Tantermek

- Ilyen sokat egyszerre? - ütköztem meg, és nem gyakran fordul elő, de megálltam két asztal között, és Léo felé fordultam. - Ennyire lázadó vagy otthon meg az otthoniakkal, vagy mi van? - húztam össze a szemem gyanakodva. - Megáll az eszem, még a végén kiderül tökéletes kapitányról, hogy valójában egy engedetlen gyerek - csóváltam meg a fejem hitetlenkedve, majd folytattam utamat Bastien felé.

- Biztos igazad van, isteni kapitány - forgattam a szemeimet unottan, majd ellöktem magam Bastien-től, és miközben két asztal között csúsztam, a térdeimen doboltam egy sort. - De nem válaszoltál a kérdésemre: kitől jöttek a levelek? Az az alacsony, barna hajú, copfos lány hozta be, de nem volt hajlandó elárulni, kitől jöttek vagy miért. Én pedig utálom, ha olyan tárgyak vannak a felségterületemen, amelyek vagy haszontalanok, vagy robbanógránátot rejthetnek - vetettem egy oldalpillantást a levelekre.

- Azok meg kitől jöttek? - pislogtam fél szemmel a levelek felé, majd Léo gyűrt ábrázatára néztem, és szippantva egyet a kólámból, odavetettem a fiúnak: - Te se sokat alszol mostanában, ahogy elnézlek.

- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű - dörmögtem az orrom alá morcosan, miközben Léo a túlhajtásról papolt.
Na, pont az ő tanácsa mérvadó az ügyben, mi?
- Felőlem mehetünk - legyintettem rá végül a felvetésére, mert tudtam, hogy úgysem fog békén hagyni, amíg be nem adom a derekam. - Mokka pedig majd addig ügyel - vettem el az újabb csésze kávét kedvenc számítógépemtől.

- Léo, nem tudom, feltűnt-e, de éppen dolgom van - mutattam értetlenül a hat kivilágított képernyőre, amelyeken fejenként legalább hét sorban futottak az adatok. - Most pont nem érek rá szocializálódni - rajzoltam gúnyos mosollyal macskakörmöket a levegőbe. - De majd ha kevésbé leszek elfoglalt, szólok - legyintettem felé, és tovább csapkodtam a billentyűket, majd egy (Mokka tanúsága szerinti) öt másodperces filmszakadás után továbbsuhantam.

- Palacsinta itt lent is van - legyintettem, majd beleittam a kólámba. - Ráadásul nem lehetsz mindig ott, hogy figyelj rám. Liz és az emberek keveréke olyan, mint egy felrázott kóla. Nem lesz jó vége. Meg az agyamat sem éppen erre tervezték - szóltam oda Mokkának egy újabb adag sült krumpliért.

- Én kértem elnézést, szívtipró kapitány - szalutáltam gúnyosan Léo felé, és inkább ráhagytam a Lily-vel kapcsolatos ügyleteit.
Majd beismeri magának, ha akarja.
- Na, viszont ez az, amit végképp elfelejthetsz; nem tudom, rémlik-e még a zárjuk-le-az-első-próbát-bulid. Szerintem elég nyilvánvalóvá vált akkor számodra is, hogy a társadalom és én nem alkotunk jó párost - pötyögtem egy sort az egyik számítógépen, mielőtt kértem volna Mokkától még egy adag kávét.

Felvetésére nemes egyszerűséggel csak felhorkantam.
- Lehet, hogy túl korán hagytam neked békét - fújtattam ingerülten. - Te is ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy ide, hozzánk csak olyan emlékek kerültek, amelyek meghatározóak voltak az adott ember életében. Lily számára, akár tetszik, akár nem, akár elfogadod, akár nem, egy fontos emlék volt ez a kis táncnak csúfolt valami, amit ti itt bemutattatok, és mérget mernék rá venni, hogy neked is az volt - ittam bele a kólámba. - Amúgy meg nem is tudom elhinni, hogy lehetsz ennyire analfabéta a szív ügyeiben, amikor az anyakönyvi kivonatod szerint te is francia vagy - forgattam unottan a szemeim, mielőtt tovább suhantam volna Pamplemousse-hoz.

- Hát, abból ítélve, ahogy a mumusozásra reagált, én százötven százalékra tippelném a halálod esélyességét egy esetleges kiderülés esetén, de lehet, hogy alábecsülöm Lily-t - tűnődtem, majd Mokkát inkább elküldtem kávét csinálni, így békét hagyva Léo-nak.

- Igen, persze - bólogattam gúnyosan és felettébb szkeptikusan, majd miközben Grigorijjal videojátékoztam, Mokkával megsortüzeztettem Léo-t. - Gondolkoztál már azon, hány darabban végzed a föld alatt Lily keze által, amikor kiderül, hogy te álltál az egész Tusa mögött? - vágtam össze egy újabb adag emléket.

- Igazából csak te - csócsáltam egy virslit két asztal között. - Mert te vagy az értelmi szerző, én csak parancsokat teljesítek - szalutáltam neki a virslivel. - Meg amíg téged pellengérre vonnak, addig elmenekülök - biztosítottam jóindulatomról, majd pár (többnyire) néma (na jó, káromkodásokkal erősen megtűzdelt) csúszkálós perc után odaszóltam Captain Hogwarts-nak. - Egyébként, hősszerelmes kapitány, nem tudtam figyelmen kívül hagyni Lily emlékében a csodálatos szereplésed; nem is mondtad, hogy már idáig jutottatok - csapkodtam ketchup-ös kézzel a billentyűzetet Bastien-nél.

- Merci beaucoup - kaptam el a dobozt a levegőben, majd egy lendülettel felrántottam az új csukát a lábamra.
Pár percig csendben dolgozgattunk, majd megérdeklődtem Léo-tól, hogy van-e még más dolgunk a második próbára az emlékfolyamok összeállítása mellett.