Léonard Harman

Helló, a nevem LÉONARD HARMAN, 18 éves vagyok és az ROXFORTból jöttem, ahol HETEDÉVES vagyok. Az iskolám MARDEKÁRba tartozom.

A szüleim Párizsban éltek, amikor megszülettem. Az apukám (Jacques Harman) akkor fejezte be az aurori képzést, míg anyukám (Juliette Harman) úgy döntve, hogy nem szeretne a mágia megszokott területén foglalatoskodni, divattervezőnek állt. Hihetetlenül közel állnak hozzám, mindig is ott voltak nekem, bár tudom, hogy többször törést okoztam nekik. Például akkor, amikor úgy döntöttem, hogy inkább a Roxfortba megyek, s amikor kiderült, hogy a Mardekárba lettem beosztva. Sosem mondták ki hangosan, de észrevettem, hogy általában terelik a témát, ha a sulimról vagy a házamról volt szó. A tanulmányai eredményeimmel mindig szívesen dicsekedtek - kivéve a növénytannal. Az se ment rosszul, amúgy, de nem volt a legeslegjobb eredmény.
Van egy kistesóm is, aki most fél éves - minden bizonnyal nem tervezett kölök. Julianne-nek hívják és egy tündér. Az egyetlen gond az, hogy valószínűleg nem fog úgy ismerni, mint a testvérét.

Aranyvérűekhez képest az átlagos anyagi helyzet legalján kezdtük, viszont öt éves koromban előléptették Apát, ami nagy ugrás volt a számunkra - az egyetlen hátránya az volt, hogy ki kellett költöznie Nagy Britanniába. Úgy volt, hogy csak pár hónapot kell kint maradnia, de annyira megszerette a helyet, hogy végül Anya és én is követtük, amikor hat éves lettem. Ott kezdtem el az iskolát egy év késéssel, mivel egészen addig nem hallottam angolt, így az első osztály helyett újabb évet kezdtem egy cardiffi kis óvodában. Viszonylag hamar belejöttem, viszont a francia akcentus hiába egyre gyengébb, teljesen felismerhető, s engem ez kifejezetten zavar.
Emiatt az egyéves csúsztatás miatt - bár a Beauxbatonsba is kaptam meghívást, inkább 12 évesen, de a Roxfortba mentem. Anyuék nem örültek neki, de tiszteletben tartották a döntésemet, ami hihetetlenül sokat jelentett. S körülbelül mostanra fogalmazódott meg bennem az is, hogy hova tova: úgy döntöttem, Apám nyomdokait követve én is aurornak állok, ami egyértelmű döntésnek tűnik így utólag, mivel SVK-ban mindig is kiemelkedően szerepeltem, illetve a problémamegoldó képességeim sem utolsóak. Én egyáltalán nem éreztem hátránynak, hogy Mardekárba lettem beosztva annak ellenére, hogy az emberek többsége nem éppen a legpozitívabban áll hozzá. Néha jogosnak éreztem: jópár házamba lévő volt velejéig romlott, de én nem gondoltam úgy, hogy közéjük tartoznék.
Annak ellenére, hogy egy visszahúzódó életet éltem, valamelyest mégis központi szereplője voltam a szociális életnek a kviddicscsapat fogójaként. Sokan unszoltak, hogy jelentkezzek a Tusára, de én azt mondtam, nem szerettem volna - pedig igazából annyi történt, hogy McGalagony megkért, hogy segítsek a feladatok kidolgozásában, mert mindig jól jön egy belső megfigyelő. Arra is felszólított, hogy próbáljak megismerkedni minél jobban a bajnokokkal, hogy a lehető legszemélyreszabottabb Tusa legyen. Természetesen ezt nem mondhattam el senkinek, hiába voltam teljesen oda azért, hogy ekkora megtiszteltetésben részesülhettem, ahogy senki más sem mondhatja el, ha valamilyen módon részt vesz a munkálatokban.

184 centiméter magas vagyok, fehér bőrrel, kékes-zöldes szemmel, de azt mondják, hogy hangulatomtól függően változik: a világoskéktől a szürkésbarnáig mindent hallottam már. Mindig is foglalkoztam azzal, hogy jó formában legyek, így az alkatom inkább izmos. Sokszor hallom, hogy jóvágású vagyok, amit nem különösebben tagadhatok. Az öltözködésemről azt tudom mondani, hogy elegánsan kényelmes, gyakran hordok ingeket, kötött pulcsit, illetve zakót is, ha az időjárás engedi - s Nagy Britanniában általában engedi az időjárás.

- Itt van a végleges program a hétre - tettem le a vaskos dossziét McGalagony asztalára. A többi iskola vezetője is ott volt a szobában, éppen beszélgettek valamiről, de amint beléptem, elhallgattak, s érdeklődve néztek engem. - Minden eszközt beszereztem vagy éppen úton van ide, a Roxfortba, az aréna tervrajza alapján már elkezdődtek a munkálatok, pont úgy, ahogy szerette volna. Elvileg négy napon belül kész is van.
- Ő az, akiről meséltél, Minerva?
- Igen.
Hümmögés követte a kijelentését, amit nem tudtam mire vélni, de úgy döntöttem, hogy nem is kell.
- A pontozási rendszer is kész van, ha minden jól megy a rendszer magától tudja változtatni az eredményeket, de természetesen ott leszek végig mellette, s felügyelem. A végleges eszköz elvileg ma érkezik bagolypostával. Hasonló szerkezet, mint a roxfortos házak közötti pontszámláló, végül amellett döntöttünk a bizottsággal.
McGalagony gyorsan átlapozta a dossziét. Láttam, hogy a sárkányoknál és az egyéb mágikus lényeknél felhúzta a szemöldökét, de lényegében rábólintott mindegyikre.
- Köszönöm szépen, Mr Harman, mindent rendben találok. Elmehet - intett. Miután becsukódott mögöttem az ajtó, még hallottam a beszélgetések egy részletét, amik rólam szóltak.
- Nagy jövő áll még előtte, Minerva. Szívesen segítek én is, hogy...
De hogy miben, azt már nem hallottam.

Hihetetlenül maximalista vagyok, legyen szó bármiről. Ahogy már említetttem korábban, eléggé visszahúzódó vagyok: hiába töltök be fontos szerepet a suli szociális életében, a magánéletemről nagyon kevesen tudnak bármit is. Ennek elérése érdekében nagyon sokszor magamba fojtom az érzéseimet, aminek a szerencsétlen következménye az, hogyha nem tudom levezetni, akkor gyakran vagyok türelmetlen és ideges. Szerencsére általában azért le tudom valahogy vezetni: mindig is szerettem a küzdősportokat, s páran szoktunk is gyakorolni nyílt titokként. Nekem elsősorban a box és a botos/kardos harcok a kedvenceim, mert egy fokkal szabadabbak, mint a karate, a judo vagy a kung fu. Sokszor elgondolkoztam azon is, hogyha nem tudok aurornak továbbtanulni, akkor elmegyek kaszkadőrnek. Jó hallgatóság vagyok, legalábbis azt mondják rólam. Szívesen meghallgatok mindenkit, ez való igaz, de, amikor valaki csak panaszkodik és nem akarja megoldani a problémáit, azt kifejezetten nehezen viselem. A szarkazmus is gyakran szerepel az eszköztáramban, ahogy minden intelligensebb emberében, így nagyra értékelem, ha más is használja. Általában megfontolt és pontos vagyok, de ezt gyakran érzik kimértségnek a körülöttem élők.

Ahogy már említettem, a hobbim a küzdősportok, amiket szívesen gyakorlok szabadidőmben. Hogy jó fizikumban legyek, gyakran elmegyek futni, ami segít kiadni magamból a fölösleges gőzt. Jelenleg a Tusa foglalja le a legtöbb időmet, amit szívesen csinálok. Mivel eléggé be vagyok táblázva, nem nagyon van kedvem és időm barátokhoz - egy-két haveron kívül nincs nagyon senkim. Sokan hiszik azt, hogy a flörtölés is a hobbiaim közé tartozik, de igazából még sosem voltam még kapcsolatban és azt, amit mások flörtölésnek vesznek, én kedvességnek hívom. Mert miért ne lehetne megmondani valakinek, hogy ragyogóan néz ki bármiféle hátsószándék nélkül?
A Tusa összehozott pár emberrek, akikkel akaratunk ellenére egyre közelebb kerülünk egymáshoz, legyenek ezek a szervező csapat vagy számomra maguk a bajnokok is. Már előre tudom, hogy évvégén fájdalmas lesz a búcsú (s nem csak azért, mert ez az utolsó évünk), de remélem, hogy többekkel fogok találkozni majd az iskolai éveink után is.