Három Seprű

- Nem - ráztam meg a fejem, és megdörzsöltem a bal csuklóm belső felét, ami a második leghatékonyabb védelmi mechanizmusom volt a gondolattúláradás ellen.
Kezdtünk sokan lenni a kocsmában.
- Neked volt már kapcsolatod? - dobtam vissza a kérdést, bár tudtam a választ, hiszen Vincent-nek minden új potenciális taggal kapcsolatban ez volt az első kérdése.

- Nem tudom, pontosan mit értesz az ilyen alatt, de aligha hiszem - söpörtem le az asztalról egy levelet, ami egy mellettünk elhaladó fiú kabátjáról esett le.

- Tudod, hogy Vincent csak úgy vesz fel újakat, ha előtte legalább két hétig megfigyelte az alanyt, velem pedig kideríttette a legsötétebb titkaikat, hogy alkalomadtán tudja mivel zsarolni őket. Nem hiszem, hogy Léonard-ot felvenné, többek között azért sem, mert nem tudok olvasni benne. Vincent számára ez kizáró ok. Illetve hamarosan itt a harmadik próba, és Vincent nem akarja elszúrni, egy új tag pedig nagy rizikófaktor. Úgyhogy azt javaslom, ne mondj neki semmit, mert nincs kedvem megmenteni a békeimádó seggedet, ha kiderül, hogy Vincent fogalmai szerint "elárultad a Szövetséget" - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe, majd megvontam a vállam. - Racionalitás ide vagy oda, a szőke herceg francia és vérfarkas is egyben. Nem túl szerencsés kombináció - süllyesztettem vissza Petit Pierre-t a zsebembe, és megpróbálkoztam még egy adag vajsörrel.

- Nem érzem magam kihasználva - biztosítottam Shiko-t, majd megráztam a fejem. - De egyszer majd tisztáznotok kell a helyzetet, mert, ha máskor nem, a kviddicspályán biztosan találkozni fogtok, és egy csapatban fogtok játszani - emlékeztettem Shiko-t a közelgő eseményre, majd amikor éreztem, hogy a különböző gondolatok kezdenek kicsit túl sokan lenni, elővettem a zsebemből Petit Pierre névre hallgató jegesmedvémet, és miközben a térdemen lovacskáztam vele, elképzeltem, ahogy a külső gondolatok az ő plüssfejébe áramlanak, én pedig kívül maradok a procedúrán.
Kicsit segített, bár nem sokat.
- De nem hiszem, hogy teljesen érdektelen irántad, hiszen visszacsókolt. Az ilyesféle erős érzelmeket pedig a legtöbbször nem lehet racionális gondolkodással befolyásolni - néztem fel Shiko szemébe.

Egy pillanatra kizökkentett és megdöbbentett a tény, hogy Vincent-en kívül eddig Shiko volt az egyetlen, aki valaha bármilyen módon megkért volna arra, hogy használjam a képességemet, de gyorsan összekaptam magam, és a körmömmel unottan megkocogtattam a korsóm oldalát.
- Megpróbálhatom - vontam nemtörődöm módon vállat, és kiszállva Shiko fejéből, ismét csak a párt környékeztem meg.
Amikor behatoltam Liliana agyába, a gőz még mindig fullasztó volt, de megembereltem magam, és beljebb léptem a dzsungelbe.
- A lány szereti a szőke hercegedet, és örül, hogy végre hivatalosan is randevúznak, de érzi, hogy nincs minden rendben, és ez nyugtalanítja. Aggódik a fiúért, és kismillió kérdése van vele kapcsolatban - tudattam folyamatosan Shiko-val, amit folyamatosan kiderítettem, majd amikor már úgy éreztem, menten megfulladok, kilöktem magam a lány agyából. - Lilianáról ennyit - sziszegtem, miközben ismerős, tompa fejfájás kezdett formálódni a jobb halántékomnál. - Átmegyek a szőke hercegedhez, de addig beszélj hozzám valamit, mert nagyon gyanúsan nézhetünk ki kívülről - vetettem oda Shiko-nak, rutinos gondolatlehallgatóként a külső szempontokat is figyelembe véve, és két gyors lépéssel már a kőfal tövében is álltam, bár továbbra sem nagyon tudtam vele mit kezdeni.
Megkopogtattam kívülről, és végigfuttattam egy darabon a kezem, hátha van valami titkos kapcsoló, amit nem találok meg, de természetesen nem volt. Legutoljára Vincent svéd politikai ellenfelének agyán nem találtam semmilyen rést, így végül a vámpír kénytelen volt megölni őt.
- A szőke herceged agyából meg nem tudok olvasni. Nem tudom, hogy csinálja - vallottam be bosszúsan, és elrugaszkodva a kőfal mellől, ismét csak elkaptam Shiko egy szellőjét.

-Gyakorlatilag igen... dünnyögtem szórakozott félmosollyal,miközben már a kisozlgálópult fölé függesztett kínálatot böngésztem. -Ami azt illeti, én már ittam vajsört, azt mifelénk is ismerik, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jót lehet itt is kapni, az illatokból ítélve. Adsz neki egy esélyt? -kérdeztem kíváncsian, miközben azon töprengtem, hogy ő vajon milyen extravagáns afrikai italokat ismerhet, amikről én talán még hírből sem hallottam.

Derűs mosollyal lélegeztem be a megannyi különböző illat, szín, hangulat és érzelem édes kakofóniáját, és könnyed léptekkel Anthony nyomába eredtem. Nem tudom, milyen lehetett ez a hely akkor, amikor csak roxfortos diákok lepték el az asztalait, de ahogy most a sok különböző nemzetiségű és bőrszínű alak egymás mellé zsúfolódott össze a barátságos helyiségben, egészen úgy tűnt, mintha az egész tág világ éppen ebben a kocsmában gyűlt volna össze. Most éreztem meg igazán, milyen nemzeteket összefogó ereje és hatása van a Tusának.
Melegség költözött a szívembe, ahogy eszembe jutott, hogy többek között én is ennek az eseménynek köszönhettem Anthony-t, hiszen, ha nem jövünk el mindketten a Tusára, soha nem ismerjük meg egymást.
- Akkor ez az első alkalom mindkettőnknek? - hunyorítottam pajkosan Anthony-ra, miközben helyet foglaltam az asztalnál, és végighúztam a kezem finom, polírozott felületén.

Felvont szemöldökkel hallgattam végig Shiko beszámolóját, bár mivel még az átlagnál is jóval nyitottabb és nyugodtabb elméje volt, már akkor egy szemvillanás alatt megismertem az egész történetet, amikor az ominózus csütörtökön elhaladtunk egymás mellett a folyosón. Amikor elhívott, már sejtettem, hogy erről lesz szó, és pár kérdés is felmerült bennem.
Azonban mielőtt még feltehettem volna őket, Liliana és Léonard lépett be az ajtón, Shiko gondolatai pedig egyszerűen megkergültek, úgyhogy kimenekültem a fejéből, és megpróbálkoztam a párnál válaszokat szerezni. A szőke fiú gondolatait szokás szerint egy áthatolhatatlan kőfal védte, így képtelen voltam bármit is kiszedni a fejéből. Ez nem kicsit bosszantott, és azon tűnődtem, vajon hol tanulta meg ilyen bombabiztosan megvédeni az elméjét. Liliana egyszerűbb eset volt, hiszen a Tusa második fordulójában már igen mélyre hatoltam az emlékeiben, de most vagy a kocsma, vagy az egész helyzet hatása miatt fullasztó bájitalgőz kavargott gondolatainak dzsungelében, és kis híján megfulladtam, úgyhogy kénytelen voltam visszatérni ahhoz a módhoz, ahogy az átlagos emberek intézik a dolgaikat; a beszélgetéshez.
Mielőtt válaszra nyitottam volna a szám, magamban azért megállapítottam, hogy minden sokkal, de sokkal egyszerűbb lenne, ha mindenki gondolatolvasó lenne. Példának okáért nem kellene beszédre pazarolni az energiáinkat.
- De visszacsókolt, nem? Ez csak jelent valamit - tettem még egy próbát a vajsörrel, miközben árnyékként követtem a gondolataimmal a párt, hogy hátha egy óvatlan pillanatban be tudok surranni a védelmi mechanizmusaik mögé.

-Bár még én sem voltam itt, állítólag a legklasszabb hely, ha ki akarsz szakadni a mindennapi hajtásból. -invitáltam be Nomut a vendéglátóipari egységbe. Engem is nagyon furdalt már a kíváncsiság, hogy milyen egy hely lesz ez a Három Seprű, de a roxfortosoktól még csak csupa jót hallottam. A helyiségben voltak bőven, de nem zavaróan sokan. Kiválasztttam egy viszonylag félreeső asztalát, és kérdő biccentéssel néztem a lányra, hogy megfelel-e neki.

Tudtam, hogy ez lesz.
Persze, mert te mindig mindent tudsz.
Nem, csak előrelátó vagyok.
Shiko zaklatott volt. Persze, hogy az volt. Alapvetően ezzel nem lett volna baj, mert tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, de a vajsör, amilyen gyorsan az előbb jótékonyan eltompított, most olyan gyorsan billentett ki egy pillanat alatt az újabb kortyok után, Shiko-nak pedig ezzel egy időben lódultak meg a szellő-gondolatai. Ennek eredményeképpen egy pillanatra az idegen gondolatok örvényébe zuhantam, de gyorsan visszakapaszkodtam, és újra elkaptam egy kissé lágyabb szellőt. Azt hiszem, még nem vagyok hozzászokva a brit koszthoz.

Kissé szkeptikusan álltam hozzá az italhoz, de amikor az első pár korty után éreztem, hogy kellemesen eltompítja a kívülről érkező gondolati hatásokat, mindjárt szívesebben ittam bele még egyszer. Így kissé elviselhetőbb volt a fülledt és zsúfolt kocsma borzalmas zaja.

- Nekem mindegy, válassz te - vontam meg a vállam, és miközben az ujjam köré csavartam egy rózsaszín hajtincset, igyekeztem nem idegösszeomlást kapni.
A kortársaim egyébként is jóval intenzívebben gondolkodtak, mint a felnőttek, de egy zsúfolt kocsmában ezeknek a gondolatoknak az erőssége még hatványozottabb volt, és annyi sok hang dübörgött egyszerre az agyamban, hogy a sajátjaimat már meg sem hallottam. A rengeteg különböző gondolat útvesztőjében bolyongva végül ráleltem Shiko megnyugtató fuvallat-tűnődéseire, és beléjük kapaszkodva könnyebb volt itt maradni. Bár, azt sem gondoltam volna sosem, hogy egyszer majd éppen egy vérfarkas gondolatai fognak szilárd kapaszkodót nyújtani. Változnak az idők.

A legtöbb hetedéves törzshelye