Tantermek

- Megérkeztek a pókok! - jelentette ki Mokka.
- Heureusement - sóhajtottam fel. - Eddig milyen a nézettségünk?
- Ezt nézik most a legtöbben élőben, többen, mint a kezdést - az adatok megjelentek a képernyőmön. - Viszont a visszanézésben a mumusok vezetnek.
- Köszönöm! - mondtam, majd Lizre néztem angyali szemekkel. - Tudom, hogy van ezermegegy jobb dolgod, de esetleg, ha meglátod valahol a pasit, akkor szólsz? S'il vous plaît!

- Köszi - kaptam el a müzliszeletet, majd elkezdtem bontogatni. - És azt is köszönöm, hogy megpróbálsz nem áthajtani rajtam éjszaka. Nagyra értékelem.
Amikor lekapcsolta a zenét, úgy döntöttem, visszatérek a témához, mert eléggé foglalkoztatott.
- Amúgy Ana nem a barátnőm. Már csak az hiányozna - forgattam a szemem. - Eddig leginkább egymás idegeire mentünk, többnyire szándékosan, félig-meddig ösztönösen. Káosz lenne, ha össze lennénk zárva. Mindegy, az a pasi, akit látott és meghalt a kezei között, meg ilyenek, a tanára. Mr Solomon. Kicsit utánanéztem a dolognak, és képzeld el, hogy hivatalosan már itt van a Roxfortban, viszont sehol sem láttam még. Biztos fontos lehet Anának, ha ő volt a mumusa, nem? De szerinted mi lehet vele?

- Nem tudom, mikor van a szülinapod, de nem is érdekel. Amint lehetőségem lesz rá, veszek neked egy előkét... - nevettem el magamat fejcsóválva, majd beletúrtam a hajamba. - Ez most csak kisebb pókkalandocska lesz, ötöt-hatot eresztünk még rájuk. Á, szívesen lejövök, tudod, kíváncsi vagyok. Bár valószínűleg nem lesz olyan látványosan érdekfeszítő, mint a tegnapi mumusos, érdekelnek a reakciók. Szerintem átcuccolok egy takaróval meg egy párnával, s megkérem az egyedülálló Mokkánkat, hogy keltsen fel, ha van valami akció. Apropó, mumusok: emlékszel a pasira, aki a brazil lánynak volt? Lilianának?

- Hagyjad, hívom én - legyintettem, s már búgott is a vonal. Harmadik csörgésre vette fel. - Hello, Bill! Igen, igen. Elkéne pár óriáspók a holnap éjszakai adagból, úgysem fog feltűnni. Öt-hat elég lesz, aha. Köszi, egy isten vagy. Nem, nem, utána már hagyjuk egy kicsit őket fellélegezni.
Letettem a telefont még egy-két "aha" után.
- Lebeszéltem, mindjárt jönnek - a kávém második felét egyben ittam meg.

- Natasha Horne által felakasztott polip kiszáradt! Natasha Horne és Matthew Hunter kiiktattak egy sárkányt!
- Wow, ez a páros is szárnyal! - gépeltem a pontokat rögtön, hogy menjen az adatbázisba. Ahogy egyre több lényt győztek le, a pontok úgy ugráltak, s az élmezőnyben óriási volt a kavarodás.
- Liliana Castellano és Sepphira Ainhoa kiiktatták a második sárkányt! Az Adeyemi testvérek a harmadik sárkányt intézték el! - olvastam fel hangosan az üzeneteket. - Charlize Brown egy durrfarkú szurcsókot tűntetett el a pályáról! Natsuko egymaga verte meg a sárkányt! Hallod, lehet, hogy nem lesz elég, amit beraktunk nekik? Rendeljek gyorsan még valamit? A Chekovok is felrobbantottak egy medúzát! Liz, szerinted hívjak valakit?

- Imádom - mutattam fel a hüvelykujjamat, hogy kimutassam a tetszésemet. - Mokka, te vagy az életem szerelme - köszöntem meg a gépnek, amikor elkészült a kávé. - Miért ne jöhetnél egyedül? - nevettem el magam. - De, ha zavar, jöhetsz velem is.
Nem tudom, hogy meg fogom-e szokni, hogy Liz így pörög a hét asztal között, míg én nyugisan ülök a nyolcadiknál, de idővel csak-csak. Kortyoltam egy nagyot a kávémba, amit majdnem félre is nyeltem, amikor megláttam, hogy éppen mit csinálnak kedvenc bajnokaink.
- Natasha felakasztotta a polipunkat! - álltam fel, hogy közelebbről is lássam. Szegény tintahal csak pislogott, s nem értette, hogy mi történik körülötte. - Mi a szöszt akar vele kezdeni?!
Be kell, hogy valljam, erre a megoldásra nem igazán számítottam. Esetleg egy kis vízicsata vagy valami hasonló, de hogy szárazföldről intézi el...
- Remélem, hogy ez megy valamelyik nagyképernyőn - szóltam oda Liznek, valószínűleg, fölöslegesen.

- Többnyire igen - mosolyogtam rá. - Nekem is jól jönne egy kávé, Mokka. Azért fárasztó feladatba vágtunk, be kell, hogy valljam. Ennek ellenére élvezem. Egyelőre minden úgy ment végül, ahogy szerettem volna, bár nem egyszerű ezt elérni. Mindenesetre, remélem, hogy megfelelő színvonalat tudunk biztosítani. Sokminden múlik ám ezen a Tusán. Neked is, nekem is, a többi szervezésben résztvevőnek és a bajnokoknak is. Ha ez sikerül, akkor felkerülünk a legbefolyásosabb emberek listájára. Viszont, ha valami balul sül el, ugyanilyen negatív befolyással is lehet az életünkre. De ne gondolkodjunk ezen, nem igaz? - meg sem várva, hogy reagáljon a filozofálásomra, témát váltottam. - Vasárnap este szerveznék egy kis összejövetelt a szervezőcsoportnak, örülnék, ha eljönnél.

Az eredményeket hihetetlenül nehéz volt figyelemmel követni ebben a kaotikus helyzetben, de szerencsére minden rendesen működött.
- Grat... - horkantottam föl. - Ezért hozom én neked ezt a löttyöt, hogy utána a fele pocsékba menjen... És amúgy nem tudom, kiről beszélsz, de sajnálom a kamerádat. Viszont engem jobban érdekel, hogy végre megjelent az a szárnyas gyík, mert már elegem volt belőle. Képzeld, elbújt és nem volt hajlandó előjönni.
A képernyőmön egyre több "PÁRBAJSZITUÁCIÓ!"-s ablak jelent meg, ami azt jelentette, hogy a három képernyőm megtelt párbajos videóanyagokkal, amikre parallel kellett figyelnem, hogy fair legyen a pontozás.
- Hát, nem csak a bajnokok szívnak, nem igaz? - nevettem el magam, ahogy belevetettem magam a munkába.

- Pas plus de crêpes pour vous - mosolyogtam rá angyalian. - Különösen, ha ilyen mocskos a szád. De hoztam diákcsemegét, gyümölcsöket éééééés ásványvizet.
Láttam, ahogy összeráncolta az orrát - és nem csak amiatt, mert keményen dolgozott.
- De hoztam kólát is, minden jóérzésem ellenére - erre bezzeg felcsillant a szeme. - Hihetetlen vagy, ugye tudod? Mit mond a hibajelzés?

Amikor elsétáltam a Nagyterem előtt, láttam, hogy már mennek szólni Liznek arról, hogy az egyik képernyő elsötétült, viszont engem más jobban aggasztott, úgyhogy rögtön gyorshívtam Billt, aki az egyik durmstrangos diák és ő felel azért, hogy a megfelelő lények jókor legyenek jó helyen az arénában.
- Bill, édes, biztos vagyok benne, hogy azt mondtam, hogy öt sárkány legyen. És hány sárkányt láttam a közvetítésen? Négyet. Az sehogysem öt, amíg félbe nem vágják az egyiket. Mi az, hogy nem találjátok? Egy sárkányról van szó, Merlin alsógatyájára! Elbújt? Szedjétek ki mihamarabb és vigyétek az arénába! - masszíroztam a halántékomat idegesen, miközben hallgattam a magyarázkodását arról, hogy milyen veszélyesek a hisztis sárkányok. - Mindjárt megyek Lizhez. Ha nem látom egyik képernyőn se azt a szerencsétlenséget, mindannyian haza lesztek innen küldve!
Megszakítottam a vonalat meg sem várva a válaszát.
Már az alagsorban voltam nem messze a Mardekáros klubhelyiségtől. Úgy gondoltam, hogy jobban jár mindenki, ha beugrom egy kicsit és hozok egy kis kaját és innivalót. Felkaptam pár csomag diákcsemegeszerűséget, amit még Roxmortsban vettem évelején, majd visszafordultam a 2,5 literes kóláért (csak Liz miatt tartok ilyen löttyöket a szobámban, mert itt le tudom hűteni), s végül két heti élelemmel vonultam végig a folyosón. Mielőtt elértem volna az ajtót, csörgött újra a telefonom. A vállammal sikerült valahogy megnyomnom a felvevő gombot a fülesemen, mert mind a két kezem tele volt.
- Igen? - szóltam bele frusztráltam. - Nagyszerű. Akkor küldjétek be az arénába minél hamarabb. Oh, és Bill? Nem kell minden lépésnél felhívni. Az eredményt szeretném látni, nem teazsúrozni. Majd beszélünk. És bocsi, hogy ilyen pokróc voltam. Majd valahogy jóvá teszem. Remélem, ma már a Tusa miatt nem kell beszélnünk.
Most ő tette le a telefont, én pedig egy-két fejrázással lecsúsztattam a nyakamba a fülesemet, ami minden bizonnyal összekócolta a hajamat.
- Je suis déjà épuisé... - morogtam magamban, majd mosolygósra váltottam a figurát, amikor megláttam Lizt a számítógép mögött. - Hello, mizujs, sikerült megoldani mindent, ugye?
A cuccokat lepakoltam az a földre, majd leültem a gurulós székembe (sosem vallanám be neki, de imádom Lizt, amiért elintézte, hogy kapjunk ilyeneket) és megmozgattam az egeret, hogy lássam az eredményeket tartalmazó táblázatokat és grafikonokat.