Katerina Gavalas

Név: Katerina Aurianna Gavalas
Becenév: Kat, Rina
Születési hely: Ídra, Görögország
Születési idő: 1802. július 28.


Családom
Színész édesanya és kereskedő édesapa második gyermekeként születtem az Égei-tenger egy aprócska szigetén. Nővéremmel és utóbb született két húgommal különösen jó volt a kapcsolatom, csakúgy, ahogy szüleimmel, az édesapám vállalkozásából befolyó összegből pedig átlag feletti színvonalon éltünk. Édesapám hatalmas flottával rendelkezett, és több időt töltöttünk hajóink deszkáin, illetve a vízben, mint a szárazföldön. Fényes és békés életünk volt, ám a hangulat gyakran volt feszült otthon, mivel apa és anya lázongtak az Oszmán Birodalom megszállása ellen. Kapcsolatba kerültek és együtt dolgoztak a megfelelő csoportokkal, akik az ország felszabadításán dolgoztak, a politika, illetve a szabadság pedig ennek megfelelően mindennapos asztaltéma volt. Jensen, életem párja is egy ilyen csoport tagjaként sodródott az otthonunkba, és első látásra fellángoló szerelmünk az együtt töltött évek során semmit sem veszített hevességéből, ám gyermekre nem maradt elég időnk. Amikor 1821. február 22-én kitört a várva várt szabadságharc, természetes volt, hogy apa is beszállt az elsők között háborúba a hajóival, anyával, nővéreimmel és Jensennel pedig kérdés nélkül az oldalán küzdöttünk szülőföldünk szabadságáért. A vér és a halál azokban az években a barátaim lettek, a félelem, az állandó hadikészültség pedig mindennapjaim része; katonává váltam. Aztán jött 1824. március 5-e. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Egy algériai flotta megsemmisítette és felégette apám hajóit, az ellenséges legénység pedig a vízbe ugorva leöldöste a túlélőket. Emlékszem Jensen halott tekintetére, és kisebbik húgom rémült sikolyára. Emlékszem, hogy harcolt apám a végsőkig, és hogy halt el anyám madárcsicsergésre hasonlatos hangja. Emlékszem a vízből előttem felbukkanó, hideg mosolyú katonára, ahogy felemeli a kardját, amelyen megcsillan a kelő nap fénye. Máig érzem a hideg vasat a szívemben. Ám amikor legközelebb kinyitottam a szemem, nem a családommal voltam az Elíziumban, hanem egy gondosan elrejtett barlangban, márványfehér bőrrel és éles szemfogakkal, a kezem ügyében pedig egy vámpírokról szóló könyvvel. A rövid, mellékelt levélből tudomást szereztem a varázsvilágról, a vérfarkasokról és a vámpírokról, de csak akkor fogadtam el az igazságot, amikor egy arra tévedt algériai katona képtelen volt megölni, hiába mártotta a szívembe átkozott pengéjét. Soha nem tudtam meg, ki változtatott át, ahogy azt sem, miért. De soha nem fogom megbocsátani.

Múltam, előtörténetem:
A görög szabadságharc végéig harcoltam a honfitársaim oldalán. Meg akartam védeni a szabadságot, amelyért a családom életét adta. Gyűlöltem halhatatlan lenni, és nem telt el úgy nap, hogy ne imádkoztam volna Zeuszhoz, hogy a következő szúrás végzetes legyen, de újonnan megszerzett képességeimet a harcolók szolgálatába állítottam. A háború végeztével aztán már nem volt maradásom. A tengerpart homokjába eltemettem a szüleimet, nővéreimet és Jensent, majd a nyakamba vettem a világot. 1829 és 1914 között céltalanul vetettem magam háborúból háborúba, mikor hol volt rám szükség, és a szabadságért harcoltam, valamint a hadiárváknak segítettem, ahol tudtam. Úgy éreztem, csak ez képes értelmet adni az életemnek. Amikor kitört az első világháború, éppen Angliában tartózkodtam, így a britek oldalán szálltam harcba. 1916. november 12-én találtam rá a frontvonal mentén egy elhagyatott faluban az öt hónapos Edward-ra. Egy bölcsőben gőgicsélt, halott anyja ráborulva védelmezte meg az omló törmeléktől. Először a hadiárvákat támogató szervezethez vittem volna, de annyira fájdalmasan hasonlított Jensen-re, hogy nem tudtam megválni tőle. Magamhoz vettem. Ő adta vissza az életbe vetett hitemet, és ahogy felneveltem, kipróbálhattam, milyen lettem volna anyaként. Edward kötelességtudó, ám derűs és kiegyensúlyozott férfivé fejlődött, iránta érzett szeretetem pedig visszavezetett a normális, háborúk nélküli világba, és elkezdtem érdeklődni a szobrászat iránt is, amelyben velem született tehetséget mutattam. Amikor elkezdődött a második világháború, és Edward-ot behívták, vele mentem. Akkor is ott voltam, amikor egy bomba száz darabra szaggatta az ezredét, és életét vesztette a hazájáért. A háború végéig szolgáltam, aztán ismét csak nem volt maradásom. Hosszú, céltalan bolyongással töltött évek után 1982-ben visszatértem Nagy-Britanniába. A Mágiaügyi Minisztérium ekkor keresett fel egy megbízással. Egy bizonyos Vincent von Hummel-t kerestek, aki már megszámlálhatatlanul sok bűntényt követett el Nagy-Britannia-szerte, és aki ártatlan lelkeket küldött a másvilágra, vagy éppen változtatott át akaratukon kívül vámpírrá. Tudtam, ez milyen érzés, így igent mondtam az ajánlatukra, és elkezdtem együtt dolgozni az aurorokkal. Végül Vincent talált meg engem, amikor azzal keresett meg, hogy szeretné, ha belépnék a nemzetközi szövetségébe, és együtt békét és elfogadást teremthetnénk ebben a világban. Elfogadtam az ajánlatát, azóta pedig kettős ügynökként dolgozom. Amikor Vincent előállt a Trimágus Tusával kapcsolatos tervével, tudtam, hogy itt az idő. A Minisztériummal bekérettem magam a Tusát felügyelő aurorkülönítménybe, azóta pedig mágustársaimmal készülünk arra, hogy ezt a nemzetközi szervezetet egy csapással lefüleljük – erre pedig a harmadik próba kínálkozik megfelelő alkalomként.


Kifejtett részlet: (opcionális)
coming soon

Kinézet:
Hosszú, hullámos, szőke hajam és viharszürke szemeim miatt szülőföldemen sokan Pallasz Athénéhoz hasonlítanak, és erre az átváltozás után márványfehérré fakult bőröm is rájátszik. Már vámpírrá válásom előtt is masszív, szívós és ruganyos volt a testfelépítésem, de amióta átváltoztattak, azóta ezek az adottságaim még inkább felerősödtek. Vérszívóhoz illően kivételesen élesek a szemfogaim, és emberfeletti gyorsasággal és erővel rendelkezem, de a mindennapi életben ezt igyekszem nem kihasználni. Legtöbbször lófarokba fogom a hajam, mert idegesít, amikor a szemembe lóg, valamint a legtöbbször görög stílusú papucsban járok.

Jellemem, speciális képességeim:
A végletek embere vagyok. A legtöbbször a görögökkel asszociált energikusság, lendületesség, harsányság és szókimondás hatványozottan részei személyiségemnek, ugyanakkor amikor úgy érzem, minden remény elveszett, nagyon nehezen tudom magam kirángatni a gödör mélyéről. Hihetetlen szabadságigényem és –vágyam van, és amikor ez nem teljesül, mindenre képes vagyok, hogy megteremtsem. Vámpír-létemből adódóan halhatatlan vagyok, és nagyon nehéz megsebesíteni. Kivételesen élesek a szemfogaim, valamint emberfeletti gyorsasággal és erővel rendelkezem.

Kedvenceim, hobbijaim, barátaim:
Egyszerűen megveszek az elegáns divatsálakért, és aktívan követem a nagyvilágban zajló eseményeket, bár az elektronikával igencsak hadilábon állok. A szobrászat az egyetlen cselekvés, ami le tud nyugtatni, és ahová el tudok menekülni. Az ilyenkor születő műveimet legtöbbször eladom, a jövedelmet pedig a hadiárvákat segítő alapítványoknak adományozom. A második világháború óta igyekszem, hogy ne kerüljek közel senkihez, hiszen tudom, hogy amikor üt az óra, nem követhetem őket oda, ahonnan még senki nem tért vissza.

Obviously elfogadva