Tudnivalók az Ilvermorny Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskoláról

A nagy múltú észak-amerikai varázslóiskolát a tizenhetedik században alapították. A Greylock-hegy legmagasabb csúcsán helyezkedik el, ahol egy egész sereg erőteljes varázslat rejti el a kíváncsi varázstalan emberek szeme elől, ami gyakran manifesztálódik ködös felhők füzérének formájában.

Ahogy az valószínűleg elvárható egy olyan iskolától, amit félig egy No-Maj alapított, az Ilvermorny híres arról, hogy a legdemokratikusabb és a legkevésbé elitista az összes többi nagy múltú varázslóiskola közül.

Isolt és James márványszobrai szegélyezik az Ilvermorny-kastély főbejáratát. Az ajtók egy kör alakú szobába nyílnak, amelyet üvegkupola fed. Egy fából készült erkély fut körbe a szoba falán egy emelettel feljebb. A szoba ezen kívül tökéletesen üres, négy hatalmas fafaragványtól eltekintve, amelyek a házakat szimbolizálják: a Horned Serpent, a Wampus, a Thunderbird és a Pukwudgie.

Miközben az iskola többi tanulója a fenti erkélyről figyeli a szobát, az új diákok beözönlenek a kör alakú előcsarnokba. Elhelyezkednek a falak mentén, aztán egyesével kihívják őket a kőpadozat közepére, ahol a gordiuszi csomó szimbólumára állnak. Az iskola aztán csendben vár az elvarázsolt fafaragványok reakciójára. Ha a Horned Serpent kívánja a magáénak tudni a diákot, a homlokába ágyazott kristály világítani kezd. Ha a Wampus tart rá igényt, a fafaragvány üvölt egyet. A Thunderbird szárnyai összeütögetésével jelzi igényét a diákra, a Pukwudgie pedig a nyílvesszőjét emeli a levegőbe.

Amennyiben egynél több faragvány is igényt tart a diákra, a tanulónak kell meghoznia a döntést. Nagyon ritkán – valószínűleg tízévente egyszer –, de előfordul, hogy egy tanulóra mind a négy ház igényt tart. Seraphina Picquery (a MACUSA elnöke 1920 és 1928 között) generációjának egyetlen boszorkánya volt, aki ilyen megtiszteltetésben részesült, és ő a Horned Serpent-et választotta.

Az Ilvernmorny házairól gyakran mondják, hogy a teljes varázslót vagy boszorkányt jelképezik: az észt jelképezi a Horned Serpent; a testet a Wampus; a szívet a Pukwudgie és a lelket a Thunderbird. Másik úgy vélik, hogy a Horned Serpent a tudósokat, a Wampus a harcosokat, a Pukwudgie a gyógyítókat, a Thunderbird pedig a kalandorokat részesíti előnyben.

Nem csak a Beosztási Ceremónia menetében találhatunk lényeges különbségeket a Roxfort és az Ilvermorny között (habár nagyon sok mindenben különösen hasonlít a két intézmény). Mihelyt a tanulók megtudták, melyik házban lesznek, egy hatalmas csarnokba kísérik őket, ahol kiválasztják pálcájukat (vagy őket választja ki a pálca). Rappaport törvényének, ami kifejezetten szigorúan vette a titoktartást, 1965-ös hatályon kívül helyezéséig egy gyermeknek sem lehetett pálcája, amíg meg nem érkeztek az Ilvermorny-ba. Ráadásul, a diákoknak a tanítási szünetek alatt is az iskolában kellett hagyniuk pálcáikat, és csak tizenhét éves koruk elérése után volt legális egy varázslónak vagy boszorkánynak az iskolán kívül pálcát viselni.

Az Ilvermorny talárja kék és áfonya színekben pompázik. A színek Isolt és James tiszteletére választattak: kék, mivel ez volt Isolt kedvenc színe és mivel a Hollóhát tagja szeretett volna lenni gyerekkorában; áfonya James áfonyás pite iránti szeretetének jeléül. Az Ilvermorny minden diákjának talárját egy arany gordiuszi csomó fogja össze, annak a brossnak az emlékére, amit Isolt talált az eredeti Ilvermorny-kunyhó romjai között.

Pukwudgie-k nagy számban dolgoznak az iskolában a mai napig. Ugyan egész nap zsörtölődnek, és mindannyian hangsúlyozzák, hogy semmi kedvük sincs itt maradni, ám rejtélyes módon mindannyian megjelennek év év után. Fellelhető közöttük egy különleges idős teremtmény, aki a William névre hallgat. Nevetni szokott azon a képtelen ötleten, hogy ő lenne az eredeti William, aki megmentette Isolt és James életét, jogosan mutatva rá arra a tényre, miszerint az első William ezek szerint több, mint 300 éves lenne, ha még mindig élne. Habár, azt még mindig homály fedi, pontosan meddig élnek a Pukwudgie-k. William senki másnak nem engedi meg, hogy Isolt a főbejárat mellett álló márványszobrát kifényesítse, és a nő halálának évfordulóján minden évben amerikai tojásbogyókat helyez a sírjára, amely tevékenységét ha valaki tapintatlan módon megemlíti, nagyon dühbe tud gurulni.