Mézesfalás

Bár távol állt tőlem ez a szokás, most mégis az órámra néztem, és megállapítottam, hogy idő van, lassan indulnunk kéne vissza.
-Majd legközelebb belesünk abba a Csodabazárba is. Mára szerintem ennyi. -állapítottam meg kiss elszontyolodva, de azért odahajoltam hozzá és játékosan belenyaltam a nyalókájába.
Így aztán már csak a megbeszélt találkozási hely felé vettük az irányt.

- De abszolút nem bántam meg - mosolyogtam teljesen átszellemülten, miután, kilépve a boltból, boldog elégedettséggel szemügyre vettem szerzeményeimet.
Nem csak magamnak, de remélhetőleg Jabarinak és Zairének is nagy örömet tudok majd ezzel szerezni; ők, ha maradtak az eredeti tervnél, inkább Zonko Csodabazárját és azt környező üzleteket tervezték végigjárni.
- Megyünk még valamerre? - érdeklődtem kíváncsian, miközben megbontottam egy rózsaszínű nyalókát, és a számba véve, elégedetten nyugtáztam az édes cukor semmivel össze nem hasonlítható ízét a nyelvemen.

Kissé bűntudatosan somfordáltam elő, mert időközben összeszámoltam, hogy mekkora összeget kell itthagynom az egyébként nem túl sok kajáért, amit kiválasztottam. Az utolsó, amit a kosaramba raktam, egy üveg teljesen ártalmatlannak és természetesnek ítélt mogyoróvaj. Már az első pillantáskor éreztem a különleges kapcsolatot köztem és közötte, így gondolkodás nélkül levettem a polcról.
-Na, látom, ti is visszamentetek egy kicsit gyerekbe... -állapítottam meg mosolyogva Tony és Nomu kosarába pillantva, majd beálltunk a kasszához és fizettünk. Alig maradt pénzem, mivel eleve nem sokkal indultam útnak, és a gyógynövényboltban is muszáj volt néhány csinos kis cserepes fűszernövénykét megvennem, mert egyszerűen nem volt szívem otthagyni őket.

- Pedig abban semmi szégyellnivaló nincsen; tinédzserek vagyunk, ez a normális - csodálkoztam el, és miután még pár viccesnek vagy lenyűgözőnek értékelt finomságot söpörtem a kosaramba, amelyeket feltett szándékomban állt Zairének és Jabarinak is megmutatni, Anthony nyomába eredtem, hogy megkeressük Matt-et.

-Ennek semmi értelme, de muszáj megvennem! -mutattam Nomu felé egy pufók, rózsaszínes mázzal fedett, dudorászó fánkot. Egy doboz mocorgó, macska alakú csokis kekszet is kénytelen voltam az egyre jobban halmozódó, megvárásolni szánt cuccok közé dobni. -Mattel pedig ne törődj, csak azért drámázik, mert ha sok édességet eszik, pattanásos esz a képe. -közöltem ezt a kissé személyes tényt, de nem sokat érdekelt. -Még keressük meg gyorsan, aztán lassan a pénztár felé kéne venni az irányt, még mielőtt az összes pénzemet itthagyom. -javasoltam.

- Ezt Jabari biztosan imádni fogja - kuncogtam, egy szivárványszínű nyalókát a kosaramba söpörve, majd Anthony-val az élő édességek felé is elnéztünk, ahol a legfőbb kuriózumnak természetesen a csokibéka bizonyult.
Már nagyon sokszor és sok indokból csodálkoztam rá a mágiára, és arra, hogy mi mindenre képes, de az élő édességek egy egészen új vállfaját képviselték ennek a csodának, amit képtelen voltam megunni.

-Nem. Na jó, legyen. -fogadtam el dünnyögve a tényleg csak harapásnyi kóstolót. Nem vagyok nagy rajongója az édességeknek, de a sütött, értelmes dolgok még inkább elmennek nálam, mint a gumicukrok és egyéb műanyagnak tűnő, értelmezhetetlen nyalánkságok, mint például a denevér, varangy vagy pók alakú nyalókák, robbanós cukrok vagy az eléggé ijesztő színekben pompázó tejkaramellák. Tony persze nem bírva magával, máris telepakolta a kosarát mindenféle olyan hülyeséggel, amiknek a megkóstolására még kényszerítéssel se vehetne rá.
-Tényleg jó. -állapítottam meg bátortalan mosollyal. -A sós részlegen leszek, majd nézzetek el Ti is arra, jobbra lesz. -intettem az említett irányba, majd gyorsan kereket oldottam, még mielőtt egy újabb édesség megkóstolására beszélnek rá. Végigböngésztem a sós muffinokat, a különleges sajtokat, és még egészséges rágcsálnivalókat is leltem, amikért kifejezetten hálás voltam ennek a boltnak, így azokból választottam is pár fajtát.

- Ebből vinnem kell Zairének és Jabarinak is - bólogattam lelkesen, miközben vagy három különböző ízű muffinnal próbálkoztam egyszerre.
Hiába, amikor gyermek voltam, az én feladatom volt sütni a kisebbeknek, és mivel mindannyian édesszájúak voltak, még egy morzsa nem sok, annyit sem hagytak egy-egy étkezés után a számomra, így most különösen jól esett, hogy degeszre tömhettem magam anélkül, hogy bárki másra gondolnom kellett volna. És a muffinoknak valóban mennyi ízük volt.
- Matt, biztos nem kérsz egyet? Ezek isteni finomak! - lelkendeztem, a fiú felé nyújtva egy málnás-joghurtosat.

-Kerítek egy eladót, és kiderítem! -ajánlottam fel előzékenyen, majd a kosaramat lóbálva elviharzottam a kassza felé. Egy mosolygós, nagymama-szerű néni kíséretében tértem vissza, aki látva, hogy a muffinoknál toporgunk, egy pálcalegyintéssel máris felénk lebegtetett egy, minden fajtából néhány falatnyi darabkát tartalmazó tálcát. Matt közben diszkréten eltűnt valahova, de a szemem sarkából láttam, hogy a kezdeti kíváncsisága elszállt és már csak ódzkodva nézeget, majd valami olyasmit motyogott nekem, hogy ő tulajdonképpen sosem volt oda a sütikért, meg neki most vigyázni kell az alakjára. Nem is törődtem vele tovább, hanem rávetettük magunkat Nomuval a kóstolóra.
-Istenem, ennek pont lyan íze van, mint a gyerekkoromnak! -hümmögtem meghatott elégedettséggel két falat sütőtökös-vaníliás muffin között.

- Ezek nagyon remélem, hogy nem valódi denevérek - hajoltam közelebb kíváncsisággal vegyes idegenkedéssel egy csomag denevér alakú nyalókához, és hátrahőköltem, amikor az egyik mintha pislogott volna egyet. - Miket ki nem találnak - oldalogtam arrébb, és a muffinok felé vettem az irányt, amelyek már sokkal hívogatóbbnak tűntek.
Egy rózsaszín cukormázzal és Teszlek Süveggel díszített, igencsak ínycsiklandozónak tűnő példány különösen megragadta a figyelmemet.
- Lehet itt valahol ingyenesen kóstolni? - fordultam körbe, kíváncsian forgolódva egy eladó után.

A bejáratnál megragadtam egy aranyos kis fonott kosarat, amik a betérő vásárlóknak volt bekészítve, és kíváncsian lézengtünk végig az első soron. Meg kellett állapítanom, hogy azok az édességboltok, amik az amerikai mágustelepüléseken voltak, elég másként értelmezik az édességbolt fogalmát, ugyanis azok ennek a közelébe sem értek. A rengeteg illat- és színélmény teljes mértékben lefoglalta az érzékszerveinket, így csak tátott szájjal járkáltunk és nézegettünk.