
Nagyszájú, virgonc, szeleburdi, vigyorgós és különc vagyok. Mindig mindenről megvan a véleményem, amit meg is mondok, de ugyanakkor kifejezetten szétszórt és magamnak való is tudok lenni, ha éppen nagyon el vagyok foglalva. Amikor Forma-1-en vagyok, akkor azonban teljesen összeszedetté, komollyá és figyelmessé válok – főleg Bastien balesete után vagyok különösen felelősségteljes a versenyeken. Szinte alig alszom, általában kávén élek, és minden éjszaka vagy Mokkát (saját Jarvisomat) fejlesztgetem, vagy régebbi futamokat nézek vissza, hogy megnézzem, mások milyen taktikát alkalmaztak az évek során. Az első nevemet sem vetem meg, de jobban szeretem a Lisette-t, ami alapján a legtöbben Liz-nek becéznek.


Kedvenceim, hobbijaim, barátaim:
Mivel apám brit, anyám pedig francia, kétnyelvű gyerekként nőttem fel, így különösen könnyen tanulom meg a többi nyelvet is – és nagyon szeretem is ezt a képességemet; azóta már spanyolul, japánul és latinul is megtanultam (természetesen kizárólag hallgatás útján, olvasási nehézségeim miatt). Amikor éppen nem futamokat nézek, akkor videojátékozom – egyszerűen imádom a kontroller megnyugtató súlyát a kezemben, illetve a gyors és izgalmas játékokat. Ezenkívül óriási Marvel-rajongó vagyok, az összes filmet láttam (többször is), és, amikor a suli engedi, mindig premierre megyek. A Vasember a kedvenc szuperhősöm. Imádok zenét is hallgatni – szinte mindig a fülemen van egy hatalmas fülhallgató. Kávén és kólán szoktam élni, amikor pedig ideges vagyok, megszámlálhatatlanul sok palacsintát tudok megenni. Rengeteg e-mail-es barátom van a világ valamennyi tájáról, de legjobb barátom a tesóm, Sébastien, akivel minden este telefonon beszélünk.

avatar
Guenièvre Sauveterre

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 17
Tartózkodási hely : Beauxbatons Mágusakadémia

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.