Tantermek

- Okés - bólintottam, és átcsúsztam Papillon-hoz.
- F4-es szektor, Mademoiselle - segített ki Mokka.
Valószínűleg még neki (egy számítógépnek) is feltűnt, hogy a név- és arcmemóriám egyenesen csapnivaló. Na, jól nézünk ki.
- Kirakva a hármasra meg a hetesre - hoztam a szobában jelenlévők tudomására.

- Ja, meg tudom érteni - bólintottam, majd leharaptam egy palacsinta felét. - Kihez megy először a dementor? Csak azért, hogy melyik kamerát élesítsem - tettem hozzá.

Csupán csak hümmögtem, mivel engem jobban izgattak a háttérmunkálatok, mintsem maga az eredmény, de kétségtelenül volt már jópár izgalmas perc is az arénás feladat során.
- Szerinted ki lesz a győztes? - érdeklődtem meg Léo-tól két asztal között gurulva Coccinelle-l. - Vagy szurkolsz már esetleg valakinek?

- Nem, mindent kézben tartasz, mint mindig - ittam bele a kólámba, és átirányítottam a gépére az aurorok képét, hogy megnyugodjon.
- A kamerák és a képernyők bevetésre készek, Mademoiselle - szúrta közbe Mokka.
- Látod, minden rendben lesz - bólintottam. - Egyébként a diákok ébren vannak még egyáltalán, vagy ezt csak a saját szórakoztatásunkra csináljuk? - érdeklődtem Bastien-nél pötyögve.

- Minden okés lesz - gurultam vissza Pamplemousse-hoz. - Csak remélem, Ana nem fogja ezt is kifejezetten zokon venni - dörzsöltem meg az orromat. - Külön időben menjenek az egyes bajnokokhoz, vagy mehetnek a dementorok egyszerre? - kérdeztem Léo-tól, miközben vadul pötyögtem a gépen.

- Persze, meglesz - biztosítottam Léo-t, majd tovább nyomogattam a gombokat, amikor egy hívás szakította félbe a játékot.
- Helló, Bastien! Mokka is üdvözöl - tettem hozzá, amikor számítógépem megkopogtatta a vállamat. - Mi a helyzet? - köszöntem öcsinek, miközben szüneteltettem a játékot, és átkapcsoltam az aréna képeire.
- Én is üdvözlöm Mokkát! - nevetett fel kisöcsém. - Itt minden rendben; apunak holnap lesz időmérő-edzése - csiripelte Sébastien a fülembe, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Szuper! Mindenképpen nézni fogom - ígértem meg, na nem mintha elfelejtettem volna.
Apa futamait sosem hagynám ki.
- És hogy megy a varázslós Éhezők Viadala? - érdeklődött csengő hangon Bastien.
- Minden a legnagyobb rendben megy - biztosítottam, kissé fáradtan dörzsölve meg a szemem egy pillanatra, mielőtt felhajtottam volna egy pohár kávét.
- Anyu üdvözöl, és üzeni, hogy ne igyál túl sok kólát - adta át az üzenetet öcsikém.
- Jaja, meglesz - bólogattam nevetve. - Te meg ne maradj fent túl sokáig!
- Én? Soha! - nevetett fel Bastien. - Holnap hívlak közvetlenül az időmérő után!
- Várni fogom!
- Puszi! - majd bontotta a vonalat.
Miután ellenőriztem a bajnokokat (a legtöbben aludtak, csak az egyik afrikai srác volt még ébren), elindítottam a 2001-es Forma-1-es brit Nagydíjat, és magamhoz ragadva egy szendvicset, azt majszolva elkezdtem nézni a futamot.

- Kaja, kóla meg kávé - vettem tudomásul nevetve, hogy visszadobta a kontrollert az asztalra, majd visszaváltottam egyes módba, és tovább birkóztam a készülékkel. - Meg majd mielőtt lefekszel, kimennék egyet a mosdóba, de Mokka úgyis ügyelni fog - a kék autó beelőzött, úgyhogy rátapostam a gázra. - Majd igyekszem csendben ügyködni, amíg alszol - biztosítottam, mielőtt visszatoltam volna a fülemre a fülhallgatómat.

- Mehet - hagytam jóvá egykedvűen.
Ugyan Léo nem játszott rosszul, sőt, voltak kifejezetten jó megmozdulásai is, tizenhét év tapasztalata és ébren töltött éjszakái nem múlnak el nyomtalanul.
- Te egyébként szoktál videojátékozni? - kérdeztem a futam közben.

- Nyomjunk először egy barátságosat, aztán majd mehet vérre is a menet - színeztem át a hajam vörös-szőkére, aztán, miközben beleittam a kólámba, elrajtoltunk.

Miközben vártam, hogy Léo visszatérjen a kajámmal, két sikeres menetet is végigvittem, és közben rikító rózsaszínre változtattam hátközépig érő hajam.
- Ebédidő van? - érdeklődtem, miközben elvettem tőle a fejadagomat. - Fel sem tűnt - haraptam bele az egyik palacsintámba. - A Beauxbatons-ban nem engednek meg körülbelül semmit. Magyarán szólva, sem a kólát, sem a videojátékokat, sem Mokkát. Szóval, csak titokban csinálhatom. Ha nem lenne Bastien, már régen átiratkoztam volna ide. De most, hogy itt vagyok, ki kell használnom az időt, és a kifejezetten rendes házimanókat - vigyorogtam elégedetten. - Szeretnél beszállni? Van még egy kontrollerem - ajánlottam fel az egyedülálló lehetőséget Léo-nak.

- Palacsintát, hot dogot, hamburgert vagy pattogatott kukoricát. Választhatsz - vettem a kezembe a kontrollert, és visszakapcsoltam az autóversenyzős játékomat. - Ja, és ha már kint vagy - hozz még egy kis kólát - toltam a fülemre a fülhallgatót, és miközben megkértem Mokkát, hogy adjon a fülembe egy kis zenét, nyomogatni kezdtem a gombokat.

Felvetésére csak ingerülten az égnek emeltem a szemem. A hetedik asztal a sarokban valóban az iskola egyes helyszíneit mutatta, mégsem fordítottam rá különösebben nagy figyelmet, hiszen minden időmet kitöltötte az arénában történtek zökkenőmentes levezénylése és kiépítése - na meg a játékok.
- Szuper, ez jó ötlet - zártam le egy kis időre a pontozást, és így, hogy az általunk beküldött akadályok már legyőzettek, elégedetten hátradőltem a székembe.
Macskaszerűen kinyújtózkodtam, és egy hatalmasat ásítottam, majd vigyorogva Léo-hoz gurultam.
- Nagyok voltunk! Pacsi! - emeltem vigyorogva a kezemet. - Te is, Mokka! - dicsértem meg a számítógépet is.
- Csak a dolgomat tettem, Mademoiselle - jegyezte meg szerényen Mokka.

- Persze, ha véletlenül erre somfordál az elkövetkező hat napban, mindenképpen hívlak - biztosítottam Léo-t, maró gúnnyal a hangomban. - Máshol nem hiszem, hogy összefutnánk - utaltam arra, hogy 24 órából 24-et itt töltök az alagsorban, és konkrétan csak mosdóba szoktam kimenni. - Egyébként az összesítésben iskola vagy bajnok fog nyerni majd a végén? - kérdeztem, miközben kiraktam a pókokkal való párbajokat a kettes és hatos képernyőre.