Gyengélkedő

Révetegen meredtem a jobb karomból kiálló csőre. Még sosem fordult velem elő ilyen. Sem az, hogy infúzión legyek, sem az, hogy egyszeűen nem tudtam mit kezdeni magammal, mikor bajba kerültem. Persze, nyilván nem tudom ellátni magam kígyómarás esetén, de akkor is rosszul esett a dolog. Sóhajtva dőltem le a puha párnák közé, és próbáltam kizárni a külvilágot, holott tudtam, hogy sokan járkálnak a közelemben és majdnem mindenki megbámul. Egyszer csak Tony huppant le az ágyam szélére, a legkülönbözőbb testtájain ragtapaszokkal és a homlokán kissé mókásan áttekert kötéssel. Leginkább egy fejkendős takarítónénire emlékeztetett.
-Na, a szakmai tárgyalás megvolt? Mindenben egyetértettél vele? -kérdezte tréfásan, tudva, hogy én képes vagyok leállni vitatkozni orvosokkal.
-Aha… -feleltem fáradtan. -Veled meg mi van? Azt mondtad, semmi bajod.
-Az a bogár, amit lepöcköltél rólam… Megcsípett és egy kis gyulladást okozott a fejbőrömön, de semmi veszélyes.
-Ez a trópusi élővilág… Hihetetlen. Soha többé még a közelébe se szeretnék menni semmiféle esőerdőnek. -közöltem lemondóan.

-Merlin haragjára, mit csináltál magaddal, fiam? -kérdezte dorgáló hangnemben, de aggódva a roxforti ápolónő. Szemmel láthatóan jól érti a dolgát, és egy cseppet sem lepődött meg a bajnokok állapotán. Próbáltam hősiesen tűrni a mozgatást, de olykor kiszaladt belőlem egy-egy nyüszítés. Miután lehámozták rólam az amúgy is cafatokká tépődött pólómat és pár pálcasuhintásra viszonylag tisztává változtam, a javasasszony nekilátott a sérülés ellátásának. Egy ideig hümmögve nézegette, amit nem tudtam mire vélni.
-Hm… Rengeteg vért veszthettél, ráadásul amilyen egyszálbelű vagy…. Mégis úgy tűnik, mintha valaki ezt már szakszerűen ellátta volna ezt a sebet. Az lehetséges?
-Öh… Nem… Ja de, igen. Matt Hunter, az egyik Ilvermorny-s fiú bekötözte közvetlen a baleset után. -préseltem ki magamból a választ.
-Na és hogyan is képzeljem el azt a bizonyos balesetet? -nézett rám csípőre tett kézzel.
-Hát, az úgy volt, hogy búvóhelyet kerestem egy fán, de az egyik ág teherbírását túlbecsültem. -vallottam be, közben az asszony kisugárzásának hatására pedig egyre kisebbnek és kisebbnek éreztem magam. Válaszként csak megcsóválta a fejét, és eltűnt, hogy új kötszeres guriga után nézzen.
Később az emlegetett Matt is a gyengélkedőre került, méghozzá nem is akárhogy. Szegényt infúzióra kellett kötni, mert még a két nappal ezelőtti kígyómarás dolgozott a szervezetében, de szerencsére nagyon lassan hatott a méreg, és nem okoz jelentős károsodást, de a biztonság kedvéért jobbnak látta az ápoló hatástalanítani, amennyire lehetséges.

Itt minden esetben ellátnak, akár megfáztál, akár baleset ért.