Tudnivalók a Beauxbatons Mágusakadémiáról

A minden valószínűség szerint valahol a Pireneusokban elhelyezkedő iskola látogatói egy kastély lélegzetelállító szépségéről mesélnek, amelyet a hegyi tájból varázslat segítségével kialakított selymes füvű gyep és pedánsan gondozott kertek vesznek körül. A Beauxbatons Mágusakadémián a francia diákok vannak túlsúlyban, de spanyol, portugál, holland, luxemburgi és belga diákok is nagy számban képviseltetik magukat a tanulók körében (mind a Beauxbatons-ba, mind a Durmstrangba több diák jár, mint a Roxfortba). Azt beszélik, hogy a lenyűgöző kastély megépítését és ennek a nagy presztízzsel rendelkező iskola területének fenntartását részben alkímiai úton előállított aranyból fedezték, hiszen Nicolas és Perenelle Flamel fiatalkorukban a Beauxbatons-ban találkoztak, és egy, az iskola parkjának közepén elhelyezkedő káprázatos szökőkút, amely vizének gyógyító és szépítő hatást tulajdonítanak, szintén az ő nevüket viseli.

A Beauxbatons mindig is szívélyes kapcsolatban állt a Roxforttal, de már régóta van közöttük egy egészséges rivalizálás nemzetközi megmérettetéseken, így a Trimágus Tusán is, amelyet a Beauxbatons hatvankétszer, míg a Roxfort hatvanháromszor nyert meg.

A Flamel házaspáron kívül, az iskola híres öregdiákjai között találjuk Vincent Duc de Trefle-Picques-t is, aki úgy menekült meg a Terrortól, hogy leplező bűbájt szórt a nyakára, így tettetve, hogy a fejét már levágták; Luc Millefeuille-t, a hírhedt cukrászt és mugli-mérgezőt, valamint Fleur Delacour-t, aki a világhírű Roxforti Csatában is harcolt, és bátorságát számos kitüntetéssel díjazta mind a francia, mind a brit Mágiaügyi Minisztérium. Az igazgatónő, Olympe Maxime (heves hangú cáfolatai ellenére) félóriás; ragyogó, elegáns és kétségkívül fenségesen félelmetes.