Park/ az Aréna

1 / 12 oldal 1, 2, 3 ... 10, 11, 12  Next

Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Shikoba Talako on Szomb. Jan. 20, 2018 2:23 pm

Telihold utáni harmadik este

- Te... hánytál már átváltozás után? - kérdezte Léo zavartan.
- Ó, igen - nyugtattam meg mosolyogva. - Nem is egyszer, különösen az első pár alkalomnál. De, ha kevésbé jó állapotomban érkezik meg a Hold, akkor most is előfordul. Szóval emiatt igazán nem kell aggódnod. Tudod mit? Gyere, megmutatom a teámat, ami tökéletes a Holdtölte utáni első napokra és nem mellesleg a másnaposságra is.
Felálltam, s a kezemet nyújtottam neki, hogy megsegítsem. Elfogadta a segítséget. Tenyere hideg és puha, de volt benne egy tiszteletreméltó határozottság. Beletúrt a már a kicsit szemébe lógó szőke fürtjeibe és várakozóan nézett rám.
- Szóval... - szakítottam el a tekintetemet róla, majd elindultam az üvegház felé. - Hm...
Kiment a fejemből, hogy mit is szerettem volna mondani, így kicsit kínos csend telepedett közénk - legalábbis az én részemről, mivel Léo úgy nézett ki, mélyen a gondolataiba merült.
- Te hogy lettél vérfarkas? - bukott ki belőle a kérdés.
- Mint mindenki: harapással - engedtem meg magamnak egy huncutabb mosolyt. - De gondolom, nem erre voltál kíváncsi.
- Hát, nem egészen.
- Tíz voltam - nem kerülgettem a forró kását, hanem rögtön belevágtam a közepébe. - Egy tanyán dolgoztam az egyik testvéremmel. Egy éjszaka kiküldtek minket az erdőbe fát gyűjteni, amely történetesen egy olyan éjszakán, amikor a Telihold szórta ránk a fényét. Ránk támadott egy farkas. Valamilyen célból a Szellemek Navira vezették, s én kisebb életveszélyes sérülésekkel megúsztam. Szerencsére Ms Stewart arra járt, aki a New River szélén lévő házába vitt és ellátott.
- New River? De az nem USA?
- Dehogynem - tértem vissza lélekben is a jelenbe. Benyitottam az üvegházba, ami üres volt. - Az, hogy hogy kerültem végül a Királyságba, egy más történet.
Egy pálcaintéssel világosságot teremtettem és a hugrabugosok kis szekrényéhez mentem. Feltettem forrni a vizet és kivettem a fiókból a szükséges hozzávalókat. Ösztönösen megérintettem a sebhelyemet a ruhámon keresztül.
- Szóval én így szereztem ezeket - felhúztam a pólómat láthatóvá téve a marások fehér helyeit a mellkasomon és az oldalamon, amelyek a nadrág alatt a combonon folytatódtak. Visszafordultam a különböző gyökerekhez, majd felszeltem őket. Egy ideig senki nem szólalt meg, csak a rostok szakadásának hangja törte meg a csendet.
- Köszönöm, hogy megosztottad velem - szólalt meg végül. Nem bírtam megállni, hogy el ne mosolyodjak.
- Ahogy az elején mondtam, csak akkor tudok Neked segíteni, ha őszinte vagy velem - jegyeztem meg. - Ez akkor a legegyszerűbb, ha a bizalom kétoldalú.
A teáskanna elkezdett fütyülni, úgyhogy a felkockázott darabokat egy vászonzacskóba söpörtem, majd beledobtam a vízbe.
-Velem egy hónapja történt, az ezt megelőző holdtöltekor - a hangján éreztem, hogy bizonytalan volt abban, megoszthatja-e velem, de azt is tudtam, hogy szüksége van rá. A munkalapnak támaszkodtam és felé fordultam, hogy lássa, figyelek. Tőlem körülbelül egy méterre ő ugyanígy az asztalnak dőlt. Ezen az estén immár harmincnegyedszerre a hajába túrt. - Egy főzethez kerestem növényeket a Tiltott Rengetegben, s hiába tudhattam volna, hogy a közelmúltban többször is jeleztek a környéken vérdarkasok jelenlétét, de nem gondoltam bele. Azt sem tudtam akkor, hogy telihold lesz. A semmiből rontott rám, de volt annyi lélekjelenlétem, hogy elkábítsam, így elmenekülhettem. Nekem kevesebb sebem lett, mint Neked - félrehúzta a pulcsijának nyakát, ami alól kilátszottak a még piros udvarú fognyomok. - Viszont nagyobb ereket talált el. Ott helyben nem vettem komolyan a problémát, a kosár növényt még elvittem azoknak, akiknek kellett a főzethez. Ha Liz nem lett volna ott, amikor elvesztettem az eszméletemet…
Elcsuklott a hangja, felfelé pislogott, hogy a könnyeivel küzdjön. Nehéz volt megállnom, hogy ne lépjek oda hozzá. Közben azon gondolkoztam, hogy esetleg nem a Lázadók közül volt valaki.
- Sosem fogom tudni… Meghálálni neki - folytatta. - És mégis… Amikor elkezdődött az átváltozás, azt kívántam, bárcsak megölt volna a farkas… Vagy a befagyott tó jeges vize… Vagy az átalakuláskor valami, bármi…
Félretettem minden aggodalmamat afelől, hogy vajon hogyan fog reagálni a közeledésemre, és megöleltem. Nem tiltakozott, de nem is karolt át rögtön, mintha nem tudta volna eldönteni, megérdemli-e. Bűntudat sugárzott egész testéből.
Kávé és bergamott illata volt.
Elengedtem, majd anélkül, hogy a szemébe néztem volna, egy gyakorlott kézmozdulattal kirántottam a forró vízből a vászonzsákot és elővettem két bögrét. A gőzölgő bordó teát odanyújtottam neki.
- Ha különösen rosszul érzed magad, akkor egy kis rumot is lehet még belekeverni - jegyeztem meg. Eszembe jutottak Andy-ék, akik mindig úgy itták. Mivel vámpírok, nekik nem volt nagy szükségük rá, de a Holdtölte utáni napokban mindig velem együtt ittak, hogy családi programot csináljanak belőle és ne érezzem akkora tehernek.
- Köszönöm - mosolygott rám és belekortyolt. - Jó erős, de finom.
- Egészségedre - biccentettem. - Liz a barátnőd?
- Nem, dehogy - ez volt az első őszinte nevetés, amit a mai napon hallottam tőle. - A húgom.
- Nem nagyon láttam eddig.
- Beauxbatonsba jár, most a Tusa miatt van itt, a Roxfortban.
Bólintottam egyet. Logikusnak tűnik, elvégre Léonard családja mégiscsak francia, úgyhogy elképzelhetőnek tűnik, hogy a testvére inkább Franciaországba ment.
- Tudok a sebhelyre adni krémet, ami segít, hogy ne legyen olyan csúnya heges, mint az enyém - jutott hirtelen eszembe és elkezdtem átkutatni a zsebeimet a tégely után kutatva. Odadobtam neki az alig öt centiméter átmérőjű dobozkát. - Tessék.
- Köszönöm - kapta el. Kitűnő reflexei vannak, az alkata pont egy fogóénak megfelelő. Huncut félmosolyra húzta a száját. - Bár mindig is szexinek tartottam, ha valakinek sebhelyei vannak.
Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne kapjak köhögőrohamot a félrenyelt teától. Azt eddig is tudtam, hogy Léonard volt már fiúkkal és lányokkal is (egyik sem volt hosszútávú), de álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer nekem fog címezni egy ilyen megjegyzést. Csak egy mosollyal tudtam válaszolni neki.
- Már most jobban érzem magam a teától, köszönöm.
- Igazán nincs mit - válaszoltam. - Ezen kívül még van pár megoldásom, ami segít elviselhetővé tenni a farkaslétet. Viszont amilyen karikásak a szemeid, szerintem jobb lenne, ha most elmennél aludni. Keress meg holnap mindenképpen, rendben?
- Igen, köszönöm - mosolygott. - Viszont akkor visszakísérlek Téged, mert már jóval takarodó után vagyunk és nekem van engedélyem.
- Rendben - elfordultam, hogy biztosan ne lássa a pírt az arcomon, pedig hálás lehetek a Szellemeknek, hogy a sötétebb bőrszínem elrejtette. Egy pálcaintéssel rendet raktam a munkalapon, majd elindultam vele vissza a kastélyhoz. Útközben még beszélgettünk, de inkább csak apróságok kerültek szóba, semmi fontos. Mielőtt elbúcsúztunk volna, még egyszer köszönetet mondott és megígérte, hogy holnap megkeres. Mosolyogva feküdtem le aludni, utolsó éber pillanataimban még megköszöntem a Szellemeknek, hogy ezzel a betegséggel összekötötték az életünket, ha csak rövid időre is.
avatar
Shikoba Talako

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2018. Jan. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Shikoba Talako on Csüt. Jan. 18, 2018 8:45 pm

Telihold utáni harmadik este

A felhőtlen égről csillagok ezer szemével néztek rám az Őseim, akikhez tiszta sötétségben mindig kijöttem. Törökülésben ülve szívtam magamba a fű és a tó illatát, gyűjtve az energiákat a Természetből. A Telihold, mint minden vérfarkast, engem is megviselt testileg és lelkileg, de az időtlen Semmiben lebegés mindig segített felépülni. Ilyenkor napfelkeltéig szoktam meditálni, de most valami - pontosabban valaki - visszarántott a tó partjára. Kinyitottam a szememet, s amikor megláttam a mellettem szintén törökülésben ülő, engem figyelő alakot, összeugrott a gyomrom.
- Shiko, szia, bocsánat - hadarta gyorsan a fiú. - Cooper mondta, hogy ilyenkor itt talállak Téged, nagyon sajnálom, hogy megzavartalak.
- Semmi gond - mosolyogtam rá szelíden. - A Szellemek örökké velem lesznek, de Veled kapcsolatban nem vagyok biztos. Minek köszönhetem a látogatásodat? Nem nagyon beszéltünk az elmúlt évek során.
Pontosan hatszor beszéltem vele egészen eddig a pillanatig.
Egyszer az első napon, amikor még nem osztottak be minket a házakba. Közös fülkében utaztunk, de ő tanult. Sosem fogom elfelejteni, ahogy egy-egy nehezebb anyagnál beletúrt a hajába, pont úgy, ahogy most is teszi, mert zavarban van.
Másodszor harmadévben beszéltünk, amikor közösen volt Botanikánk és egyszerre nyúltunk az öntözőkannáért. Tetszett neki az, hogy csak egy hajtincsem volt befonva - azóta gyakran úgy hordom, hogyha úgy érzem, extra Energiára van szükségem. Teliholdkor és az azt követő pár napban, szóval most is, ott volt a kis fonott tincs.
Negyedévben segítségre volt szüksége a Botanika vizsga előtt, mert nem ment olyan jól neki. Akkor volt két hosszabb beszélgetésünk, amikor felkészítettem rá.
Az ötödik beszélgetésünk az idén volt, amikor szintén egy fülkében utaztunk. Csak rövid volt a beszélgetés, mert valamit nagyban írt a füzetébe, de azért jól esett, hogy érdeklődött felőlem.
A hatodik pedig a karácsonyi bálon volt, amikor egyszerre léptünk oda az önkiszolgálós asztalhoz. Udvarias csevej volt csupán.
- Madam Pomfrey a Te nevedet adta meg kicsit több mint egy hónapja, hogy keresselek fel - kezdett bele. Még mindig hadart, de már kevésbé. - De eddig nem mertem.
Ha eddig nem kötötte volna le a teljes figyelmemet, mostmár mindenképpen. A kezemet a térdére tettem.
- Léonard - ejtettem ki a nevét nyugtatólag. - Bármit megoszthatsz velem. Segítek, ahogy csak tudok.
- Én v... - megakadt a szó elején, de nagy levegőt vett és folytatta. - Vérfarkas vagyok.
Sokezer gondolat kezdett versenyezni egymással a fejemben, de próbáltam csitítani őket. Nem szóltam egy szót se - arra vártam, hogy folytassa valahogy.
- Madam Pomfrey hozzád küldött, hogy Te tudsz segíteni ezzel a káosszal, ami körülvesz most engem.
A holdfényben még fehérebbnek tűnt bőre, s mostmár értettem a karikákat a szeme alatt. Kerestem a Farkas nyomait a bőrén, de így nem találtam. Minden bizonnyal ruhával takarható helyen volt.
- Jól mondta - bólintottam továbbra is végtelen nyugalommal. - Tudok tanítani Neked egy-két trükköt és segíthetek szembenézni vele, ha szeretnéd.
- Szeretném - határozott volt, de a hangja mégis remegett. Úgy nézett ki, mint aki szeretné elvonatkoztatni magát a helyzettől, takargatta az érzelmeit.
- Rendben - most vettem csak észre, hogy a kezemet valószínűleg a kelleténél egy kicsit tovább hagytam ott, úgyhogy gyorsan visszahúztam. - Első számú lecke: légy magaddal őszinte és az sem árt, ha nekem sem hazudsz.
- Én őszi... - kezdett volna védekezni, de megállt a szó közepén és bólintott.
Elégedetten biccentettem.
- Kezdjük a kérdéseiddel - kényelmesen elhelyezkedtem. Hosszú lesz még az éjszaka.
avatar
Shikoba Talako

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2018. Jan. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Jan. 14, 2018 6:47 pm

- Azt a szöveget majd mindenképpen hallani szeretném - löktem be a kastélyba vezető kaput, majd a Griffendél-torony felé vettük az irányt. - Remélem, tetszeni fog a szoba - mosolyogtam rá.

/folytatódik a Griffendél klubhelyiségében/
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Jan. 14, 2018 6:45 pm

- Fájdalomban nem nagyon tudnál újat mutatni... - motyogtam magamban. - Köszönöm szépen az infókat. Ahogy jobbnak látod. Van egy külön elképzelésem, ami csak egy rövid kis szöveg, de, ha ugyanazt az üzenetet egy Neked kézreálló minta jobban vagy ugyanúgy közvetítené, nyitott vagyok rá.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Jan. 14, 2018 6:42 pm

- Mindenekelőtt tudnod kell, hogy bármennyire is a kezeimmel csinálom, ugyanúgy működik, mint a mugli tetoválások. Örök életedben Rajtad marad, és nem tudom visszafordítani. A folyamat nagyon fájdalmas, és nem csak testileg, valamint vérezni is fogsz közben - foglaltam össze a negatívumokat, hiszen azt szerettem volna, ha úgy dönt egy ilyen fontos dologról, hogy pontosan tudja, mi vár rá. - Szeretem saját magam felvinni a mintáidat, de ha esetleg van valamilyen különleges kérésed azzal kapcsolatban, hogy hová szeretnéd, milyen kiterjedésben, vagy mit, esetleg tudok ahhoz igazodni. De még mielőtt elkezdenénk, meg kell majd, hogy vizsgáljalak, mert ha úgy érzem, nem az én feladatom vagy, és nem működnék megfelelően, akkor nem szeretnék feleslegesen fájdalmat okozni, vagy egy olyan bélyeget elhelyezni Rajtad, amit egész életedben viselned kell. Remélem, megérted - mosolyogtam rá.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Jan. 14, 2018 6:33 pm

Majdnem kifutott a számon, hogy láttam kétszer is, de mivel ezt ugyebár hivatalosan nem tettem meg, inkább játszottam a zavarodottat.
- Ezt-azt hallottam már róla, de örülnék, ha röviden összefoglalnád, mert tudod, milyen a szóbeszéd... - mosolyogtam rá. - A könyvtárban sincs túl sok információ róla.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Jan. 14, 2018 6:28 pm

- Ráérek, persze - mosolyogtam rá, és elindultam a kastély felé. - De biztosnak kell lennem benne, hogy tudod, mit vállalsz - néztem a mellettem lépkedő fiúra komolyan, átható tekintettel. - Mennyit tudsz a módszeremről?
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Jan. 14, 2018 6:25 pm

- Eddig nem nagyon voltam biztos benne, de pár nappal ezelőtt... - megköszörültem a torkomat. - Mindegy is, mi történt. A lényeg az, hogy mostmár készen állok, szóval, ha ráérsz...?
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Jan. 14, 2018 6:24 pm

- Dehogyis, egyáltalán nem - mosolyogtam rá megnyugtatóan. - Akkor jössz, amikor úgy érzed, készen állsz - bólintottam kissé elkomolyodva, és határozottan a szemébe néztem.
Olyan sok feszültség halmozódott fel benne, hogy szinte vibráltak a körülötte remegő illatok.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Jan. 14, 2018 6:19 pm

- Megvannak a forrásaim - zavartan beletúrtam a hajamba. - És ez hogy működik? Időpontot kell foglalnom?
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Jan. 14, 2018 6:10 pm

- Jól hallottad - bólintottam nyugodtan. - Nem is gondoltam volna, hogy errefelé ilyen gyorsan terjednek a hírek - mosolyogtam könnyedén.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Jan. 14, 2018 6:07 pm

- Igen, remélem, nem gond - mosolyogtam rá. - Azt hallottam, hogy tetoválsz.
A szívem hihetetlenül gyorsan vert, úgyhogy egy mély légvétellel próbáltam csillapítani.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Jan. 14, 2018 5:54 pm

Amikor befejeztem a dallamot, kivártam, amíg az utolsó hangokat is újra a vállaira vette és messzire vitte a szél. Talán valaki más ugyanígy megtalálja majd, mint én. Elmosolyodtam a gondolatra, és a sivatag aranyló színeit idéző vászontáskámba csúsztattam vissza a fuvolát. Bármennyire is új élményeket adott Nagy-Britannia, már hiányzott az otthonom.
A még kissé sápadtzöld füvek végigsimítottak meztelen talpamon, amikor megfordultam, hogy visszatérjek a kastélyba, ám a mögöttem várakozó alak megállított.
- Szia! - mosolyogtam rá a fiúra. - Engem keresel?
Farkas-, és valami igen keserű mellékízű Earl Grey-illata volt.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Léonard Harman on Vas. Jan. 14, 2018 5:45 pm

Megbűvölve hallgattam Nomusa zenéjét, ahogy közeledtem felé. Nem szerettem volna megzavarni. Éreztem, ahogy a levegő rezgéseit átveszi a testem és kellemes hullámokban terjedt egészen a csontjaimig.
avatar
Léonard Harman

Hozzászólások száma : 285
Join date : 2017. Jul. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Vas. Jan. 14, 2018 5:40 pm

Nagy-Britanniában a szél is más hangokat suttogott a vérnek, mint Afrikában. Közel sem volt olyan zabolátlan, mint az ősi kontinensen, de történetekben annál gazdagabb volt. Nem hívott messzi földekre, ám gyengéden ölelt körbe, és biztos társ volt a kietlen tájban. Nem ígért titkokat, de megnyugtató szavakat súgott a bőr alá.
Amióta beköszöntött a szeles évszak, gyakran indultam hosszú túrákra a kastély körüli parkban, és igyekeztem dallamba foglalni mindent, amit a szél üzent. A mai üzenet egy keserű, jajongó, ám reményteli, rövid futam volt, amelynek hangjegyei a bőrömön sorakozva várták, hogy később hallható formát nyerjenek nádfuvolámon.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Hétf. Jan. 01, 2018 9:41 pm

-Miben segíthetek? -kérdeztem olyan fakó és üres hangon, hogy az még tőlem is durva volt. Borja fázósan összehúzta magán a bundás köpenyét és még inkább a szemébe húzta a bolyhos csuklyáját, így már csak sejthettem, hogy merre néz. Hallottam, hogy zaklatott sóhajok törnek fel belőle, és ebből már tudtam, hogy most elég rossz periódusában van, tehát nem lesz könnyű vele bármiről is normálisan beszélni. Pedig valamiről kéne, mert nem ok nélkül hívott el, hogy járjunk egyet a környéken. Miközben vártam, hogy végre megnyíljon, lázasan kutattam az emlékeimben. Mikor is volt…? Már több hónapja, hogy az egyik ablakban, a karácsonyi bál forgatagából kimenekülve megcsókoltuk egymást. És azóta miért nem csináltunk gyakorlatilag semmit? Miért nem tudunk normális kapcsolatot kialakítani már vagy tizenkettedik éve?
-Mondd kérlek, ha valami nyomja a szívedet. -szólaltam meg ismét, pár percnyi szomorkás csönd után. -Tudom, hogy nem véletlenül szerettél volna ma találkozni velem.
Erőtlenül megköszörülte a torkát, majd felpillantott rám. Kitalálhattam volna, az első könnycseppek  már kiszöktek a szeme sarkából, de nem törődött velük.
-Alex… Én nem vagyok ide való. Hatalmas tévedés volt, hogy jelentkeztem a Tusára. -közölte remegő hangon. Eddig mereven sétáltunk egymás mellett, de most az egyik kezemmel átkaroltam a derekánál és gondterhelten a távolba meredve próbáltam megfogalmazni valami értelmes választ. Bár nem volt túl egyértelmű jelzés, de közelebb húzódott hozzám, amiből arra következtettem, hogy jólesett neki a közeledésem. Elképesztően el van kámpicsorodva a lelke, ismét.
-De állj, miért gondolod ezt?
-Már megint akkora idióta voltam! Csak azért jöttem, mert nem akartam elszakadni tőled, követtelek vakon és bután ide. -válaszolt egyre magasodó hangszínen, amit egy újabb feltörő zokogás zárt le. Sóhajtva kerestem egy zsepit a kabátzsebemből és odanyújtottam neki.
-De könyörgöm, Borja, ettől még nem vagy nem ide való. Még ha nem is akarod magadnak beismerni, jó mágusi képességeid vannak. És igen, van eszed, hiába butázod le magad állandóan. Szét kell választanod azt, amikor az érzelmeidtől vezérelve rosszul döntesz néha, és azt, mikor a tudásodat használod egy versenyen. Az előbbi egyébként teljesen normális, ebben a korban vagyunk.
-Most ezt csak azért mondod, hogy vigasztalj. Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Sosem voltam kiemelkedő tanuló, mint mindenki más, aki ideutazott a világ minden tájáról versenyezni. Jó, ha hoztam a közepes szint legalját, és igen, álltam bukásra többször is alaptantárgyakból, ezt nem lehet tagadni, mert így van. -szipogott megsemmisülten.
-Ha tényleg hülye lennél, akkor hogyan  lennél most a döntőben? -emlékeztettem. -Ha jól tudom, épen és egészségesen túlélted az egyhetes dzsungelbéli éhezők viadalát, és a második próbától sem roppantál meg érzelmileg, mint jópár másik bajnok.  -ő csak lemondóan megrázta a fejét.
-Attól még ugyanúgy kínlódom az iskolában hetedik éve, szar jegyeim vannak és csakis a művészeti tehetségeim miatt nem tekintenek egy életképtelen szerencsétlenségnek.
Most rajtam volt a sor, hogy lemondóan megcsóváljam a fejem, és újabb érvvel próbáljam kicsit feléleszteni az önbizalmát, de mire nyitottam volna a számat, zaklatottan folytatta.
-A szüleim is buták voltak, mint a föld, különösen az apám. Egész életemben az egyik árvaházból löktek át a másikba, nem is értem, mit várok.
Ennél a pontnál úgy meghökkentem, hogy meg is álltam egy pillanatra. Volt már egy-két fura elszólása a szüleiről, de nem volt nagy információtartalmuk, és én nem zargattam őt soha erről a kérdésről. Feltételeztem, hogy ő sem tud valójában semmit róluk, akárcsak én a sajátjaimról.
-Ezt… honnan tudod? -néztem rá összevont szemöldökkel.
-Hát, én egy olyan valakit, aki a legborzasztóbb halálnemet, a tűzhalált választja a saját kinyírására azért, mert megtermékenyítette az osztálytársát, én elég idiótának titulálnék. -közölte tényszerűen.
Nem tudtam megmozdulni a sokktól.
-Hogy… mi? Várj, ezt a mondatot ismételd el.
-Most mi van? Szerintem elég hülye az, aki hagyja magát egy tűzvészben meghalni, mert lefeküdt az osztálytársával és szégyelli a pofáját érte.
Ebben a kijelentésben annyi új információ volt elrejtve, hogy beletelt egy kis időbe, amíg összeraktam.
-Várj, te… A szüleid Szent Katrinosok voltak? És arról a tűzvészről, ami miatt újraépítették a Fenntartók táborát…? Tizennyolc évvel ezelőtt? -miközben összeállt a kép,megborzongtam és úgy elkezdett verni a szívem, mintha maratont futottam volna. Még sosem voltam ilyen közel ahhoz, hogy bármit is megtudjak a származásáról, de annyira megrázó volt a lelki szemeim előtt kialakuló történet, hogy kis híján kiszaladt a föld a lábam alól.
-Végzősök voltak mindketten, anyám Megőrző, apám Fenntartó volt. És hát az utolsó évük tavaszán sikerült megfogannom. És mikor ez bebizonyosodott, pár nappal később valahogy felgyulladt az egész tábor, és egyetlen emberéletet követelt, aki ő volt. -mintha nem is Borja beszélt volna, hanem az ő testéből valaki más. -Mire kezdett volna látszani a terhesség az anyámon, addigra éppen végzett az évfolyam, és ment mindenki a dolgára a nagyvilágba.
Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Kerestem a szavakat, de képtelen voltam bármit is kinyögni. Pár percig némán emésztettük az elmúlt perceket, de én nem bírtam tovább.
-Álljunk csak meg! Egyrészt: ezt miért nem mondtad el?! -a rajtam eluralkodó tanácstalanság és kétségbeesés miatt majdhogynem kiabáltam. És másrészt: miért a szüleid alapján ítéled meg magad, akik már rég a sírjukban hevernek? -már kezdtem elveszteni a türelmemet, így kezdtem kissé durván fogalmazni.  -Ha hagyod, hogy ez a történet nyomasszon egész életedben, akkor senki sem tud majd rajtad segíteni, még én sem! -a lány válasza csak egy görcsös zokogásroham volt és kétségbeesetten kapaszkodott a kezembe.
Rettenetesen szerettem volna segíteni rajta, de nem tudtam racionális tanácsot adni neki. De… van nekem ehhez egyáltalán energiám? Kirángatni ebből a hatalmas lélektani gödörből, ami miatt olyan, amilyen?
Igen, Chekov, gratulálok, mindig gondoskodsz róla, hogy nem legyen egyszerű az életed…
Egy ideig még bénultan kóvályogtunk a Rengeteg szélénél, majd mikor kezdett túl sötét lenni, visszatértünk a saját szállásainkra.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 18

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Charlize Brown on Pént. Dec. 01, 2017 9:58 pm

-… és ezzel a futammal most kettő kettőre egyenlítettem – egyenesedtem fel dühösen fújtatva, miután már úgy ítéltem meg, kellően helybenhagytam Eric-et gáncsolós akciója után.
- Most veszítettél el egy futamot, Brown, ne idegesíts már! – kapkodott levegő után a fiú nevetve, a jégen kiterülve apró kristályok gyanánt ültek meg a hópelyhek kócos, mogyoróbarna hajában, és ahogy rám nézett mosolygós, ragyogó, a visszafojtott energiától mániákusan csillogó szemeivel, meg mertem volna esküdni, hogy azok kékebbek voltak az alattunk elfekvő jégpáncélnál.
- Igen, de csak azért, mert te alattomosan elgáncsoltál, úgyhogy technikailag én nyertem! – böktem bele a mellkasába még egyszer idegesen fújtatva.
Eric azonban csak felnevetett, és megrázta a fejét, majd hirtelen mozdulattal felnyúlt, és átfogva a derekam, szorosan magához húzott. A váratlan akció annyira meglepett, hogy egy pillanatra lélegezni is elfelejtettem.
- Te jó Merlin, Eric, mi a… - merevedtem le egy pillanatra teljesen, de a fiú nem lazított a szorításán, sőt, mintha egyre erősebben vont volna magához.
- Szeretlek, Charlie Brown – mormogta a fülembe nevetve. – Az egyetlen lány vagy, aki valaha érdekelt – mormolta, és annyi érzelem volt a hangjában, annyira máshogy mondta most ezt, mint bármi mást, amit korábban mondott, hogy rettenetes lassúsággal valami elemi félelem kezdte megülni a csontjaimat.
Lehetséges volna…?
- Merlin trottyos alsógatyájára, Eric, mi bajod van? – megfeszítettem a testemet, és a rémület erejét felhasználva, szétfeszítve a karjait, felvetettem a fejem. – Megvesztél? – förmedtem rá idegesen, és nem kicsit rémülten, de ahogy a fiú elnevette magát, egy pillanat alatt megvilágosodtam.
Az arcán kis lázrózsák nyíltak, a szeme pedig gyanúsan csillogott, de nem a visszafojtott energiától, mint ahogy azt gondoltam, hanem a nagy valószínűséggel harminckilenc fokos láztól. Nem is értettem, miért csak akkor vettem észre, hogy a mellkasa, ahol a kezeim pihentek, a mínuszok és a jég ellenére csak úgy tüzelt a melegtől, még kabáton keresztül is.
Lázas volt. Ó, de még mennyire.
- Komolyan mondtam – krákogott a fiú, és féloldalasan mosolygott rám.
- Eric, elég ebből, lázas vagy! – vágtam el határozottan a szavait, és felállva, leporoltam havas nadrágomat. – Gyere, megyünk a gyengélkedőbe! – hajoltam le, és a hóna alá nyúlva, függőleges helyzetbe állítottam.
- Nem lehetne máskor? Éppen szerelmet vallok neked! – háborgott Eric, aztán megtántorodott, és még éppen időben kaptam el, mielőtt újból elterült volna a jégen.
- Itt semmilyen szerelemről szó sincs, Eric, lázas vagy, összevissza beszélsz! – próbáltam félig őt, félig pedig magamat is kétségbeesetten megnyugtatni, miközben fél karját átvetve a nyakam körül, és a derekánál fogva függőleges helyzetben tartva, igyekeztem lekormányozni a dülöngélő fiút a jégről.
- De Charlie, komolyan beszélek! Szerelmes vagyok beléd, amióta csak megismerkedtünk! – jelentette ki fennhangon Eric, miközben a mellettünk elsuhanó Nat-nek biccentettem, pusztán csak szemkontaktussal a tudtára adva, hogy felviszem a fiút a gyengélkedőbe.
- Eric, kérlek, ez még viccnek is rossz! – értünk végre-valahára, nagyjából egy évszázad múlva partot, miközben a fiú mindvégig a nem létező szerelmével nyaggatott.
Eric-et végigtámogatva a parton, majd a tágas, a holdfényben ezüstösen csillogó hóval borított tájon, végül beértünk a meleg kastélyba, ahol már csak éveknek tűnő percek kérdése volt, mire felimádkoztam Eric-et a gyengélkedőbe.
Madam Pomfrey meglehetősen morcosan nyitott ajtót, én pedig egy pillanatra nem is tudtam, miért, de aztán rájöttem, hogy hajnali kettő órakor lehet, hogy én sem örülnék látogatóknak.
- Eric lázas – foglaltam össze a fiú állapotát az ajtót nyitó hölgynek, mire a javasasszony csupán csak összeszorított ajkakkal bólintott, majd félreállt, és biccentett, hogy vezessem be a betegét.
Eric eközben már valahol az első lépcsőfordulókban félig elvesztette az eszméletét, de a teste még mindig iszonyatosan tüzelt, és miközben a javasasszonnyal megszabadítottuk vastag kabátjától és pulóverétől, elkezdett remegni, mintha fázott volna.
Egész biztosan akkor fázott meg, amikor kijött utánam a tetőre a hülyéje. Egy szál pulóverben. Merlin, hogy sosem gondolkodik, mielőtt cselekedne!
- Csak egy kis pihenésre, és megfelelő kezelésre lesz szüksége – állapította meg Madam Pomfrey, miután elvégezte a szükséges vizsgálatokat. – Jó alaposan megfázott – dünnyögte az orra alá, miközben felültette a félig öntudatlan fiút, és lenyeletett vele két kanál orvosságot.
Figyeltem, ahogy a folyadék hatására Eric remegő teste lassan megnyugszik, a hókristályoktól ragyogó pillái lecsukódnak, és lassan mély álomba merül a súlyos paplanok alatt. Madam Pomfrey betakargatta a fiút, mígnem már csak borzas, mogyoróbarna haja, és lázálmoktól eltorzult arca rajzolódott ki a fehér, puha párnán.
- Négy napig még biztosan itt kell maradnia – bólintott szigorúan a javasasszony, egyenesen a szemembe nézve.
Csak bólintottam, hogy megértettem, majd még mielőtt elkezdhetett volna kérdezősködni, hogy honnan jövünk, és miért vagyunk hajnali kettő órakor talpig felöltözve, és hóval gazdagon meghintve, egy utolsó pillantást vetve az alvó Eric profiljára, a zsebembe süllyesztettem a kezeim, és kisurrantam az ajtón. A tópartig az utat futva tettem meg, nem törődve a szúró érzéssel a tüdőmben, és amikor újra a jégre értem, legalább hússzor teljes erőbedobással körbekorcsolyáztam a tavat.
Csak lázas volt, ennyi az egész. Igaz?
avatar
Charlize Brown
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 201
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 17
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Alex Chekov on Pént. Dec. 01, 2017 9:30 pm

A Tett vagy Őszinte után, ami szorongató kínosságérzetben tartott már egy ideje, jó ötletnek tartottam kicsit szétszéledni és valamilyen mozgásformával felmelegedni. Így aztán gond nélkül én is megoldottam a jégkori-kérdést, akárcsak a többiek, majd magányosan körözgettem, olykor koszorúzásokkal és néhány egyszerűbb figurával cifrázva, a változatosság kedvéért. Nem figyeltem, hogy mások néznek-e, de nyugalommal konstatáltam, hogy mindenki el van foglalva a maga haverjaival. Pavel nagyon gyanúsan sokat és közel van Natashához, így inkább nem zavartam őket, láthatóan jól szórakoznak.
Egy sötétlila kabátos alak suhant el mellettem olyan váratlanul, hogy meglepődve fordultam utána. Borja volt az, aki most épp nekiállt kihívó magabiztossággal hasonló mutatványokat csinálni a jégen, mint én az előbb. Hát legyen, gondoltam, és ravasz mosollyal figyeltem, hogy aztán leutánozzam, csak még jobban.
avatar
Alex Chekov
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2017. Jun. 10.
Age : 18

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Dec. 01, 2017 9:18 pm

Örömömben elkezdtem ugrálni a jégen, ami valószínűleg nem a legbölcsebb ötlet volt, mivel egy kicsit csúszott. De ez a kezdeti nehézség sem tartott vissza attól, hogy tapsikoljak.
- Te is látod? Te is látod? Te is látod? - éreztem az adrenalint száguldani az ereimben. - Még egyszer! Ezt muszáj folytatnunk! Ki a következő a listán?
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 18
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Pént. Dec. 01, 2017 9:12 pm

Nem szóltam semmit, csak a korcsolyáimra koncentrálva ismét valamiféle stabil helyzetbe tornáztam magam, majd rövid sóhajjal Anthony szemébe nézve, belekaroltam, és tovább csúsztunk.
Nem szóltam semmit, mert a csend közöttünk többet mondott ezer szónál, és nem szóltam semmit azért sem, mert vannak olyan érzelmek, amelyeket nem lehet szavakba foglalni. És nem bántam meg, még ha ezért a csillagok meg is szűnnek a testvéreimnek lenni, mert immár Anthony-nak köszönhetően fényesebben és melegebben ragyogtam valamennyiüknél.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Dec. 01, 2017 9:05 pm

Hogy váratlanul ért-e? Nem tudom. Nem tudom, hogy egyáltalán mit éreztem, de Nomu váratlan szeretetkinyilvánítása végtelenül jólesett és a sok ki nem mondott szavamat helyettesítette a csók viszonzása általam. Még sosem csináltam, és nem tudtam gondolkodni közben, ami nem meglepő. Eddig nem hittem, hogy ez csak úgy megy. Éreztem, hogy még ennek ellenére is rengeteg kimondatlan érzés feszül mindkettőnkben, de ezen most némileg enyhítettünk. Óvatosan felsegítettem álló helyzetbe, és riadtan meredtünk egymásra.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Pént. Dec. 01, 2017 8:51 pm

Amikor gyermekek voltunk, Zaire és Jabari gyakran kiosontak éjszaka a városba, amíg én a kicsikre vigyáztam. Az egyik éjjel, hajnali két óra körül, miután Femi nagy nehézségek árán, de végre-valahára visszaaludt egy újabb hányással töltött éjszaka után, a tilos kiruccanásból visszatérő Zairének fényesebben csillogott kávébarna tekintete, mint odakint a csillagok. Kérdésemre elárulta, hogy megcsókolt egy lányt, és hogy ő mostantól szíve hölgyét örökkön-örökké szeretni fogja. Két hét múlva, amikor továbbálltunk, már kiválasztottjának nevére sem emlékezett.
El kellett ennek a jelenetnek játszódnia még párszor, mire megtanultam, hogy ne higgyek Zairének, bármit is mesél a nőügyeiről, és lassacskán hozzászoktam, hogy kegyetlen nőcsábász lett ikertestvéremből. Élte az életét, és kihasználta a lehetőségeit, az én figyelmemet azonban túlságosan lekötötték a kicsik, a tetoválás, illetve a könyvek ahhoz, hogy akár csak egy pillanatra is megakadjon a szemem bármilyen fiún.
Ha igazán őszinte akarok magamhoz lenni, a lelkem mélyén soha nem is hittem benne egy pillanatig sem, hogy a szerelem rám találhat. Soha nem hittem benne, hogy tudnék olyan forrón szeretni, mint ahogy a homokszemek az őket elragadó szelet.
Valaha nagyon régen Zaire azt mondta nekem, ha találok egy olyan férfit, aki mellett a lelkem a galaxis pereméig tud szárnyalni, és egyszerre tudná forró homokörvénybe korbácsolni az egész sivatagot, soha, de soha ne engedjem el.
Én pedig csak bólintottam, de nem hittem neki, ám most, amikor Anthony karjai összezáródtak körülöttem, mint egy védelmező burok, és a fiú jeges fuvallatokat ígérő, tiszta tekintetébe néztem, tudtam, hogy megtaláltam azt, akiről Zaire beszélt.
Nem tudtam, hogy viszontszeret-e. Nem tudtam, pontosan mit jelentett az a dal. De azt tudtam, hogy nekem mit jelentett, és hogy szeretem őt egész lelkemből. És akármilyen önző dolog volt tőlem, egyszer az életben önző akartam lenni. Így, miközben a lelkem a csillagok magasságába tört, és maga után húzta a sivatagokat, megfogtam Anthony gallérját, és egy ígéretet csókoltam jéghideg ajkaira.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Anthony Lewis on Pént. Dec. 01, 2017 8:28 pm

Viszonylag szótlanul csúszkáltunk, hagyva, hogy a lány magától érezzen rá egyre jobban a korizás technikájára, én pedig csendes derűvel (és egy mellékes, leírhatatlan, vibráló érzéssel a mellkasomban) figyeltem a fejlődését, és hogy hogyan kapcsol be benne a cirkuszban tökéletesre fejlesztett egyensúlyérzéke. Már épp fogalmaztam magamban valami kedves, rövid dicséretet, mikor egy hosszú sötét hajú lány árnyként suhant el mellette, de olyan közel, hogy bár csak súrolta Nomut, sajnos elég volt ahhoz, hogy esni kezdjen. A jéggel való találkozását immár másodszorra akadályoztam meg, és konkrétan a karjaimba esett.
avatar
Anthony Lewis
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Natasha Horne on Pént. Dec. 01, 2017 8:17 pm

- Oké, nekik ez nagyon nem megy - dörzsölte össze a kezét Pavel, s szeme csintalanul csillogott. - Van kedved egy kis játékhoz?
- Persze - mosolyogtam rá, s vártam az ötletét.
- Elmegyünk mellettük. Nomu alapvetően ügyes, de a jég nem az ő világa. Mi viszont, valljuk be, mind a ketten profik vagyunk.
- Természetesen.
- Szóval hátulról gyorsan közelítünk feléjük, mintha fogócskáznánk és Te véletlenül meglököd Nomut úgy, hogy...
- ...hogy pont Tony karjai közé essen, és amikor egymásra pillantanak... szikrák... - a kezemmel a frissen bimbózó szerelmüket imitáltam. - Natel akcióba lép!
Összepacsiztunk, majd ő elindult sebesen feléjük.
- Úgysem menekülhetsz! - eredtem rögtön a nyomába.
Cikáztunk az emberek között, s hangosan tütűtölve közlekedtem, hogy nehogy bárkit váratlanul érjen. Amikor a kiszemelt páros felé értünk, sikerült pont úgy meglöknöm Nomut, hogy Tony éppenhogy el tudta kapni.
Nem tudtam sokáig figyelni őket, mert két kar megragadt hátulról a derekamnál fogva és magához húzott.
- Megvagy! Szép munka volt.
- Nem én voltam a fogó?
avatar
Natasha Horne
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2017. Jun. 13.
Age : 18
Tartózkodási hely : Roxfort

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Nomusa Adeyemi on Szomb. Nov. 25, 2017 11:56 pm

Az örökösen változó univerzumban Anthony volt az egyetlen biztos pont, a keze a kezemben az egyetlen olyan dolog, amiben bíztam és hittem, és a fiú az egyetlen olyan ember, aki tűzbe borította a lelkemet. Szerettem őt, és a téli, hideg levegőben hagytam magam elveszni az érzésben.
A párok között csúszkálva elhaladtunk Zaire és a japán lány párosa mellett, és fél füllel elkaptam, ahogy bátyám éppen elég durván leszúrja Natsuko-t, aki viszont válaszul csak nevetésben tört ki, és a fiú hátára ugrott, aki erre még hagosabban kezdett el tiltakozni, de mondata végét már nem hallottuk, mert továbbcsúsztunk.
Aztán eszméletlen gyorsasággal és a világ leghangosabb kacagásával elsuhant mellettünk a Griffendéles, nagyszájú bajnok, akit azt hiszem, Charlie-nek hívnak, szorosan a nyomában pedig egy, a sáljából ítélve Hollóhátas fiú rikkantgatott, majd amikor beérte a lányt, elegánsan elgáncsolta. Charlize hatalmasat zakózott, de nem hagyta válasz nélkül az esetet, így amikor a fiú még mindig nagyon nevetve felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse, a lány megragadta a karját, és átdobva a feje fölött, a jégre hajította a fiút, aki elterülve egyszerűen még mindig nem bírta abbahagyni a nevetést, miközben a lány idegesen és igencsak hangosan nekiesett barátjának, de a szemében kis csillagok ragyogtak, és a szája sarkában mosoly bujkált.
A hideg, mégis érzelmektől csak úgy vibráló levegőből mélyet lélegezve közelebb húzódtam Anthony-hoz, és hagytam, hogy elvesszünk egymásban.
avatar
Nomusa Adeyemi
Trimágus Tusa Bajnok
Trimágus Tusa Bajnok

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2017. Jun. 11.
Age : 17
Tartózkodási hely : Uagadou Varázslóiskola

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Park/ az Aréna

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 12 oldal 1, 2, 3 ... 10, 11, 12  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.